Haloferax larsenii
A Haloferax larsenii a Halobacteriaceae családba tartozó archea faj. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Gram-negatív, aerob, neuotrofil, extrém halofil (sókedvelő) Archaea. Helge Larsenről nevezték el, aki úttörő kutatásokat végzett a halofilek területén.[1]
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| ''Haloferax larsenii'' Xue-Wei Xu et al. 2007 | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Haloferax larsenii témájú rendszertani információt. |
Felfedezése szerkesztés
Kína Csöcsiang tartományában izolálták, felfedezői három törzsét izolálták. Felfedezésekor a Haloferax nemzetség következő fajai voltak ismertek: Haloferax volcanii, Hfx. mediterranei, Hfx. denitrificans, Hfx. gibbonsii, Hfx. alexandrinus, Hfx. lucentense, és Hfx. sulfurifontis. Azóta a Hfx. prahovense, Hfx. elongans, és a Hfx. mucosum fajokat fedezték fel így a nemnek ma tizenegy faja van.[2]
Törzsfejlődés[3] szerkesztés
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Leírása szerkesztés
A legtöbb Haloferax fajhoz hasonlóan extrém sós környezetben izolálták, ami iszap és sós víz keverékéből állt. Három törzset izoláltak amiknek 99.8-100%-ben megegyezik a 16S rRNS gén szekvenciáik. A Haloferax larsenii törzs klaszter 96.4-97,4% hasonlóságot mutat a közeli ismert Haloferax fajokéval.
A sejtjei extrém pleomorfak és szabálytalan alakúak. Átmérője: 0.8-1.5 µm. Sejtjei mozgékonyságát feljegyezték, de ostort nem figyeltek meg elektronmikroszkóppal. A jelentősebb poláros lipidjei a C20C20 származékai: foszfatidilglicerin, foszfatidilglicerin-foszfát-metil-észter, diglikozil-glicerin-diéter és szulfatált diglikozil-diéter. A ZJ206T törzsének a DNS-nek a G-C pár tartalma 62.2±0.8 mol%.
Komplex agaragar közegben növesztett telepei narancsvörös színűek, simák, kör alakúak és 1–2 mm átmérőjűek. A telepei képesek növekedni 1.0-4.8 M NaCl koncentráció mellett, optimális növekedés 2,2-3,4 M között van. De a telített nátrium-klorid gátolja a növekedését folyékony közegben. Optimális pH 6.5-7.0, az optimális hőmérséklet pedig 42-45oC a növekedéséhez. Anaerob növekedésekor nitrátot nitritté redukálhat miközben gáz keletkezik.
A következő szubsztrátok támogatják a növekedését: glükóz, glicerin, mannóz, keményítő, maltóz, szacharóz, glutamát, alanin, ornitin, fumarát, malát, piruvát, szukcinát, és laktát. A növekedés nem hosszantartó arabinózon, laktózon, manniton, ramnózon, szorbiton, galaktóz, ribózon, xilózon, argininen, lizinen, aszpartáton, glicinen, acetáton, propionáton, és citráton.
A következő anyagokra érzékeny: novobiocin, bacitracint, anizomicin, afidikoiin, és rifampicin. A következő anyagokra nem érzékeny: ampicillin, penicillin, kloramfenikol, eritromicin, neomicin, nalidixsav, nisztatin, tetraciklin, sztreptomicin, és kanamicin.
Továbbá képes indolt előállítani, hidrolizálni a zselatint, és a keményítőt, savat termelni glicerinből, maltózból, glükózból, fruktózból, és szacharózból, és előállítani hidrogén-szulfidot tioszulfátból.
Források szerkesztés
- ↑ (2007. május 2.) „Haloferax larsenii sp. nov., an extremely halophilic archaeon from a solar saltern”. International journal of systematic and evolutionary microbiology 57.4, 717–720. o. [2014. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1099/ijs.0.64573-0. (Hozzáférés: 2015. május 24.)
- ↑ (2008. május 2.) „Haloferax elongans sp. nov. and Haloferax mucosum sp. nov., isolated from microbial mats from Hamelin Pool, Shark Bay, Australia”. International journal of systematic and evolutionary microbiology 58.4, 798–802. o. DOI:10.1099/ijs.0.65360-0. PMID 18398172.
- ↑ (2012. május 2.) „Poly-3-hydroxybutyrate-producing extreme halophilic archaeon: Haloferax sp. MA10 isolated from Çamaltı Saltern, İzmir”. Turk J Biol 36, 303–312. o.
