Légykapófélék

madárcsalád

A légykapófélék (Muscicapidae) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó család. 2 alcsalád, 49 nem és 277 faj tartozik a családba.

Légykapófélék
Dayal-rigó (Copsychus saularis)
Dayal-rigó (Copsychus saularis)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Alrendág: Passerida
Öregcsalád: Muscicapoidea
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Fleming, 1822
Alcsaládok és Nemek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Légykapófélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Légykapófélék témájú médiaállományokat és Légykapófélék témájú kategóriát.

Tajvani kékfarkú (Tarsiger johnstoniae)
Narancsszínű fülemüle (Luscinia brunnea)
Kékbegy (Luscinia svecica)
Saxicola tectes
Koromfarkú csuk (Cercomela melanura)
Szemsávos rozsdásrigó (Cossypha heuglini)
Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus)
Hegyi hantmadár (Oenanthe monticola)

A családhoz jelenleg négy alcsalád és néhány alcsaládba egyértelműen be nem sorolható faj tartozik. A korábbi rendszer csak a ma Muscicapinae alcsaládba sorolt fajokat helyezte e családba. Később az időközben lezajlott molekuláris vizsgálatok eredményei alapján a Saxicolinae alcsaládba sorolt fajokat – melyek korábban a rigófélék (Turdidae) családjába tartoztak – is áthelyezték ide. Áthelyezésük nem talált teljes egyetértésre a taxonómusok között, mivel ökológiai és viselkedéstani alapon legalább ugyanolyan közel állnak ezek a fajok a rigókhoz, mint a légykapókhoz. A még később lezajlott genetikai jellegű vizsgálatok alapján még tovább tagolták a családot, így az alcsaládok száma négyre emelkedett.

Az alcsaládba be nem sorolt fajok taxonómiáját ez idáig alig kutatták.

Elterjedésük, élőhelyük szerkesztés

Az Óvilág szinte minden területén megtalálhatóak. A légykapók (27 Ficedula és 22 Muscicapa faj) és császárlégykapó-félék (30 faj) gyakoriak. A legyezőfarkú-félék (kb. 40 Rhipidura faj) a sűrű erdőket és bozótokat kedvelik, elsősorban Délkelet-Ázsiában és néhány csendes-óceáni szigeten elterjedtek, de akadnak köztük közönséges, kertekben is fellelhető fajok. A légyvadászoknak (28 Pachycephala faj, Délkelet-Ázsiában Indonéziában, Új-Guineában, Ausztráliában és csendes-óceáni szigeteken terjedtek el a leginkább) nagy fejük és erős farkuk van. Kb. 60 nem 350 faja vándorló életmódot folytat, ezek Európában, Afrikában és Ázsiában találhatók. A tündérmadárféléket (Maluridae) és dalnokféléket (Epthianuridae) néha szintén ebbe a családba sorolják. Amerikában csupán néhány fajuk található.

Megjelenésük szerkesztés

10–20 cm-es, küllemre nagyon különböző madarak (színeik a barna árnyalataitól kezdve a fekete fehéren keresztül az élénk piros és kékekig változhatnak, a hímek feltűnőbben színezettek, mint a nőstények), közös jellemzőjük az énekükben fellelhető halk dallamokat megszakító hangos, éles kiáltások. Változatos madarak széles családja, a fajok némelyike még bóbitát vagy szakállt is visel. A fejük kiszélesedő, rajta az erős csőr tőben nagyon széles. A felső káva orma szegletes, a hegye kampós és fogszerűen kivájt. Erősen fejlett szájzugsertéik vannak. A testük karcsú, nyakuk rövid. 10 elsőrendű evezőjük van, a leghosszabbik a 3-5. számú közül kerül ki. A másodrendű evezők mindig rövidebbek az elsőrendűeknél. A csüd egyes fajoknál hosszabb, másoknál rövidebb, mint a középső ujj. A tollazat általában laza, puha. Az ivari kétalakúság a tollazat színében is megmutatkozik. A szárnyak a rövid, kerektől a hosszú hegyesig variálnak, a farok általában rövid vagy közepes, a lábak pedig rövidek.

Életmódjuk szerkesztés

Többnyire apró termetű rovarevők, melyek, mint azt a nevük is mutatja, zsákmányukat röptében kapják el. Erdőlakók, a lomb között, egy jó kilátást biztosító ágon ülve lesik a táplálékukként szolgáló rovarokat. Gyors, libbenésszerű röptével kapják el a prédát. A zsákmányt a csőrükkel fogják, s a leságra visszaülve fogyasztják el. Táplálékot az ágakról, levelekről is gyűjtögetnek, különösen fiókanevelés idején. A talajra is leszállnak pókok, bogarak után kutatva. Hidegben, amikor kevesebb a rovar, ill. a fiókák neveléséhez többre volna szükség, ráfanyalodnak bogyókra is. Életmódjukból adódóan egész nap aktívak, élénkek, érdeklődőek. Az embert nem kerülik, a ragadozókkal bátran szembeszállnak. Kellemes, de nem feltűnő hangjukat leginkább csak az udvarlás időszakában hallatják.

Szaporodásuk szerkesztés

Egyes fajok odvakban, fákon, bokrokon, mások pedig épületek zugaiban maguk építette külső fészekben költenek. Utóbbi kívül gondatlanul összerakott, de belül szépen bélelt. Fészkeik csésze alakúak. A fészekalj általában 4-5 tojásból áll. A fiókáik pettyesek. Monogám állatok, a szülők együtt gondozzák az utódokat.

Rendszerezés szerkesztés

A család az alábbi 4 alcsaládot és nemeket foglalja magában.

Légykapóformák szerkesztés

A légykapóformák (Muscicapinae) alcsaládjába 18 nem tartozik

Copsychini szerkesztés

Muscicapini szerkesztés

Niltavinae szerkesztés

A Niltavinae alcsaládba 7 nem tartozik:

Erithacinae szerkesztés

Saxicolinae szerkesztés

A Saxicolinae alcsaládba 25 nem tartozik:

Források szerkesztés

  • Del Hoyo, J.; Elliot, A. & Christie D. (editors). (2006). Handbook of the Birds of the World. Volume 11: Old World Flycatchers to Old World Warblers. Lynx Edicions. ISBN 84-96553-06-X.
  • Jønsson, K.A., and J. Fjeldsa. 2006. A phylogenetic supertree of oscine passerine birds (Aves:Passeri). Zoologica Scripta 35: 149-186.
  • Lei, X., Lian, Z.-M., Lei F.-M., Yin Z.-H., Zhao H.-F. 2007. Phylogeny of some Muscicapinae birds based on cyt b mitochondrial gene sequences. Acta Zoologica Sinica, 53(1):95 - 105.
  • Outlaw, D.C., Voelker, G. 2006. Systematics of Ficedula flycatchers (Muscicapidae): A molecular reassessment of a taxonomic enigma. Molecular Phylogenetics and Evolution Vol. 41:1, pp 118–126. doi:10.1016/j.ympev.2006.05.004 PDF teljes szövege
  • Pan, Q.-W., Lei F.-M., Yang S.-J., Yin Z.-H., Huang Y., Tai F.-D., Kristin, A. 2006. Phylogenetic analysis of some Turdinae birds based on mitochondrial cytochrome b gene sequences. Acta Zoologica Sinica, 52(1):87 - 98.
  • Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar nevek egy része
  • Élet az erdőben. Az erdő állatai és növényei. 2003. Black & White Könyvkereskedés Kft. 145. old.

További információk szerkesztés