Gyomorköltő békafélék

kihalt kétéltűcsalád

A gyomorköltő békafélék (Rheobatrachidae) a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe tartozó kihalt család.

Gyomorköltő békafélék
Rheobatrachus silus
Rheobatrachus silus
Természetvédelmi státusz
Kihalt
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Gyomorköltő békafélék (Rheobatrachidae)
Nem: Rheobatrachus
Liem, 1973
Elterjedés
Elterjedési területük
Elterjedési területük
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gyomorköltő békafélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyomorköltő békafélék témájú kategóriát.

Egyes rendszerekban a Myobatrachidae családhoz sorolják Rheobatrachinae alcsaládként.

Kihalt család, Ausztrália keleti részén éltek.

Tudnivalók szerkesztés

Élt Ausztrália esőerdőkkel borított hegyvidékén egy béka, az úgynevezett Rheobatrachus silus, amelynek nősténye, érdekes módon 40 nap alatt a saját tápcsatornájában hordta ki a petéit. Ezalatt az anyaállat emésztőnedvei nem ártottak a fejlődő ebihalaknak. Ha a kutatóknak sikerült volna kideríteni ezt a rejtélyt, talán újabb eljárás születne a gyomorsavtúltengés okozta gyomorfekélynek a leküzdésére. Csakhogy, mielőtt a kutatók elkezdték volna tanulmányozni ezt a békafajt, a Rheobatrachus silus 1981-ben eltűnt, meglehet kihalt; valószínűleg az élőhelyén folytatott fakitermelés miatt.

1984 januárjában, szintén Ausztráliában, felfedezték a Rheobatrachus nem másik faját, a Rheobatrachus vitellinust. Ez az állat nagyobb méretű volt, körülbelül 10 centiméter hosszú. Az egyik befogott példány éppen „vemhes” volt, s csakhamar azután, hogy befogták, „ellett” is. A belőle vett több száz szövetminta vizsgálatából az derült ki, hogy a kihordás alatt nem a nőstény állítja le tápcsatornájának a savkiválasztását, hanem a pete. A gátló anyag egy prosztaglandin, amely ott van a petét körülvevő kocsonyás állományban, majd a fejlődő ebihal szájában kiválasztódó nyúlós nyákban. Még az ebihal bőre is termel némi prosztaglandint. Sajnos 1985-re ez a második felfedezett békafaj is kipusztult.

Rendszerezés szerkesztés

A családba az alábbi 1 nem és 2 faj tartozott:

Források szerkesztés

További információk szerkesztés