Hefty Gyula Andor

(1888–1957) hegymászó, szakíró

Hefty Gyula Andor (Pozsony, 1888. február 14.Budapest, 1957. december 3.) magyar turista, turistaíró, hegymászó, síző, tanár.

Hefty Gyula Andor
Született1888. február 14.
Pozsony
Elhunyt1957. december 3. (69 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • hegymászóirodalom szerzője
  • hegymászó
SírhelyeFarkasréti temető (22/1-1-49)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Svájcból Magyarországra települt családba született 1888. február 14-én. 1911–1919 között a késmárki Kereskedelmi Iskola történelemtanára volt, de állásából eltávolították, mert nem volt hajlandó hűségesküt tenni az új csehszlovák államnak. Ezután a Tátrába költözött, és szerkesztőként dolgozott: 1918–1923 között a Turistik und Alpinismus majd 1924–1933 között a jogutód Turistik, Alpinismus, Wintersport szerkesztője volt. Szabadkőművesként többször felemelte a szavát a náci veszély ellen, emiatt 1938-ban távozni kényszerült Csehszlovákiából, és Magyarországra költözött. A második világháború kitöréséig Marosvásárhelyen, azután Budapesten élt. Itt hunyt el 1957. december 3-án.

Hegymászósport szerkesztés

Hefty a 20. század elejének legjobb magyar hegymászói közé tartozott. Elsősorban a falmászások terén volt jelentős a teljesítménye. Kiemelkedő eredménye a Kriván északnyugati falának megmászása 1916-ban. Több tátrai csúcs első téli megmászásában vett részt.

Természetjárás szerkesztés

Aktív tagja volt a Budapesti Egyetemi Turista Egyesületnek. Tevékenységének része volt a hegyi vezetők oktatása. Az első világháború alatt a honvéd sí- és hegymászókiképzés oktatója volt a Tátrában. Egy ideig a Téry menedékház gondnoka is volt.

Emlékezete szerkesztés

A Pálvölgyi-barlangban kürtőt neveztek el róla. 1984 óta az ő nevét viseli a Fehér-tavi-csúcs déli falánál egy szakadék, amelyet két társával elsőként mászott meg 1911-ben.

Könyvei szerkesztés

  • A térszíni formák nevei a magyar népnyelvben, különnyomat a Magyar Nyelvőrből, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadása, Budapest, 1912.
  • A Magas-Tátra részletes kalauza, Budapest, három kiadás: 1914., 1917., 1931.
  • Die Hohe Tatra, Ausführlicher Führer, (Késmárk 1922., 3 kötetben a magyar kalauz rövidített változata)
  • Skiführer durch die Bélaer Kalkalpen, Késmárk 1912.
  • Hegymászószótár, (Turistaság és Alpinizmus, 1913.)
  • Skiführer für den Csorbersee, Késmárk 1914.
  • Vezérfonal az iskolai síoktatáshoz, Késmárk 1917.
  • Bad Oberrauschenbach einst und jetzt, Késmárk 1930.
  • Gerlsdorf, Késmárk 1932.
  • Die Kesmarker Holzkirche, Késmárk 1933.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés