Jelzői értékű határozó

A jelzői értékű határozó vagy hátravetett határozó a határozó egy speciális fajtája, amely nem az állítmányhoz kapcsolódik (igéhez vagy melléknévhez), hanem az alanyhoz vagy másmilyen szerepű főnévhez, s ezt pontosítja, határozza meg közelebbről. Ilyen például: levél anyámhoz, séta a hóban. A jelző és az értelmező mellett a főnév egyik lehetséges kötött vagy szabad bővítménye, amely a többnyire igei alapszó bővítményéből ered (pl. fél a tömegtől > félelem a tömegtől).

A magyarban főként címekben vagy más kiemelt helyzetben (pl. feliratban) és nominális mondatokban fordul elő. Összefüggő mondat belsejében valamivel ritkább, bár más mondatrészekhez kapcsolódva is előfordul (pl. Nem fogom elfelejteni a nyaralást a tengerparton, Mindig emlékezni fogok a nyaralásra a tengerparton). A mai köznyelvben gyakran valamilyen átalakított formáját használják (pl. a tengerparton való nyaralás, bővebben l. alább). Számos más nyelvben azonban rendkívül elterjedt ez a szerkezet, és a magyarnál jóval többet elbír, pl. több indoeurópai nyelvben, az angolban, a franciában és oroszban (vö. angol adnominal adjunct, adnominal adverb/adverbial, adjectival prepositional phrase vagy adjective prepositional phrase, német Präpositionalattribut vagy Präpositionales Attribut), rendkívül gyakori az alkalmazása a latinban (jelzői szerepét gyakran mutatja a szórend, ti. hogy egy másik jelző és a jelzett közé kerül). Az idegen nyelvek tanításakor ezért igen fontos ennek tudatosítása, valamint a mindkét irányú fordítás lehetőségeinek az ismertetése.

Megnevezései, besorolása

A magyar nyelvtanok jelzői értékű határozóként (olykor hátravetett határozóként) ismerik, s a gimnáziumi latin nyelvtan is így hivatkozik rá. Az egyik elterjedt angol nyelvtan elöljárós utójelző, ill. határozói szerkezet utójelzőként néven említi, a németes terminus pedig a szó szerinti fordítás, az elöljárószós jelző, valamint a hátravetett jelző – az utóbbi megnevezés annyiban kevésbé szerencsés, hogy az értelmezőre is utalhat.

Antal László nyelvész e szerkezetben találta meg a nyelvleírásból eddig hiányzó hatodik mondatrészt, miáltal a mondatrészek szimmetrikus rendszere jött volna létre: ahogy az állítmány bővítménye a határozó és a tárgy, úgy az alanynak is két bővítménye lenne, a jelző és ez a szóban forgó mondatrész, amelyet Antal kiegészítőnek nevezett. A megjelölés azonban nem maradt meg.

Elemzés szempontjából a határozó gyakran a főnévhez és az igéhez egyaránt kapcsolható (pl. A nyaralás a Balatonnál idén jól sikerült): az ilyet kétpólusú bővítménynek is nevezik.

Átalakítási lehetőségei

A levél anyámhoz szerkezet átalakítható melléknévi igenév beiktatásával: (az) anyámhoz írott levél (valódi jelzős szerkezet, benne az eredeti határozóval mint az ige szokásos bővítményével). E kifejezést azért lehetséges könnyen igeneves formába alakítani, mert a levél fogalmához könnyen kapcsolható az ír ige (a további példákat l. alább).

Számos más esetben viszont csak az erre szolgáló való (esetleg történő, folytatott) szócskával lehetséges az átfogalmazás: találkozás apámmal: az apámmal való találkozás.

Az átalakításkor használható való segédszó (kopula) ún. összetett jelzőt alkot egy igei (ritkábban melléknévi) alaptagú szerkezet részét képező határozóból, voltaképp melléknevesíti őket (pl. vásárba indul > vásárba való indulás, hajlamos a megfázásra > a megfázásra való hajlam). Nem nevezzük azonban összetett jelzőnek az olyan szókapcsolatokat, ahol a határozó a való vagy lévő szavak mint melléknévi igenevek bővítménye (pl. a Mecsekből való bot, az asztalon lévő könyv): ilyen esetekben ugyanis a szerkezet igés szintagmává alakításakor is megmarad a létige (a bot a Mecsekből van, a könyv az asztalon van), szemben az előző példákkal, ahol a határozó a főnév alapjául szolgáló ige bővítménye, így a létige a visszaalakítás után eltűnik (pl. találkozom apámmal). Az átalakítás nélküli hátravetett határozó (találkozás apámmal, a könyv az asztalon) megítélését mindez nem befolyásolja.

