Gilitze István
Gilitze István (Makó, 1785. július 4.[2] – Makó, 1830. július 22.[3]) magyar parasztköltő.
| Gilitze István | |
| Született | 1785. július 4.[1] Makó[1] |
| Elhunyt | 1830. július 22. (45 évesen)[1] Makó[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | költő |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gilitze István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Munkássága szerkesztés
Egyverses szerző létére tehetséges költőnek tartották, aki jóval a reformkor előtt klasszikus szintre emelte a parasztköltészetet. Kultúrtörténeti szerepe is fontos volt, mivel műve az első Makóról származó világi mű (a vallási elem csupán a mennyei igazságszolgáltatásként jelenik meg a műben). Egy olyan népi nyelven író költő volt, aki abban az időkben adta ki művét, mikor még az almanachköltészet hívei erősen harcoltak a népi törekvések a műköltészetben való megjelenésük ellen.
Családja szerkesztés
Szülei Gerlicze (Gilicze) Mátyás (1747-1807) és Kalmár Anna voltak. 1808. január 11-én házasságot kötött a 18 éves Katona Teréziával. Házasságukból nem született gyermek, így vagyonát feleségére és fogadott fiukra, Virág Ferencre hagyta.
Műve szerkesztés
Emlékezete szerkesztés
- Makón, a Kálvária utca 39. szám alatt lakott, mely tábla őrzi emlékét.
- Makón 1982-ben utcát neveztek el róla.[4]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Makó monográfia
- TÓTH FERENC: GILITZE ISTVÁN NÉPKÖLTŐ ÉS AZ 1821-ES MAKÓI ÁRVÍZ A Móra Ferenc Múzeum Evkönyve 1971/1, 149-167. old.
További információk szerkesztés
- Makó története a kezdetektől 1849-ig. Szerkesztette: Blazovich László. Makó, 1993.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891-1914. Hornyánszky Viktor
- Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6805-5