Harmincadvám

középkori magyar vámtípus
(Harmincad szócikkből átirányítva)

A harmincadvám (latinul: tricesima) Árpád-kori eredetű vám, melyet Károly Róbert király (13081342) külkereskedelmi vámként is bevezetett. A hivatal élén a harmincados (tricesimator) állt.[1]

Az egykori pesti Harmincadvám Hivatal emléktáblája a Harmincad utca 1. sz. ház falán, alkotó: Csíkszentmihályi Róbert

TörténeteSzerkesztés

A tricesima a 13. század elején megjelent, belforgalmi célú pótlólagos vásárvám.

Más elképzelések szerint a harmincad egy újonnan felállított vámtípus volt az Árpád-korban, mely a kereskedelmi forgalomból igyekezett hasznot húzni. A harmincadot mind a bel-, mind a külföldi kereskedők fizették, kirovására az ország határain belül került sor, és kereskedelmi forgalomban lévő árukra vonatkozott.[2]

Első hivatkozása egy 1209. évi oklevélben – varasdiak harmincadmentessége – található. Egy 1235-ben kelt oklevélben II. András, Jolánta nevű leányának hozománya (12 000 márka ezüst) fejében az ország egész harmincadjövedelmét lekötötte Jakab aragóniai király részére - ami ekkor évi 1500 márkát jelentett.[3]

Kezdetben az ország legforgalmasabb belföldi piacain az eredetileg királyi, de később egyházi testületeknek eladományozott vásárvám (tributum fori) helyett került bevezetésre. Külkereskedelmi vámként történő bevezetése – az ország északi részén felállított új harmincadhivatalokhoz kapcsolódóan – Károly Róbert nevéhez köthető, de ebben az időszakban még mint belföldi pótlólagos vásárvám is szerepel.

Általános külkereskedelmi – be- és kiviteli – vámként Zsigmond 1405. évi dekrétumától számítható.[4]

A külkereskedelem a tartományurakkal folytatott háború idején erősen lehanyatlott. Fellendítése érdekében Károly 1316-ban általános menlevelet adott ki a délről érkező kereskedők számára. A két fő nemzetközi kereskedelmi útvonal közül az egyik ekkor délre, Dalmácián keresztül Itáliába, a másik Bécsen keresztül nyugatra vezetett. Az eddigi belső vámok helyett – amelyek elajándékozás révén zömmel magánkézbe jutottak – egy új külkereskedelmi vámra, a harmincadvámra alapozta a vámbevételeket. Ezt a fő kereskedelmi utak mentén a nagyobb városokban szedték. Mértéke kezdetben a kivitt és behozott áruk értékének 1%-a volt. Idővel magába olvasztotta a régi nyolcvanad határvámot is.[5]

Mértékét Luxemburgi Zsigmond idejében 3,33%-ra emelték fel. Az 1467. évi országgyűlés Hunyadi Mátyás kérésére felváltotta a koronavámmal (vectigal coronae).[6]

A 15. század végétől a kiváltságosok – a nemesség és az egyháziak – ismét nem fizették, formailag saját termelésű és szükségletű áruik után.[7]

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://mek.oszk.hu/07100/07139/html/0005/0010-2e5.html
  2. Weisz Boglárka: Az Árpád-kori harmincadvám. In: Erősségénél fogva várépítésre való: Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére. Szerk.: Juan Cabello. C. Tóth Norbert, Nyíregyháza 2011. pp. 267-278.
  3. Domanovszky Sándor: A harmincadvám eredete (Székfoglaló értekezés); Magyar Tudományos Akadémia - Budapest, 1916
  4. Pach Zsigmond Pál: A harmincadvám az Anjou-korban és a 1415. század fordulóján ; Történelmi Szemle, 1999. 3-4. szám
  5. Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9 
  6. Magyar katolikus lexikon
  7. Bán Péter: Harmincad, harmincadvám. In: Magyar történelmi fogalomtár. Szerk.: Bán Péter. I. kötet. Gondolat, Bp., 1989, 177. o.