Ha a határozós szerkezetben névutó szerepel, az átalakítás sokszor ige beiktatása nélkül is lehetséges az -i képzővel: élet a tenger alatt > a tenger alatti élet. Nemritkán a kapcsolatos vagy hasonló szavak is megoldást nyújthatnak: a berendezés elhelyezésével kapcsolatos tervek, de mivel ez nem jelzi az összefüggés jellegét, a mondat néha homályossá válik. Máskor birtokossal is visszaadható: az igény a biztonságra, ill. a biztonság iránti igény helyett a biztonság[nak az] igénye. Olykor egyetlen képző is megoldást jelent: a Balaton-part nyáron helyett a nyári Balaton-part. Nem gyakori, de lehetséges a mellékmondattá alakítás is: a levél, amit anyámhoz írtam/írtál/írt [stb.]: itt viszont az alanyt is ki kell tenni. Olykor összetett szóval is váltakozhat: pl. máz cukorból > cukormáz, meccs a kupáért > kupameccs.

Nyelvhelyességi vonatkozásai

Kétértelműség adódhat a mondat értelmezésében, ha nem világos, hogy a határozó az igéhez vagy a főnévhez kapcsolódik: Az érdekeltek tárgyalni fognak a hajózásról a Csatornában. A Csatornában zajló hajózásról fognak tárgyalni, vagy a Csatorna netán csak a tárgyalás helyszíne lesz? Ilyen esetekben érdemes átfogalmazni, átalakítani a szerkezetet.

Ha az egyértelműség vagy a jó hangzás megköveteli, elsődlegesen melléknévi igenévvel tanácsos kiváltani a hátravetett jelzőt (pl. a Csatornában zajló hajózás, az anyámhoz írott levél, a küldöttséggel folytatott tárgyalás), de szükség esetén a szürke, ám hasznos való szócska is megoldást jelent – ezeket klasszikus íróink is használták. A történt, illetve történő szavakat a nyelvművelés divatszóként tartja számon.

Példák az átalakításban használható tartalmas igékre

Alább következik néhány olyan szerkezet felsorolása, amelyekben tartalmas igékből képzett igenevekkel válthatjuk ki a jelzői értékű határozót (ezek jó része kollokációkra, állandósult szókapcsolatokra épül):

vmire irányuló törekvés vkik közt dúló harc vmiért vívott küzdelem a vki/vmi felett aratott győzelem vkihez fűződő viszony/barátság vki iránt érzett jóindulat vkivel folytatott beszélgetés vhol végzett gyakorlat/kísérlet vmihez vezető, vhová vivő út vhol/vmeddig megtett út vmiről szóló könyv/film/színdarab vmiről alkotott ítélet/vélemény/elmélet vmiről vallott nézet

vmibe vetett hit vmiről szőtt ábránd vkitől jött/érkezett levél/csomag vkihez írott, vkinek küldött levél vhol/vmikor uralkodó viszonyok vhol szereplő/látható/olvasható szöveg/felirat vhol hallott zene/hang, vhol látott kép/film a vmi jelentette veszély vkivel szemben alkalmazott kényszer vkikkel szemben táplált előítélet vmire gyakorolt hatás, nyomás, befolyás vmire vonatkozó kérdés stb.

Az ilyen típusú szerkezetek idegen nyelvi megfelelője tehát az aláhúzott elem törlésével és a másik két összetevő (a határozó és a főnév) cseréjével állítható elő – amint a fenti magyar példákban látható: például a barátomtól érkezett levél → levél a barátomtól.

Fajtái

A határozó jelentése szerint lehet helyhatározó (ház a sziklák alatt), időhatározó (a puszta télen), állapothatározó (álmodozás a napon), társhatározó (séta a barátommal), eszközhatározó (evés késsel és villával), módhatározó (találkozás titokban), célhatározó (készülődés a munkába), részeshatározó (levél a hitveshez). A határozó szófaja szerint lehet ragos vagy névutós főnév (mint a fenti példákban), illetve határozószó (pl. Budapest éjjel). Hasonló szerkezetet alkothat az állítmányi helyzetben álló főnév, ahol azonban a szabad határozó elöl áll: Az öcsém Szegeden katona.

Források

• A magyar nyelv könyve (szerk.: A. Jászó Anna), Trezor, Bp. 2004 (hetedik, átdolgozott és bővített kiadás)
• Antal László: A hatodik mondatrész, Magvető, Bp. 1985.
• Balogh Judit et al.: Magyar grammatika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2006 (ötödik, átdolgozott kiadás, ISBN 963-19-5880-9)
• Kovács–Lázár–Merrick: A–Z Angol nyelvtan lexikon, Corvina, 1994
• M. Nagy Ilona – Tegyey Imre: Latin nyelvtan a középiskolák számára, Tankönyvkiadó, Bp. 1992 (ISBN 963-18-4296-7)
• Nyelvművelő kéziszótár (szerk.: Grétsy László és Kemény Gábor), Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005. (második, javított és bővített kiadás)
• Szepesy Gyula: Nyelvi babonák – 8. „Az országokban való sok romlásoknak okairól”
• Tótfalusi István: Hogy mi ne legyünk angol nyelvi gyarmat…
• Uzonyi Pál: Rendszeres német nyelvtan, Aula Kiadó, 1996 (ISBN 963-503-106-8)