Gyolcs
A gyolcs régies főnévi kifejezés a finom fehér vászon anyagra.[1]
Az anyagról általában
szerkesztésA finom lenvászon lenfonalból szőtt textilanyag. Időszámításunk előtt a Közel-Keleten (pl. Izraelben, Egyiptomban) több változatát gyártották és használták. Korabeli elnevezések és magyarázatuk:
- shes - Izraelbe Egyiptomból importálták a héberül sheshként (görögül: büsszinosz) emlegetett vékony, egyiptomi import szőttest.[2]
- buc - (görögül: büsszosz) lenselyem vászon, drága nemesi köntösök és királyi ruhaneműek, templomba való díszes terítők illetve papi liturgikus öltözékek különlegesen finom anyaga.[3]
- sadin - (görögül: szindon) átlagos minőségű, napi használatra alkalmas, kevésbé finom lenvászon.
- etun- (görögül: otoné) - különlegesen értékes egyiptomi textília.
Ujabbkori elnevezés a nagyon finom lenalapanyagú textilipari kelmékre a batiszt-gyolcs, amelyet a Pallas nagylexikon is használ.[4]
Alapanyag
szerkesztésAlapanyaga a növényi eredetű lenen kívül a tengeri kagylószőrök lehettek még, amelyre a szó asszír eredetéből következtetnek a nyelvészek.[5] Elsősorban a Pinna kagyló félék növesztenek héjukon megtapadást segítő, ragadós, puha szálakat. Ezek levegővel érintkezve kiszikkadnak és erős fonásra, szövésre alkalmas fonallá keményednek.
Használat
szerkesztésAz Ószövetségben minden ruhanemű, háztartásban használatos terítő, ágynemű finom lenvászonból készült. Már akkoriban is ismerték a Kínából behozott pamut árukat, amelyek drága mivoltuk miatt (pl. a fuvarozási költségek, karavánok költségei) nem tudták kiszorítani a helyi gyolcstermékeket. Magyarországon "főként a fehérnemű (alsó ing, alsó nadrág, alsó szoknya, törülköző, zsebkendő, ágynemű, kórházi fehérneműk)" készült gyolcsból, finom lenvászonból.
Érdekesség
szerkesztés- Törvény tiltotta az ókorban a kevert textilanyagok használatát és viselését.[6]
- Plutarkhosz - görög életrajzíró szerint még az élősdieket is távol tartotta a jó minőségű gyolcs, amely a trópusi melegben a legkellemesebb viselet volt.
- A fáraó a finom lenvászon viselését megtiltotta - büntetésként - a fogságban tartott zsidóknak.[7]
- A höveji hímzés mindig lenge alapanyagra készül, az eredeti alapanyag gyolcs volt (pl. fejkendők).[8] A batisztot (v. batiszt-gyolcsot) vastagnak tartják az organzához, grenadinhoz képest.[9]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Magyar értelmező kéziszótár. 2. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1975. ISBN 963-05-0731-5 486. oldal
- ↑ Magyar Katolikus Lexikon"A bibliai időkben Izr-ben több változatát használták: Ter 41,42; Kiv 25,4; 35,6; Ez 27,7"[1]
- ↑ Magyar Katolikus Lexikon "1Krón 15,27; 2Krón 3,14; 5,12; Lk 16,19; Jel 19,8" [2]
- ↑ Pallas Nagylexikon"Batiszt-gyolcs: finom, igen sűrü fehér vászon, mely szálainak lágysága szilárdsága s egyformasága által tünik ki. "[3]
- ↑ Magyar Katolikus Lexikon "A szó asszír eredete miatt itt nem zárható ki az igen drága, keleti importból származó finom pamutszövet, sőt a tengeri kagylószőrökből készült különleges szövet sem."[4]
- ↑ Magyar Katolikus Lexikon" „Ne ölts magadra gyapjúból és lenből vegyesen szőtt ruhát” (MTörv 22,11)."[5]
- ↑ Magyar Katolikus Lexikon " A ~ megfizethető és a trópusi melegben a legkellemesebb viselet volt, amely Plutarkhosz szerint még a tetveket is távol tartotta. Ezért kegyetlen és megalázó büntetés volt a fáraó részéről, hogy viselését megtiltotta a zsidók számára, akik ezentúl csak a meleg, gombásodást okozó gyapjú ruhákat hordhatták. A fáraó papjai ellenben tiszta lenruhát viseltek, amely szokást később Lévi utódai is átvették. "[6]
- ↑ Hövej község honlapja Csipke menüpont "A hímzés eredeti alapanyaga a gyolcs volt, később elterjedt a könnyű, áttetsző lenbatiszt és a ritkaszövésű pamutszövet, az organtin."[7]
- ↑ Utazzitthon.hu"A lyukacsos hímzést lenge anyagra készítik pl. organzára, grenadinra. Ezeket a textíliákat a szomszédos Ausztriából hozzák be, de mindemellett vastagabb anyagra is hímeznek pl. batisztra, sifonra.[8]