Haloquadratum
A Haloquadratum a Halobacteriaceae családba tartozó archea nem. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek.[1] Első azonosított faja a Haloquadratum walsbyi nagyon szokatlan, mivel a sejtjei lapos szögletes doboz alakúak.[2]
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| ''Haloquadratum'' Burns et al. 2007 | ||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Haloquadratum témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Haloquadratum témájú kategóriát. |
1980-ban fedezte fel A.E. Walsby egy partmenti sósvízű medencében a Sínai-félszigeten egyiptomban. 2004-ig nem tudták tenyészteni. Miközben tenyészteni próbálták izolálták a Haloarcula quadratát ami egy főleg négyzet alakú, némileg pleomorf lapos sejtű Archaea. De genetikailag jelentősen eltér a Haloquadratumtól és külön nembe tartozik, továbbá nem domináns mikróba a sós tavakban.[3] Formálisan 2007-ben írták le.[4]
Figyelemre méltóak a szabályos négyzet alakú sejtjei, és a relatív bőségük a halofil környezetben.
A sejtek tipikusan tartalmaznak polihidroxi-alkanoát (PHA) granulátumokat, és nagyszámú fénytörő gázzal töltött vakuólumokat amik biztosítják a felhajtóerőt vízi környezetben, és lehet hogy segítik a sejtek pozícióját hogy a lehető legtöbb fényhez jussanak hozzá.[5]
Bárhol megtalálható a hipersós vizekben. Mikor a tengervíz elpárolog magas koncentrációjú és csapadék kalcium-karbonátot és kalcium-szulfátot eredményez, vezetve egy hipersós nátrium-klorid gazdag telített sósvízhez. További párolgás eredményez nátrium-klorid vagy halit csapadékot. A halit képződés végső szakasza alatt, mielőtt a sósvíz sterillé válna a magnézium-klorid koncentráció miatt, a Hqr. walsbyi elszaporodik és a biomassza 80%-át teszi ki.
Leírása szerkesztés
Sejtjei extrém vékonyak (körülbelül 0.15 μm), és négyzet alakúak. Egyedülálló sejt alakja van, extrém vékony négyzet ami a legismertebb jellemzője. A sejteknek nagy számban van intracelluláris fénytörő gáz vakuóluma amik felhajtóerőt adnak, fenntartva a felső pozíciót a vízoszlopban. Egyedi négyzet sejtek összekapcsolódva másokkal alkothatnak nagy lapokat néha olyan kiterjedten, mint 40 mikrométer. Amik azonban extrém törékenyek, és a sejtek közti kapcsolatok könnyen felbomolhatnak. Anyagcseréje nem teljesen ismert.
Genom szerkezete szerkesztés
A Haloquadratum walsbyi genomját feltérképezték.[6] Spanyol és ausztrál izolátumok (HBSQ001 és C23T törzs) genomjának összehasonlítása határozottan arra utal hogy globálisan rendkívül gyorsan terjedt el mivel a két minta genomja hasonlított egymásra és azonos volt a génsorrendjük.[7]
Ökológia szerkesztés
Egyiptomban egy sós medencében fedezték fel, de az egész világon előfordul a hipersós vizekben. Ezekben a medencékben a víz párolgása miatt megnő a sókoncentráció, ami ideális környezet a növekedéséhez.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ See the NCBI webpage on Haloquadratum. Data extracted from the NCBI taxonomy resources. National Center for Biotechnology Information. (Hozzáférés: 2015. május 27.)
- ↑ Stoeckenius W (1981. október 1.). „Walsby's square bacterium: fine structure of an orthogonal procaryote”. J. Bacteriol. 148 (1), 352–60. o. [2020. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. PMID 7287626. (Hozzáférés: 2015. május 31.)
- ↑ doi:10.1099/00207713-49-3-1149
- ↑ doi:10.1099/ijs.0.64690-0
- ↑ Oren A, Pri-El N, Shapiro O, Siboni N (2006. március 21.). „Buoyancy studies in natural communities of square gas-vacuolate archaea in saltern crystallizer ponds”. Saline Systems 2, 4. o. DOI:10.1186/1746-1448-2-4. PMID 16613609.
- ↑ J. Craig Venter Institute. [2014. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 22.)
- ↑ doi:10.1371/journal.pone.0020968
További információk szerkesztés
Tudományos folyóiratok szerkesztés
- Burns DG, Camakaris HM, Janssen PH, Dyall-Smith ML (2004. március 21.). „Cultivation of Walsby's square haloarchaeon”. FEMS Microbiol. Lett. 238 (2), 469–73. o. DOI:10.1016/j.femsle.2004.08.016. PMID 15358434.
- Oren A, Ventosa A (2000. március 21.). „International Committee on Systematic Bacteriology Subcommittee on the taxonomy of Halobacteriaceae. Minutes of the meetings, 16 August 1999, Sydney, Australia”. Int. J. Syst. Evol. Microbiol. 50, 1405–7. o. PMID 10843089.
Tudományos könyvek szerkesztés
- Gibbons, NE.szerk.: RE Buchanan and NE Gibbons, eds.: Family V. Halobacteriaceae fam. nov., Bergey's Manual of Determinative Bacteriology, 8th, Baltimore: The Williams & Wilkins Co. (1974. március 21.). ISBN 0-683-01117-0
