Főmenü megnyitása

A Dayal-rigó (Copsychus saularis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Dayal-rigó
Hím
Hím
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Nem: Copsychus
Faj: C. saularis
Tudományos név
Copsychus saularis
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Dayal-rigó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dayal-rigó témájú médiaállományokat és Dayal-rigó témájú kategóriát.

Banglades hivatalos madara.[3]

Tartalomjegyzék

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Gracula nembe Gracula Saularis néven.[4]

AlfajaiSzerkesztés

  • Copsychus saularis adamsi Elliot,
  • Copsychus saularis amoenus (Horsfield, 1821)
  • Copsychus saularis andamanensis Hume, 1874
  • Copsychus saularis ceylonensis P. L. Sclater, 1861
  • Copsychus saularis erimelas Oberholser, 1923
  • Copsychus saularis masculus Ripley, 1943
  • Copsychus saularis musicus (Raffles, 1822)
  • Copsychus saularis nesiarchus Oberholser, 1923
  • Copsychus saularis pagiensis Richmond, 1902
  • Copsychus saularis pluto Bonaparte, 1850
  • Copsychus saularis prosthopellus Oberholser, 1923
  • Copsychus saularis saularis (Linnaeus, 1758)
  • Copsychus saularis zacnecus Oberholser, 1912[2]

ElőfordulásaSzerkesztés

Dél- és Délkelet-Ázsiában, Banglades, Bhután, Brunei, Kambodzsa, Kína, India, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, Pakisztán, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Srí Lanka, Thaiföld és Vietnám területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mocsári erdők, mangroveerdők, lombhullató erdők és cserjések, valamint szántóföldek, ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[5]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 19–21 centiméter beleértve a farkát is, amelyet általában felfele tart. Testtömege 29–51,3 gramm.[4] Alakja hasonlít a vörösbegyéhez, de a farka hosszabb. A hím feje, háta és torka fekete, szárnyán egy fehér csík található. Hasa és a farkának az alja fehér, teteje szürke. A tojónak ott szürke, ahol a hímnek fekete, így könnyen megkülönböztethetőek.

 
A hím
 
a tojó
 
és egy fiatal

ÉletmódjaSzerkesztés

Tápláléka főleg rovarokból áll és más gerinctelenekből.[4]

SzaporodásaSzerkesztés

Szaporodási időszaka márciustól júniusig tart, egyes helyeken januártól júniusig. Fészekalja 4–5 oválias, halványkék, barna foltos tojásból áll. A tojó csak 8–14 napig ül a tojásokon. A fészek rendelkezik egy erős szaggal. A tojók többet foglalkoznak a fiókákkal mint a hímek, a hímek ebbe az időszakba nagyon agresszívak és védik a területüket.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. június 23.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. június 23.)
  3. National Icons of Bangladesh. Bangla2000. (Hozzáférés: 2010. augusztus 5.)
  4. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. június 23.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. június 23.)

További információkSzerkesztés