Főmenü megnyitása

A Germanodactylus („német ujjú”) a pteroszauruszok rendjébe tartozó repülő őshüllők fosszilis neme, amely a késő jura korban élt. Fosszíliái Németországból, főleg a solnhofeni mészkőből kerültek elő. Jellegzetessége volt a feje tetején végigfutó, félig csontos taraj.

Infobox info icon.svg
Germanodactylus
Evolúciós időszak: késő jura
Germanodactylus cristatus
Germanodactylus cristatus
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pteroszauruszok (Pterosauria)
Alrend: Pterodactyloidea
Család: Germanodactylidae
Nem: Germanodactylus
Yang, 1964
Típusfaj
†Germanodactylus cristatus
(Wiman, 1925) (eredetileg Pterodactylus)
Fajok
  • G. cristatus (Wiman, 1925)
  • G. rhamphastinus (Wagner, 1851)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Germanodactylus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Germanodactylus témájú kategóriát.

MegjelenéseSzerkesztés

 
A Germanodactylus rhamphastinus feltételezett külseje

A Germanodactylusok súlyra hollóméretű állatok voltak.[1] A G. cristatus szárnyfesztávolsága 98 cm volt, koponyája pedig 13 cm hosszú. A G. rhamphastinus valamivel nagyobb volt, fesztávja 108 cm, feje pedig 21 cm-es.[2]

A Germanodactylus fején tarajt viselt, amelynek volt egy csontos része (a koponya közepén végigfutó alacsony kiemelkedés) és egy lágyszövetes rész, amely több mint megkétszerezte a taraj magasságát. A G. rhamphastinus-nál a csontos kiemelkedés magasabb volt, mint a G. cristatus-nál. A lágyszövetes rész létét csak 2002-ben ismerte fel S. Christopher Bennett; feltehetően elszarusodott bőrszövetből állt. A Germanodactylus az első repülő őshüllő, amelyiknél sikerült bebizonyítani, hogy a taraj nem csak csontból állt, de feltehetően a többi pteroszaurusz fején is díszelegtek hasonló struktúrák.[3] Az ismert fajok kozül a legkisebb taraja az Austriadactylus-nak volt, míg a legfejlettebb a Hamipterus-é és Tapejara-é. A Darwinopterus és a Cuspicephalus fején sajátos szerkezetű, rostos csontból álló kiemelkedést viselt.[4]

TaxonómiaSzerkesztés

A Germanodactylus nem annyira specializált, mint a kréta pteroszauruszai és a csoporton belül többször átsorolták. A genus elnevezője, Jang Csung-tien külön családot is alkotott a részére.[5] Bennett a genust a Pterodactylidae családba helyezte,[6] Alexander W.A. Kellner is a Pterodactylusok rokonának vélte 2003-as filogenetikai könyvében.[7] David M. Unwin a Dsungaripteroideákkal rokonította őket; ez a család később kagylóevésre specializálódott.[8][9][10]

FelfedezéseSzerkesztés

 
Germanodactylus ramphastinus

A G. cristatus első fosszíliáját 1892-ben találták a németországi Eichstättben, solnhofeni mészkőben. Leírását 1901-ben közölte Plieninger, aki Pterodactylus kochi-nak nevezte el.[11] Mai fajnevét (cristatus, jelentése tarajos) Carl Wiman adta neki 1925-ben.[12] 1964-ben Jang Csung-tien külön genusba helyezte a fajt.[5] A G. ramphastinus-t már 1851-ben leírta Johann Andreas Wagner, mint az (azóta már elavult) Ornithocephalus nem egyik tagját. Fajneve a tukán görög nevéből (ramphastinos) származik. A fosszíliát ugyanebben az évben találták a német Daitingban.[13] A Germanodactylus nembe Peter Wellnhofer sorolta 1970-ben.[14]

