Gyékénycsuk
A gyékénycsuk (Saxicola insignis) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Saxicola insignis J. E. Gray & G. R. Gray, 1847 | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Gyékénycsuk témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Gyékénycsuk témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt John Edward Gray és George Robert Gray írták le 1847-ben.[3]
Előfordulása
szerkesztésMongóliában és Oroszországban fészkel, vonulása során eljut Bhután, India, Kína, Kazahsztán és Nepál területére is. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi gyepek és cserjések, szubtrópusi vagy trópusi gyepek és cserjések.[4]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 17 centiméter.[5]
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe nagy, egyedszáma 2500-9999 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[3]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. október 21.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. október 21.)
- ↑ a b Avibase. (Hozzáférés: 2021. október 21.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. október 21.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. október 21.)
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. október 21.)
