Dayal-rigó

madárfaj

A Dayal-rigó (Copsychus saularis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Dayal-rigó
Hím
Hím
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Részalrend: Passerida
Öregcsalád: Muscicapoidea
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Nem: Copsychus
Wagler, 1827
Faj: C. saularis
Tudományos név
Copsychus saularis
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Dayal-rigó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dayal-rigó témájú médiaállományokat és Dayal-rigó témájú kategóriát.

Banglades hivatalos madara.[3]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Gracula nembe Gracula Saularis néven.[4]

Alfajai szerkesztés

  • Copsychus saularis adamsi Elliot,
  • Copsychus saularis amoenus (Horsfield, 1821)
  • Copsychus saularis andamanensis Hume, 1874
  • Copsychus saularis ceylonensis P. L. Sclater, 1861
  • Copsychus saularis erimelas Oberholser, 1923
  • Copsychus saularis masculus Ripley, 1943
  • Copsychus saularis musicus (Raffles, 1822)
  • Copsychus saularis nesiarchus Oberholser, 1923
  • Copsychus saularis pagiensis Richmond, 1902
  • Copsychus saularis pluto Bonaparte, 1850
  • Copsychus saularis prosthopellus Oberholser, 1923
  • Copsychus saularis saularis (Linnaeus, 1758)
  • Copsychus saularis zacnecus Oberholser, 1912[2]

Előfordulása szerkesztés

Dél- és Délkelet-Ázsiában, Banglades, Bhután, Brunei, Kambodzsa, Kína, India, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, Pakisztán, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Srí Lanka, Thaiföld és Vietnám területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mocsári erdők, mangroveerdők, lombhullató erdők és cserjések, valamint szántóföldek, ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[5]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 21 centiméter beleértve a farkát is, amelyet általában felfele tart, testtömege 31-42 g gramm.[6] Alakja hasonlít a vörösbegyéhez, de a farka hosszabb. A hím feje, háta és torka fekete, szárnyán egy fehér csík található. Hasa és a farkának az alja fehér, teteje szürke. A tojónak ott szürke, ahol a hímnek fekete, így könnyen megkülönböztethetőek.

 
A hím
 
a tojó
 
és egy fiatal

Életmódja szerkesztés

Tápláléka főleg rovarokból áll és más gerinctelenekből.

Szaporodása szerkesztés

Szaporodási időszaka márciustól júniusig tart, egyes helyeken januártól júniusig. Fészekalja 4–5 oválias, halványkék, barna foltos tojásból áll. A tojó csak 8–14 napig ül a tojásokon. A fészek rendelkezik egy erős szaggal. A tojók többet foglalkoznak a fiókákkal mint a hímek, a hímek ebbe az időszakba nagyon agresszívak és védik a területüket.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  3. National Icons of Bangladesh. Bangla2000. (Hozzáférés: 2010. augusztus 5.)
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. augusztus 9.)

További információk szerkesztés