Bennett 1996-ban felvetette, hogy a Germanodactylus a Pterodactylus fiatal formája lehet,[15] de ezt az állítását később többen cáfolták (köztük saját maga is).[1][3][6][7][8][16] 2006-ban újraértékelte a genust és mindkét faját megalapozottnak találta. A G. cristatus-nak négy fosszíliája ismert, közülük kettő fiatal példány; a G. rhamphastinus-nak két kövülete maradt fenn. Jellegzetes tulajdonságaik az állkapocs egészen hegyes vége, az erőteljes 4-5 premaxilláris és 8-12 maxilláris fog (külön a bal és jobb oldalon), amelyek mérete a Pterodactylus-tól eltérően nem növekszik az állkapocs csúcsa irányában; a fenestra antorbitalis (szemüreg előtti koponyanyílás) kétszer hosszabb a szemüregnél és más, arányokban mutatkozó különbségek. A G. cristatus és a G. rhampastinus közötti különbség, hogy az elsőnek nincsenek fogai az állkapocs csúcsán és általában kevesebb foga van (~13 a felső állkapocs mindkét oldalán, ~12 alul; szemben a G. rhamphastinus felül 16, alul 15 fogszámával.[6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Unwin, David M.. The Pterosaurs: From Deep Time. New York: Pi Press, 246. o. (2006). ISBN 0-13-146308-X 
  2. Wellnhofer, Peter. The Illustrated Encyclopedia of Pterosaurs. New York: Barnes and Noble Books, 95–96. o. [1991] (1996). ISBN 0-7607-0154-7 
  3. a b Bennett, S. Christopher (2002). „Soft tissue preservation of the cranial crest of the pterosaur Germanodactylus from Solnhofen”. Journal of Vertebrate Paleontology 22 (1), 43–48. o. DOI:[0043:STPOTC2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2002)022[0043:STPOTC]2.0.CO;2].  
  4. Vidovic, Steven: The pterodactyl tree, 2014. október 29.
  5. a b Zhongjian, Yang (1964). „On a new pterosaurian from Sinkiang, China”. Vertebrata PalAsiatica 8, 221–255. o.  
  6. a b c Bennett, S. Christopher (2006). „Juvenile specimens of the pterosaur Germanodactylus cristatus, with a revision of the genus”. Journal of Vertebrate Paleontology 26 (4), 872–878. o. DOI:[872:JSOTPG2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2006)26[872:JSOTPG]2.0.CO;2].  
  7. a b Kellner, Alexander W.A..szerk.: Buffetaut, Eric; and Mazin, Jean-Michel: Pterosaur phylogeny and comments on the evolutionary history of the group, Evolution and Palaeobiology of Pterosaurs, Geological Society Special Publication 217. London: The Geological Society, 105–137. o. (2003). ISBN 1-86239-143-2 
  8. a b Unwin, David M. (2003) "On the phylogeny and evolutionary history of pterosaurs", in Evolution and Palaeobiology of Pterosaurs, 139-190.
  9. Unwin, David M. (2006). The Pterosaurs: From Deep Time, 273.
  10. Unwin, David M. (2006). The Pterosaurs: From Deep Time, 84-85.
  11. Plieninger, F. (1901). „Beiträge zur Kenntnis der Flugsaurier”. Palaeontographica 48, 65–90. o.  
  12. Wiman, Carl (1925). „Über Pterodactylus Westmanni und andere Flugsaurier”. Bulletin of the Geological Institution of the University of Uppsala 20, 1–38. o.  
  13. Wagner, Johann Andreas (1851). „Beschreibung einer neuen Art von Ornithocephalus, nebst kritischer Vergleichung der in der k. palaeontologischen Sammlung zu München aufgestellten Arten aus dieser Gattung” (German nyelven). Abhandlungen der königlichen bayerischen Akademie der Wissenschaften 6, 1–64. o.  
  14. Wellnhofer, Peter (1970). „Die Pterodactyloidea (Pterosauria) der Oberjura-Plattenkalke Süddeutschlands”. Abhandlungen der Bayerischen Akademie der Wissenschaften 141, 1–133. o.  
  15. Bennett, S. Christopher (1996). „Year-classes of pterosaurs from the Solnhofen Limestone of Germany: taxonomic and systematic implications”. Journal of Vertebrate Paleontology 16 (2), 432–444. o. DOI:10.1080/02724634.1996.10011332.  
  16. Jouve, Stephane (2004). „Description of the skull of a Ctenochasma (Pterosauria) from the Late Jurassic of eastern France, with a taxonomic revision of European Tithonian Pterodactyloidea”. Journal of Vertebrate Paleontology 24 (3), 542–554. o. DOI:[0542:DOTSOA2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2004)024[0542:DOTSOA]2.0.CO;2].  

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Germanodactylus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.