Gilitze István

népköltő (1785–1830)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. október 3.

Gilitze István (Makó, 1785. július 4.[2]Makó, 1830. július 22.[3]) magyar parasztköltő.

Gilitze István
Született1785. július 4.[1]
Makó[1]
Elhunyt1830. július 22. (45 évesen)[1]
Makó[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaköltő
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Gilitze István témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Gilitze István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Munkássága

szerkesztés

Egyverses szerző létére tehetséges költőnek tartották, aki jóval a reformkor előtt klasszikus szintre emelte a parasztköltészetet. Kultúrtörténeti szerepe is fontos volt, mivel műve az első Makóról származó világi mű (a vallási elem csupán a mennyei igazságszolgáltatásként jelenik meg a műben). Egy olyan népi nyelven író költő volt, aki abban az időkben adta ki művét, mikor még az almanachköltészet hívei erősen harcoltak a népi törekvések a műköltészetben való megjelenésük ellen.

Szülei Gerlicze (Gilicze) Mátyás (1747-1807) és Kalmár Anna voltak. 1808. január 11-én házasságot kötött a 18 éves Katona Teréziával. Házasságukból nem született gyermek, így vagyonát feleségére és fogadott fiukra, Virág Ferencre hagyta.

 
Művének első kiadása

Emlékezete

szerkesztés
  • Makón, a Kálvária utca 39. szám alatt lakott, mely tábla őrzi emlékét.
 
Gilitze István parasztköltő emléktáblája Makó. Kálvária utca 39.
  • Makón 1982-ben utcát neveztek el róla.[4]

További információk

szerkesztés
  • Makó története a kezdetektől 1849-ig. Szerkesztette: Blazovich László. Makó, 1993.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891-1914. Hornyánszky Viktor
  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6805-5