Giovanni Domenico Tiepolo
Giovanni Domenico Tiepolo, más néven Giandomenico Tiepolo (Velence, 1727. augusztus 30. – Velence, 1804. március 3.) velencei barokk festő, Giovanni Battista Tiepolo festő fia.
| Giovanni Domenico Tiepolo | |
 | |
| Született | 1727. augusztus 30.[1][2][3][4][5] Velence |
| Elhunyt | 1804. március 3. (76 évesen)[6][3][5][7][8] Velence |
| Állampolgársága | velencei |
| Szülei | Maria Cecilia Guardi Giovanni Battista Tiepolo |
| Foglalkozása |
|
 | |
| Giovanni Domenico Tiepolo aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Domenico Tiepolo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésAz egyik legelőkelőbb velencei családból származott, amely két dózsét is adott a városállamnak (Jacopo Tiepolo és Lorenzo Tiepolo). Apja, Giovanni Battista Tiepolo (Giambattista Tiepolo) szintén neves festő volt. Öccse, Lorenzo Baldissera Tiepolo szintén festőként sokat segített neki későbbi munkáiban.
Tanulmányait apja irányításával folytatta, és már 13 évesen a vezető segédjévé lépett elő. Öccsével együtt ők fejezték be apja „olajvázlatait”. 20 éves korára már önállóan készített képeket megrendelésre.
1751–53 között Würzburgban dolgozott apja mellett az érseki palota híres lépcsőházi freskóján, majd Vicenzában a Villa Valmaranán 1757-ben, és Madridban III. Károly spanyol király palotáján 1762–70 között.
1770-ben, apja halála után visszatért Velencébe és az életéből hátralévő három évtizedben szülővárosában, illetve Genovában és Padovában tevékenykedett.
Művei
szerkesztésÖnálló munkássága során is megőrizte az apjától kapott művészi indíttatást, főleg a dekoratív hatásokat, azonban festészetének tárgya fokozatosan realista irányban módosult. Velencei életképei színes, mozgalmas, szabad kompozíciók.
104 vázlatot alkotott Pulcinelláról, a commedia dell’arte állandó figurájáról, amely velencei családi villájának freskóin is szerepel. Számos tintarajzot is készített.
Galéria
szerkesztés
_The_Three_Angels_appearing_to_Abraham_by_Giandomenico_Tiepolo_-_Gallerie_Accademia.jpg)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Giovanni Domenico Tiepolo (holland nyelven)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 27.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ BeWeB
Irodalom
szerkesztés- Giovanni Muneratti–Mario Esposito–Luca Luise: Mirano Terra dei Tiepolo. I Tiepolo nel territorio di Mirano, Centro Studi Documentazione Tiepolo, Comune di Mirano, 2007 (olaszul)
- Meyers Enzyklopädisches Lexikon. Bibliographisches Institut, Mannheim/Bécs/Zürich, 1973, 23. kötet, 482. o. (németül)
- Giandomenico Romanelli (kiadó): Venedig – Kunst & Architektur. Könemann Verlagsgesellschaft mbH, Köln, 1997 ISBN 3-89508-592-8 (németül)
- Felix Reuße: Giandomenico Tiepolo. Die Flucht nach Ägypten. Radierungen. Ausstellung Augustinermuseum Freiburg. Freiburg: Rombach, 2007 ISBN 978-3-7930-5034-6 (németül)
- Hein-Th. Schulze Altcappenberg: Giovanni Battista Tiepolo (1696–1770) und sein Atelier: Zeichnungen & Radierungen im Berliner Kupferstichkabinett; [Begleitbuch zur Ausstellung des Kupferstichkabinetts anlässlich des 300. Geburtstages von Giovanni Battista Tiepolo, 1996. november 30. – 1997. március 2.] Berlin: Mann, 1996 ISBN 3-7861-1791-8 (németül)
- Les Tiepolo (Giambattista, Giandomenico, Lorenzo) une peintres-graveurs: Les Tiepolo peintres-graveurs est une exposition du Cabinet des estampes, présentée du 4 avril au 26 août 2001, du Musée d'art et d'histoire, Genève. Genf: Cabinet des estampes du Musée d'art et d'histoire, 2001 ISBN 2-8306-0193-9 (franciául)
- Giovanni Domenico Tiepolo: die Flucht nach Ägypten; Staatsgalerie Stuttgart, Graphische Sammlung, 29.11.1999 – 5.2.2000 / bearb. von Christofer Conrad. Stuttgart: Staatsgalerie, 1999 (németül)
Magyarul
szerkesztés- Zakariás Sándor: Művészettörténelmi tanulmányok. 1.; „Szent-Erzsébet”-Ny., Kassa, 1908
- Ember Ildikó: Tiepolo; Corvina, Bp., 1972 (A művészet kiskönyvtára)
- Wellner István: Tiepolo, Canaletto, Guardi; Képzőművészeti Alap, Bp., 1978 (Az én múzeumom)
