Halmosy Endre

Halmosy Endre (Heidelberger Endre, Németkeresztúr, Sopron megye, 1829. október 27. – Budapest, 1895. augusztus 21.) jogi doktor, királyi kúriai tanácselnök, országgyűlési képviselő.

Halmosy Endre
Született	Heidelberger Endre 1829. október 27. Németkeresztúr
Elhunyt	1895. augusztus 21. (65 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogász, királyi kúriai tanácselnök, országgyűlési képviselő
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1867–1872)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Jogi tanulmányait 1850-54-ben a bécsi egyetemen végezte, ahol a jogi doktori oklevelet is megszerezte. Heidelberger családi nevét 1862-ben változtatta Halmosira. 1854. május 1-jétől a bíróságnál volt alkalmazva s különösen 1861–67-ig a soproni megyetörvényszéknél mint telekkönyvi igazgató és előadó. 1867 októberében a sopronmegyei nagybaromi kerület országgyűlési képviselőnek választotta meg és két ülésszakon át 1872. május 1-jéig működött. Horváth Boldizsár akkori igazságügyminiszter javaslatára osztálytanácsosnak kineveztetvén, 1869. január 1-jétől 1872. június 1-jéig az igazságügyi miniszterium kodifikácionális osztályában is működött; ezen állásában szervezte 1869-ben a központi telekhivatalt és vezette annak igazgatását; ezenkívül részt vett az igazságügyi reformmunkákban; ő dolgozta át az 1855. évi telekkönyvrendelvényt az erdélyi részek számára, belefoglalván a módosító rendeleteket és utasításokat. Tőle származtak az úrbéri törvényjavaslatok, az elsőbiróságok szervezéséről, a királyi ügyészségről szóló munkálatok, az ügyvédi rendtartás és közjegyzői törvényjavaslatok; mint előadó ő készítette el az elsőbiróságok szervezésére vonatkozó összes előmunkálatokat, úgy hogy 1872. január 1-jén az elsőbiróságok életbeléptetése lehetségessé vált. Ezen időszakban az országgyűlésen is e reformmunkában működött. 1870-ben miniszteri tanácsossá neveztetett ki. A bíróságok szervezése után 1872. június 1-jén a királyi kúriához mint rendes bírót osztották be s ezen állásában 1894 februárig működött, midőn tanácselnökké nevezték ki. Mint kúriai bíró is több kodifikácionális értekezleten (enqueteben) vett részt és az igazságügyminiszter megbízásából ő készítette a magyar magánjog dologi részére, úgy a telekkönyvre vonatkozó javaslatokat. A budapesti ügyvédi vizsgáló bizottságnak is elnöke volt.

Cikkeket írt az 1860-as években a Törvényszéki Csarnokba (különösen a telekkönyvi kérdésekről), a Jogtudományi Közlönybe (1871. Az európai hiteltelekkönyvek és hiteltelekkönyvi rendszerek vázlata, 1881. A telekkönyvi bejegyzés alaki feltételeiről), a Jogba, az Ügyvédek Lapjába, a Pesti Naplóba s Reformba; országgyűlési beszédei: 1869-ben a birói hatalomról szóló törvényjavaslathoz hoszszabb beszédben szólt, A vasutak és csatornák bekeblezése, Házadó, Közadó, Szőlőváltság, Uzsoratörvény, Kisajátítási törvény sat. ügyében a Naplóban.

Munkái

• A telekkönyvi rendszer alapelvei. Sopron, 1865 Online
• A nyilvános és szóbeli polgári peres eljárás elvei. Sopron, 1866
• Tervezet törvénykezésünk rendezéséhez. Pest, 1868
• Jogászgyűlési vélemény a szóbeliség és közvetlenség behozatala tárgyában. Budapest, 1870
• Törvényjavaslat a telekkönyvi rendtartás és ügyvitel tárgyában. Budapest, 1876 (kiadta az igazságügyminiszterium)
• Dologi jog. Budapest, 1882 (Az általános magánjogi törvénykönyv tervezete és indokolás. A m. kir. igazságügyi miniszter megbízásából)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Petőfi Irodalmi Múzeum

További információk

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Budapest, Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967-1969
• Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest, Magyar Könyvklub