Haffner szerenád

Wolfgang Amadeus Mozart D-dúr szerenádja, amely a „Haffner” becenevet viseli, 250-es számmal szerepelt az eredeti Köchel-jegyzékben, jelenleg a 248b szám alatt található.

Haffner szerenád
szerenád
Zeneszerző	Wolfgang Amadeus Mozart
Opusszám	250 (Köchel-jegyzék) 248b (Köchel-jegyzék)
Megjelenés	1776
Hangnem	D-dúr
Tételek	8 tétel

A mű érdekes módon 8 tételből áll:

1. Allegro maestoso
2. Andante
3. Menuetto
4. Rondeau. Allegro
5. Menuetto galante
6. Andante
7. Menuetto
8. Adagio – Allegro assai

Elisabeth Haffner Salzburg nagytekintélyű és számos érdemet szerzett polgármesterének (egyben dúsgazdag nagykereskedőnek) leánya volt. Az ő esküvőjére írta Mozart 1776 nyarán a D-dúr szerenádot, de a Haffner nevet utóbb egy, ugyancsak D-dúrban írt szimfóniájával is halhatatlanná tette.

A szerenád a zeneszerző e korszakában delelőjére jutott „gáláns” stílus egyik remekmívű alkotása. Nyitó tétele ismét súlyos bevezetéssel indul, Haydn szimfóniakezdeteinek mintájára. Ez a bevezető már motivikus kapcsolatot tart a rákövetkező főtétellel, de a többi tétel formai megoldásában is új utakat próbálgat Mozart: így a virtuózan felépített rondóban, vagy a második lassú tételben, ahol a rondóformát variációs szerkezettel ötvözi össze.

A szerenád fényes hangzásába, terjedelmes tételeinek (közöttük három ismét miniatűr hegedűkoncert) ünnepi pompájába csak egy ízben vegyül tragikus hang: az első menüettben, amely már hangneme révén is (g-moll) Mozart fájdalmas és baljós hangulatú tételeinek sorába illik.

Külső hivatkozások

• K250 A Much Later Performance of the "Haffner" Symphony – Dennis Pajot írása a Mozart Forumon