Híoszi tengeri csata

A híoszi tengeri csatát 1319. július 23-án vívták a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend és a Szmirnai Bejség az égei-tengeri Híosz-sziget közelében.

Híoszi tengeri csata
Chios by Piri Reis.jpg

Konfliktus Híoszi tengeri csata
Helyszín Az Égei-tenger Híosz közelében
Eredmény Johannita győzelem
Szemben álló felek
Beylik of Aydin Flag.png Szmirnai Bejség
Johanniták
Parancsnokok
Mohammed bég
Albert von Schwarzburg
Szemben álló erők
28 hajó
31
Veszteségek
22 hajó
Nem ismert
Térkép
Híosz (Görögország)
Híosz
Híosz
Pozíció Görögország térképén
é. sz. 38° 24′ 00″, k. h. 26° 01′ 00″Koordináták: é. sz. 38° 24′ 00″, k. h. 26° 01′ 00″

A csataSzerkesztés

1313 után a rend szövetséget kötött a Híosz szigetét uraló két genovaival, Martino és Benedetto Zaccariával, akiknek érdekükben állt az anatóliai partokról induló török portyázók elleni fellépés. A megállapodás részleteiről nem tudni, de 1319-ben egyesült erővel léptek fel a törökökkel szemben.[1]

A johannita parancsnok, Albert von Schwarzburg 24 hajóval, nyolcvan lovaggal, egy gályával és hat híoszi hajóval ütközött meg az Epheszoszból kihajózó törökökkel. A tíz gályából és 18 egyéb hajóból álló muzulmán flottából mindössze hat hajónak sikerült megmenekülnie. A csatában sok törököt lemészároltak. Schwarzburg és flottája ezután elfoglalta a léroszi várat, új helyőrséget hagyott ott, majd sok fogollyal visszatért Rodoszra.[2]

A győzelem egy új korszak beköszöntését jelentetteː a rend először hajtott végre nagyobb akciót nyugati és pápai segítség és felszólítás nélkül. A pápa a csata után gratulált Schwarzburgnak, és visszahelyezte ciprusi parancsnoki posztjára, ahonnan 1317-ben, a Foulques de Villaret nagymester elleni puccsban távolították el. Az egyházfő Kosz szigetét is Schwarzburgnak ígérte, ha sikerül elfoglalnia.[3]

1320-ban Schwarzburg újabb akcióra indult négy gályával és húsz könnyebb hajóval. A flottát hat genovai gálya egészítette ki. A johannita hajóhad megtámadta a Rodosz inváziójára induló, nyolcvan hajóból álló török flottát, és súlyos veszteségeket okozott. A következő években gyakran keltek szárnyra hírek a sziget elleni támadásról, de komoly invázió a következő száz évben nem fenyegette Rodoszt.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Buttgieg-Phillips 168-169. oldal
  2. Hazard 289-290. oldal
  3. Buttgieg-Phillips 170. oldal
  4. Hazard 290. oldal

ForrásokSzerkesztés