HMS Neptune (könnyűcirkáló)

brit könnyűcirkáló, 2. vh
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. október 11.

A HMS Neptune a Brit Királyi Haditengerészet egyik Leander osztályú könnyűcirkálója volt, a második világháború ideje alatt.

HMS Neptune
HajótípusKönnyűcirkáló
NévadóNeptunus
ÜzemeltetőA Brit Királyi Haditengerészet zászlaja Brit Királyi Haditengerészet
HajóosztályLeander osztály
Pályafutása
ÉpítőPortsmouth Dockyard(Portsmouth)
Építés kezdete1931. szeptember 24.
Vízre bocsátás1933. január 31.
Szolgálatba állítás1934. február 12.
Sorsa1941. december 19-én Tripoli közelében aknákra futott, majd elsüllyedt.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás7270 t
9740 t (teljesen)
Hossz169 m
Szélesség17 m
Merülés5,8 m
Sebesség32,5 csomó (60 km/h)
Hatótávolság10 600 km 13 csomós sebesség mellett
Fegyverzet
  • 8 db 152 mm-es ágyú
  • 8 db 102 mm-es ágyú
  • 16 db 40 mm-es ágyú
  • 8 db 533 mm-es torpedóvető cső (2 x 4)
Repülőgépek1 db Supermarine Walrus vagy Fairey Seafox hidroplán
Páncélzat
  • övpáncél: 102 mm
  • fedélzet: 32-51 mm
  • ágyútornyok: 25 mm

  • Legénység550-680 fő
    A Wikimédia Commons tartalmaz HMS Neptune témájú médiaállományokat.
    SablonWikidataSegítség

    A Neptune a Leander osztály negyedik hajója volt. Építését 1931. szeptember 24-én kezdte a Portsmouth Dockyard. Vízrebocsátására 1933. január 31-én, hadrendbe állítására pedig 1934. február 12-én került sor.

    Pályafutása

    szerkesztés

    Néhány hónappal a háború kitörését követően, 1939 decemberében a Neptune az Atlanti-óceán déli részén járőrözött, a német Admiral Graf Spee zsebcsatahajó után kutatva. A Neptune-t, számos másik brit hajóval együtt Uruguayba küldték, a La Plata-i csatát követően. December 17-én, mikor a német hajót legénysége elsüllyesztette, a brit hajók még úton voltak Dél-Amerikába.

    1940. július 9-én a Neptune is részt vett a Calabria-i csatában, amely során az olasz Giuseppe Garibaldi könnyűcirkáló eltalálta a brit cirkálót. A 152 mm-es lövedék eltalálta a hajón található, előzőleg javításon átesett hidroplánt, melynek roncsát később a vízbe dobták.

    A háború későbbi szakaszában a Neptune vezette a Force K-t, melynek feladata a Líbiába tartó német és olasz konvojok észlelése és megsemmisítése volt. Ezek a konvojok látták el Észak-Afrikában a Rommel vezette Afrika Hadtestet felszereléssel és emberrel.

    December 18-án a Force K-t egy Tripoliba tartó konvoj elfogására küldték. A hajóoszlopot a Neptune vezette. A könnyűcirkáló két aknának is nekiment, melyek a december 19-én és december 20-án telepített olasz aknamező részei voltak. Két másik cirkáló, az Aurora és a Penelope is aknára futott. Mikor elkezdtek kihátrálni az aknamezőből, a Neptune egy harmadik aknának is nekiment, mely leszakította a hajócsavarját, így a hajó mozdulatlanná vált. Az Aurora végsebessége a sérülések következtében, lecsökkent 10 csomóra (19 km/h), így a hajó azonnal visszafordult Málta felé. A Kandahar és a Lively nevű rombolókat beküldték az aknamezőbe, hogy segítsenek a sérült hajók kivontatásában. A mentési kísérlet során a Kandahar is aknára futott, ezért a Neptune jelzett neki hogy maradjon az aknamezőn kívül. Ezt követően a Neptune-t egy negyedik akna is megrongált, melynek következtében a brit hajó felborult. A mozgásképtelen Kandaharnak sikerült kisodródnia a veszélyes övezetből. A hajóba a kéménye mögött áramlani kezdett a víz, melynek következtében a hajó merülni kezdett. A legénység 178 megmaradt tagját a Máltáról küldött, HMS Jaguar vette fel. Ezt követően a Jaguar megtorpedózta a Kandahart hogy az végleg elsüllyedjen. A Neptune 767 fős legénységéből körülbelül harmincan tudtak mentőcsónakba szállni, de mindössze egyetlen túlélőt tudott felvenni az öt nappal később arra járó olasz torpedónaszád.

    A második világháborúban a Neptune legénysége Új-zélandi volt.

    Külső hivatkozások

    szerkesztés