Giovanni Battista Venturi
Giovanni Battista Venturi (Bibbiano, 1746. szeptember 11. – Reggio Emilia, 1822. szeptember 10.) olasz fizikus, tudós, irodalmár, diplomata és tudománytörténész, a Venturi-hatás felfedezője, névadója a Venturi csőnek, a Venturi áramlásmérőnek és a Venturi szivattyúnak.
| Giovanni Battista Venturi | |
 | |
| Született | 1746. szeptember 11.[1][2] Bibbiano[1][2] |
| Elhunyt | 1822. szeptember 10. (75 évesen)[1][2] Reggio Emilia[1][2] |
| Állampolgársága | Itáliai Királyság |
| Foglalkozása | fizikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Battista Venturi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Giovanni Battista Venturi az olaszországi Reggio Emilia tartományban fekvő Bibbianóban született. Joseph Louis Lagrange és Pierre-Simon de Laplace kortársa, Lazzaro Spallanzani tanítványa volt.
1769-ben, 23 éves korában szentelték pappá, és még ugyanebben az évben kinevezték a logika tanárává a reggio emiliai szemináriumban, ahol már korábban is képzést kapott. 1774-ben a modenai egyetem geometriai és filozófiai professzora lett. Később a modenai herceg idejében hercegi matematikus, állami mérnök és könyvvizsgáló volt. Állami mérnökként hídépítésért, vízfolyások rendezéséért, mocsaras területek lecsapolásáért és a gátépítés állami szabályozásának kidolgozásáért volt felelős. 1786-ban a modenai egyetem kísérleti fizika professzori állását kapta meg, ahol az általa alapított laboratóriumot a legmodernebb berendezésekkel látta el.
Venturi a modenai herceg küldöttségének titkáraként Párizsba költözött, hogy tárgyalásokat folytasson a Legfelsőbb Végrehajtó Tanáccsal. A sikertelen tárgyalásokat követően másfél évig ott maradt, hogy továbbfejlessze fizikai és kémiai ismereteit. Párizsi tartózkodása alatt kapcsolatba került a korszak legműveltebb tudósaival, mint amilyen például Georges Cuvier, René Just Haüy, Jean-Baptiste Biot, Joseph Jérôme Lefrançais de Lalande, Gaspard Monge, Pierre-Simon de Laplace és még sokan mások. Több értekezést is publikált, köztük a híres "Venturi-effektus" című 1797-es értekezést. Venturi tervét azonban csak 1888-ban alkalmazták gyakorlati készülékben, amikor Clemens Herschel szabadalmat kapott a Venturi cső első kereskedelmi modelljére. 1926-ban ezt követte Cecil Aggeler (1902. augusztus 12. – 1974. december 15.) "Egy Venturi típusú árammérő tervezése" című diplomamunkája.
Tudománytörténész szerkesztés
Venturi egy másik értekezésében tudománytörténészi képességeit bizonyította. Ő volt az első, aki 1797-ben megjelent Essai sur les ouvrages physico-mathématiques de Léonard de Vinci című munkájában elsőként hívta fel a figyelmet Leonardo da Vinci jelentőségére, mint tudósra, és nem egyszerűen mint művészre. A hidraulika területén is dolgozott vele. Őket tekintik a tribológia első tanulmányozóinak.
Joseph Jérôme Lefrançais de Lalande, a párizsi obszervatórium igazgatója Bonaparte Napóleon tábornoknak ajánlotta Venturit, mint "az egyik legilletékesebb embert, aki képes hírnevet szerezni Itáliának, és ott hasznos vízműveket építeni, valamint jó munkát végezni a matematika és a fizika terén", és dicsérte képességeit a polgári mérnöki és katonai építészet művészetében. Venturi abbé Napóleon befolyását és védelmét használta fel arra, hogy meghiúsítsa azoknak az intrikáit, akik megpróbálták kiszorítani őt az egyetemi állásából. Bonaparte a Corps législatif tagjává, a modenai katonai iskola tanárává és a Becsületlégió lovagjává tette. A kedvezőtlen politikai hatások Venturit sok viszontagságnak tették ki, és még börtönbüntetést is eredményeztek. Olaszország meghódítása után azonban Napóleon első konzul professzori állást adott neki a páviai egyetemen, és emellett számos diplomáciai küldetést is kapott. Venturi mérnöki szakértelmét továbbra is alkalmazta a bányamunkák és a vízépítés területén.
Később a Helvetiai Konföderáció diplomáciai megbízottja lett, és tizenkét évet töltött Svájcban. Megromlott egészségi állapota miatt 1813-ban nyugdíjba vonult, és Napóleon császár a maximális mértékű nyugdíjat biztosította számára. Reggióba visszatérve számos tudományos és irodalmi mű publikálásába fogott.
1812. szeptember 10-én, életének 76. évében hunyt el.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
- ↑ a b c d Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2024. február 12.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Giovanni Battista Venturi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- Venturi, J.B. (1797). Recherches Experimentales sur le Principe de la Communication Laterale du Mouvement dans les Fluides appliqué a l'Explication de Differens Phenomènes Hydrauliques [Experimental investigations into the principle of the lateral communication of the movement in fluids applied to the explanation of different hydraulic phenomena] (in French). Paris, France: Houel et Ducros and Théophile Barrois.
- English translation: Venturi, J.B. with William Nicholson, trans. (1799) "Experimental researches concerning the principle of the lateral communication of motion in fluids, applied to the explanation of various hydraulic phenomena," Journal of Natural Philosophy, Chemistry and the Arts, vol. 2: 172–179, 273–276, 422–426, 487–494 ; vol. 3: 13–22, 59–61.
- Venturi, J.B.; Nicholson, William, trans. (1836). "Experimental researches concerning the principle of the lateral communication of motion in fluids, applied to the explanation of various hydraulic phenomena". In Tredgold, Thomas (ed.). Tracts on Hydraulics. London, England: M. Taylor. pp. 123–184.
- Frazier, Arthur H. "Water Current Meters" (PDF). Smithsonian Institution. Retrieved 9 July 2012.
- Walter G. Kent (1912) "An Appreciation of Two Great Workers in Hydraulics, Giovanni Battista Venturi, Born 1746, Clemens Herschel, Born 1842."
- Herschel, Clemens, "Apparatus for measuring the quantity of water flowing through a pipe," U.S. Letters Patent no. 381,373 (filed: 1887 December 12 ; issued: 1888 April 17).
- Florian Cajori, A History of Mathematics, 1893
- Joseph Warren Dauben, Christoph J. Scriba. Writing the History of Mathematics: Its Historical Development
- Ian M. Hutchings (April 18, 2016). Leonardo da Vinci's studies of friction (PDF). University of Cambridge, Department of Engineering, Institute for Manufacturing. p. 6. Retrieved May 18, 2021. (PhD dissertation)