Főmenü megnyitása

Halmai János (Nyitra, 1903. március 3.Budapest, 1973. július 23.) gyógyszerkémikus, egyetemi tanár, a gyógyszerészeti tudományok kandidátusa (1956).

Halmai János
Született

Nyitra
Elhunyt

Budapest
Foglalkozása farmakológus

ÉletrajzaSzerkesztés

Nyitrán született 1903. március 3-án. 1921–1922-ben Bonyhádon volt gyógyszerészgyakornok, majd 1925-ben a budapesti egyetemen gyógyszerészi oklevelet szerzett.

1927-ig vidéki gyógyszertárakban dolgozott. Tudományos pályafutását a budapesti egyetem Növénytani Intézetében kezdte. 1935-ben szerzett gyógyszerészi doktorátust. 1939-től a Gyógyszerismereti Intézetben dolgozott. 1942-ben egyetemi magántanári képesítést nyert.

1949-től a gyógynövény- és drogismereti tanszék vezetője, 1957-től 1971-ig, nyugdíjazásáig egyetemi tanár volt.

Budapesten hunyt el 70 évesen, 1973. július 23-án.

MunkásságaSzerkesztés

A Magyar Gyógyszerészeti Társaság gyógyszerészettörténeti szakosztályának alapítója. Tudományos munkássága a farmakognóziát és a gyógyszerészettörténetet ölelte fel. Főleg drogok azonosításának, értékmérésének, hamisítások felismerésének módszereit tanulmányozta, fontos szerepet játszott a gyógynövények szabványelőiratainál is.

Az V. Magyar Gyógyszerkönyv farmakognóziai részének szerkesztője, és elnöke a VI. Magyar Gyógyszerkönyv farmakognóziai albizottságának. Közel száz közleménye többek között a magyar és nemzetközi gyógyszerészet nagy alakjaival foglalkozott.

1956-ban megkapta a Kabay-emlékéemet, 1966-ban pedig a Weszprémi-emlékérmet is.

Főbb munkáiSzerkesztés

  • A drog-önellátás kérdése (Pápa, 1942)
  • Kossuth-csillag, rénuszrudacska. Gyógynövények, növények, drogok, magyar népies és latin nevei (Budapest, 1948)
  • Farmakognozia (Novák Istvánnal, Budapest, 1963).

ForrásokSzerkesztés