Gyöngyhalászok
A Gyöngyhalászok (franciául Les Pêcheurs de perles) Georges Bizet 1863. szeptember 30-án Párizsban bemutatott operája. A bemutató mérsékelt sikert aratott. Nem sokkal utána előadták olasz és német nyelven is, de külföldön sem maradt huzamosabb ideig műsoron. A darab érdekessége, hogy belőle készült az egyik legelső, hangos operafilm. A szövegkönyv Eugéne Cormon műve. A darab magyarországi ősbemutatója 1888-ban volt. Az Operaház azóta sem újította fel a művet.
| A gyöngyhalászok (Les Pêcheurs de perles) | |
| opera | |
 | |
| Enrico Caruso és Giuseppe de Luca a Metropolitan 1917-es előadásában | |
| Eredeti nyelv | francia |
| Zene | Georges Bizet |
| Librettó |
|
| Felvonások száma | 3 felvonás |
| Főbb bemutatók |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz A gyöngyhalászok témájú médiaállományokat. | |
Az opera szereplői és színhelyei szerkesztés
| Szereplő | Hangfekvése |
|---|---|
| Leila | koloratúrszoprán |
| Nadir, vadász | tenor |
| Zurga, a gyöngyhalászok vezetője | bariton |
| Nurabad, hajós, a falu véne | basszus |
- Kórus: halászok, a szigetek lakói, kereskedők, fakírok.
- Történik: Ceylon szigetén a rég múltban
- Színhelyek: I. felvonás: a sziget tengerpartja és kikötője, II. felvonás: elhagyatott, sziklás tengerpart, III. felvonás: 1. kép: Zurga sátra, 2. kép: tengerpart
- Játék idő: 1 óra 45 perc
Az opera cselekménye szerkesztés
I. felvonás szerkesztés
Zurgát a gyöngyhalászok királyukká választják. Nadir hosszú évek múlva hazatér a szigetre, ahonnan annak idején azért ment el, mert ő is és barátja, Zurga is Leilát szerették. Most, hogy újra találkoztak, fogadalmat tesznek, hogy semmi sem szakíthatja még egyszer meg hosszú és őszinte barátságukat. Egy hajóról lefátyolozott asszony száll a partra. Az istenek szolgálatát bízzák rá: imájával és szűzi életével távol kell tartania a falutól az ártó szellemeket. Nadir felismeri az asszonyban Leilát és a nő is felismeri régi szerelmét.
II. felvonás szerkesztés
Nurabad Leilát egy sziklás partvidékre vezeti. Itt kell egyedül élnie, hogy eleget tudjon tenni kötelezettségeinek. Mikor Nurabad távozik, megjelenik Nadir. Leila tiltakozik, megpróbálja eltaszítani magától a férfit, de minden hiába. Nadir tudja, hogy ha felfedezik őket, mindkettőjükre halál vár és mégis marad. Közben vad vihar keletkezik. A vihar elől menekülő gyöngyhalászok rátalálnak Nadirra Leilánál. Ekkor lép színre Zurga, aki először meg akar bocsátani a bűnösöknek, de amikor felismeri Leilát, eláll szándékától.
III. felvonás szerkesztés
1. kép: Zurga újra átgondolta a dolgot és már éppen nagylelkűen kész lenne mégis megbocsátani, amikor megjelenik nála Leila és szerelme életéért könyörög. Ez újra felébreszti a férfi haragját és féltékenységét. 2. kép: A nép lázasan készülődik a kivégzésre, amikor hirtelen az egész falu lángba borul. A gyújtogató Zurga volt, így akarta megmenteni barátját és szerelmét. A nép elrohan menteni a menthetőt, a szerelmesek elmenekülnek. Zurga azonban halállal fizet tettéért: a nép ellene fordul és a máglyára kíséri.
Az opera zenéje szerkesztés
Bizet az egzotikus történethez olyan zenét komponált, amely a mai hallgató számára is meggyőzően hat. A korábbi egzotikus témát feldolgozó operaszerzőknek ez nem sikerült, így talán ez tekinthető a darab legnagyobb zenei értékének. Már az előjáték is ötletesen fejezi ki a távoli, keleti vidék hangulatát. A darabon érződik az olaszországi tartózkodás hatása. Bizet-nek ekkor már jó érzéke van a drámai szituációk, a tragikus konfliktusok iránt. A zeneszerző helyes meglátásokkal és elképzelésekkel fordult a színpadi zene felé. A cselekmény tragikus kimenetelét itt is egy emlékeztető motívum vetíti előre, mint a Carmen esetében.
A zene drámailag hatásos, sodró lendületű, dallam világa színes, számos szép és megkapó részletet tartalmaz, amik opera slágerekké váltak. A darab tulajdonképpen Bizet főműve, a Carmen felé tett első jelentős lépésként értelmezhető. Saját korában nem volt népszerű, de a XX. században egyre több operaház tűzte műsorra. Ma már elmondhatjuk, hogy a darab a rajta van a 20 legjátszottabb opera listáján.
Az opera ismertebb részletei szerkesztés
- Au fond du temple saint - Nadir és Zurga kettőse az I. felvonásból
- Je crois entendre encore - Nadir románca az I. felvonásból
- Comme autrefois dans la nuit sombre - Leila II. felvonásbeli kavatinája
- L’orage s’est calmé - Zurga III. felvonásbeli áriája
A Gyöngyhalászok újabb bemutatója Magyarországon szerkesztés
A Kossuth-díjas költő, műfordító, Baranyi Ferenc új fordítással ajándékozta meg a művet.[1] 1993 augusztusában a bemutatónak a Budai Parkszínpad adott helyet. A produkció létrehozásában részt vett a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara. A díszleteket, jelmezeket is az Opera műhelyei hozták létre. A karigazgató Fekete Valéria volt, a Fővárosi Művelődési Ház tánckarát Benkő Zsófia tanította be. Zenei munkatárs Reményi József és Lázár György volt, díszlettervező Borsa Miklós, a jelmezeket Beda Judit tervezte. A produkciót Iván Pál rendezte és Jármai Gyula vezényelte. A Gyöngyhalászok újkori 1+3 előadásán pótszékes telt ház igazolta, hogy érdemes volna az operát gyakrabban elővenni. Az előadásról tévéfelvétel készült, s a teljes mű bemutatásán kívül a tévécsatorna komolyzenei osztálya keresztmetszetet is készített Baranyi Ferenc összekötő szövegeivel.
A bemutatón Hegyes Gabriella koloratúrszoprán Leila szerepében, Éliás Tibor tenor mint Nadir (mindketten a Debreceni Csokonai Színház operatagozatának szólistái), Miller Lajos Kossuth-díjas bariton Zurga szerepében, míg Marczis Demeter basszus Nurabad szerepében remekeltek.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Péterfi Nagy László: "Népszerűsítem a műfajt..." Interjú Baranyi Ferenccel.. operaportal.hu. (Hozzáférés: 2017. július 11.)
Források szerkesztés
- Gyöngyhalászok - az 1993-as produkció a szinhaziadattar.hu oldalán. szinhaziadattar.hu. [2017. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 11.)
Külső hivatkozások szerkesztés
Források szerkesztés
- Till Géza: Opera, Zeneműkiadó, Bp., 1973., 62-64. o.
- Kertész Iván: Operakaluz, Fiesta-Saxum, Bp., 1997, 34. o.
