Főmenü megnyitása

L. Haselbeck Olga Mária (férjezett nevén dr. László Gézáné) (Budapest, 1884.[1] február 19.Budapest, 1961. október 16.) opera-énekesnő (mezzoszoprán, szoprán) volt. Ma emléke mint Bartók Kékszakállújának első Juditja él, de életében Wagner-énekesként ünnepelték.

Haselbeck Olga
Haselbeck Olga az 1910-es években Székely Aladár felvételén
Haselbeck Olga az 1910-es években Székely Aladár felvételén
Életrajzi adatok
Születési név Haselbeck Olga Mária
Született 1884. február 19.
Budapest
Elhunyt 1961. október 16. (77 évesen)
Budapest
Házastársa dr. László Géza
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (1905–1907)
Pályafutás
Műfajok opera
Aktív évek 19081932
Hangszer ének
Hang mezzoszoprán, szoprán
Tevékenység opera-énekesnő
A Wikimédia Commons tartalmaz Haselbeck Olga témájú médiaállományokat.
A kékszakállú herceg vára bemutatója után. Haselbeck Olga, Kálmán Oszkár (Kékszakállú), Zádor Dezső és Bartók Béla

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Bajor bevándorlók leszármazottja, Haselbeck Károly és Ostián Mária leányaként született. A Budai Zeneakadémián, majd az „országoson” tanult.

Az 1908–09-es évadban az Operaház ösztöndíjasa volt, a következő évadtól tag. Santuzza (Mascagni: Parasztbecsület) szerepében debütált. Nemsokára hangja további képzésére Milánóba utazott, majd egy bayreuthi út következett. Itt a „Wagner-stílust” tanulmányozta Richter János és Siegfried Wagner irányításával. Ennek nagy hasznát látta a budapesti közönség, mert Haselbeck a társulat vezető Wagner-énekesnőjévé vált. Erre predesztinálta hatalmas, igazi „hochdramatischer szoprán” hangja, ami kiváló színészi képességekkel, temperamentummal párosult.

1914. július 7-én Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött a nála két évvel fiatalabb dr. László Gézával, aki ügyvédből neves énektanárrá vált a két világháború közötti időszakban.[2]

1919. május 24-én volt a magyar operatörténet nevezetes napja, mikor Egisto Tango irányításával, a két pályája elején járónak számító énekes, Haselbeck és Kálmán Oszkár bemutatta Bartók egyetlen operáját. A társulat már befutott tagjai húzódoztak az új zenétől, így esett a választás a rájuk. Bartók elégedett volt a teljesítményükkel, a közönség értetlenkedett.

1932-ig maradt a színpadon Haselbeck. Addig rendszeresen vendégszerepelt Berlinben. 1948-ban örökös taggá választotta rég visszavonult művészét az Operaház.

SzerepeiSzerkesztés

  • Bartók: A kékszakállú herceg vára – Judit
  • Beethoven: Fidelio – Leonora
  • Goldmark: Sába királynője – címszerep
  • Mascagni: Parasztbecsület – Santuzza
  • Saint-Saëns: Sámson és Delila – Delila
  • Richard Strauss: Elektra – Felügyelőnő
  • Verdi: Aida – Amneris
  • Wagner: Lohengrin – Ortrud
  • Wagner: Trisztán és Izolda – Izolda
  • Wagner: A Nibelung gyűrűje – Brünnhilda
  • Wagner: Parsifal – Kundry

JegyzetekSzerkesztés

  1. Egyes forrásokban tévesen 1888. vagy 1889.
  2. Bp. VII. ker. polgári házassági akv. 994/1914. folyószám.

ForrásokSzerkesztés

  • [1] A Magyar színházművészeti lexikonban
  • [2] Életrajza az operissimo.comon
  • [3] A Bajor zenei lexikon online változatában
  • [4] Ádám Tünde: Kálmán Oszkár emlékére = Opera-Világ
  • [5] Cikk a Színházi Élet 1919. október 9-i számában
  • [6] Bálint Aladár: Haselbeck Olga – Ortrud = Nyugat 1910. 10. sz.