Gerhard Domagk

Gerhard Johannes Paul Domagk (Lagow 1895. október 30. – Königsfeld im Schwarzwald, 1964. április 24.) német patológus, bakteriológus. 1939-ben neki ítélték az orvostudományi Nobel-díjat az első kereskedelmi forgalomba is kerülő antibiotikumok, a szulfonamidok felfedezéséért. A náci párt kényszerítette, hogy lemondjon a díjról, csak a második világháború után 1947-ben kapta meg az érmet és az oklevelet.

Gerhard Domagk
Született	Gerhard Johannes Paul Domagk 1895. október 30. Lagow
Elhunyt	1964. április 24. (68 évesen) Königsfeld im Schwarzwald
Állampolgársága	német
Foglalkozása	patológus, bakteriológus
Iskolái	Kieli Egyetem
Kitüntetései	Orvostudományi Nobel-díj (1939)
Sírhelye	Waldfriedhof Lauheide
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerhard Domagk témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Gerhard Domagk 1895. október 30-án született a brandenburgi Lagow városkában (ma Łagów Lengyelországban). 14 éves koráig Sommerfeldben járt iskolába, ahol apja volt az igazgatóhelyettes. Anyja, Martha Reimer brandenburgi parasztlány volt, aki Sommerfeldben élt 1945-ig, amikor kikergették otthonából és a menekülttáborban éhenhalt.

Domagk a középiskola elvégzése után a Kieli Egyetemen orvosnak tanult, de az első világháború kitörésekor önkéntesnek jelentkezett a hadseregbe. Gránátosezredben harcolt, ám 1914 decemberében megsebesült, és ezután szanitécként szolgálta végig a háborút. Ennek során oroszországi kolerakórházakba is eljutott és bőséges tapasztalatokat szerzett arról, hogy mennyire tehetetlenek voltak az orvosok a kolerás, tífuszos, egyéb hasmenéses betegségek esetén, valamint ha sebészi beavatkozás, amputáció után bakteriális fertőzés lépett fel.

A szulfonamidok felfedezése

1918-ban visszatért az egyetemre és 1921-ben letette államvizsgáit és megkapta diplomáját. 1923-tól a Greifswaldi Egyetemen, 1925-től pedig a Münsteri Egyetemen dolgozott patológusként. 1927-től az IG Farben vegyipari konszernnél végzett kutatómunkát Wuppertalban, majd 1929-től a cég új bakteriológiai kutatóintézetében. Itt fedezte fel 1932-ben, hogy az iparban festékanyagként használt szulfanilamid-származék, a prontozil baktériumölő hatással rendelkezik és megvédi a kísérleti állatokat a Staphylococcusok és Streptococcusok egyébként letális fertőzésétől.

Domagk három évig dolgozott az anyagon és eközben kénytelen volt a teszteletlen szert saját lányán is kipróbálni. A hatéves Hildegard egy sterilizálatlan tű miatt streptococcus-infekciót kapott és már az amputáció is felmerült. Domagk a prontozilkezeléssel megmentette a lányát, bár a kezelés helyén maradandó narancsvörös folt maradt a bőrén. A felfedezés közlése után számos országban indult kutatás a prontozil különböző származékainak antibakteriális hatását felderítendő és a penicillin gyártásának megindulásáig a szulfonamidok voltak a baktériumfertőzések elleni harc fő fegyverei.

A Nobel-díj

Felfedezéséért 1939-ben Gerhard Domagknak ítélték az az évi orvostudományi Nobel-díjat, amit ő el is fogadott. Azonban, mivel 1935-ben a Nobel-bizottság a nácik ellen harcoló pacifista Carl von Ossietzkynek ítélte a Nobel-békedíjat, a kormány megtiltotta, hogy német állampolgárok elfogadják a kitüntetést. Ezért Domagkot a Gestapo letartóztatta és egy hetet börtönben töltött, míg meg nem írta lemondó nyilatkozatát. A világháború után, 1947-ben átadták neki az érmet és az oklevelet, de pénzdíjat addigra már szétosztották.

Későbbi kutatásai

A háború után visszatért Wuppertalba, ahol folytatta kutatómunkáját. A prontozilon túl Domagk felfedezte az antibakteriális hatású kvaterner ammóniumvegyületek terápiás alkalmazását. Jelentős eredményeket ért el olyan tuberkulózis elleni gyógyszerek kutatásában mint a tioszemikarbazonok (Conteben) és az izonikotinsav-hidrazin (Neoteben). Eredményei hozzájárultak a tuberkulózis ellen igazán hatásos szer, az izoniazid kifejlesztéséhez. Rákellenes kutatásokkal, elsősorban a karcinómák kemoterápiás gyógyszereivel is foglalkozott.

Elismerései

Domagk emléktáblája szülővárosában

Domagkot díszdoktorává választotta Bologna, Münster, Cordoba, Lima, Buenos Aires és Giessen egyeteme. 1941-ben megkapta az olasz Medaglia Paternot és a magyar Klebelsberg-érmet. 1952-ben brit Order of Merit lovagi fokozatát, 1955-ben pedig a spanyol Orden Civil de Sanidad nagykeresztjét kapta meg. 1959-től tagja volt a Royal Societynek.

Családja

Gerhard Domagk 1925-ben feleségül vette Gertrud Strübét. Három fiuk (Götz, Wolfgang és Jörg) valamint egy lányuk (Hildegard) született.

Gerhard Domagk 1964. április 24-én halt meg 68 évesen, a feketeerdei Königsfeldhez tartozó Burgbergben.

Források

• Gerhard Domagk Chemical Heritage Foundation
• Gerhard Domagk – BiographicalNobelPrize.org
• Gerhard Domagk Notable Names Database
• Gerhard Domagk Encyclopaedia Britannica