Helicoprion

fosszilis porcoshal-nem

A Helicoprion a porcos halak (Chondrichthyes) főosztályának fosszilis Eugeneodontida rendjébe, ezen belül az Agassizodontidae családjába tartozó nem.

Helicoprion
Evolúciós időszak: Késő karbon - kora triász
Helicoprion bessonovi
Helicoprion bessonovi
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Rend: Eugeneodontida
Család: Agassizodontidae
Nem: Helicoprion
Karpinsky, 1899
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Helicoprion témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Helicoprion témájú kategóriát.

Tudnivalók szerkesztés

A Helicoprion cápaszerű porcos hal volt, amely a késő karbon óceánjaiban jelent meg, 280 millió évvel ezelőtt, túlélte a perm–triász kihalási eseményt, de a triász elején, 225 millió évvel ezelőtt végül kihalt. Az egyik leghosszabb életű nem volt. Az állat maradványai csak fogakból állnak, de felfedezésükkor ezek nagyon fura alakban helyezkedtek el a földben; körfűrészre emlékeztettek. Csak miután a Helicoprion rokonának, az Ornithoprionnak a fejét is megtalálták, a tudósok rájöttek, hogy a fogak az alsó állkapcson ültek. Ebben a csigaszerű állkapocsban a régi, kisebb fogak középre húzódtak, míg az új, nagyobb fogak az állkapocs tövénél ültek. Az állatot összehasonlítva a többi Eugeneodontidával, a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a Helicoprion átlagosan körülbelül 3-4 méter, legfeljebb pedig 7,5 méter hosszú lehetett.[1]

A pontos elhelyezkedése a csigaszerű fogazatának az alsó állkapcson még nem ismert. A legtöbb rekonstrukcióban az állkapocs elejére helyezi; de ez rontotta volna az állat áramvonalasságát, lassítva az úszást, és hullámokat keltett volna, amelyek idejében figyelmeztették volna a zsákmányt.[2] A Smithsonian Intézet számára készített rekonstrukció, amelyet Mary Parrish alkotott Robert Purdy, Victor Springer és Matt Carrano felügyelete alatt, a „körfűrészt” a torokba helyezte. Ha valóban itt ült a képződmény, akkor a Helicoprion a puhatestű állatok fogyasztására specializálódott.[2]

A fogak széle fűrésze, ami kimondott ragadozó életmódra utal. Mivel Helicoprion koponyát még nem találtak, a csigaszerű fogazat elhelyezkedése és a zsákmányt elfogó módszere még vita tárgya. Egyik feltételezés szerint az állat ammoniteszekkel táplálkozott, és „körfűrésze” alkalmas volt a házak feltöréséhez. Más feltételezés szerint a Helicoprion egy halraj közepébe úszott és csavart állkapcsával elkapott egy halat (ez a módszer hasonlít a tintahal és kalmárok vadászmódszeréhez). A legjobban megmaradt Helicoprion fogak Kelet-Idahóban, Észak-Utahban és Wyoming középnyugati részén találhatók.

Rendszerezés szerkesztés

A nembe az alábbi fajok tartoztak:

Képek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. http://www.prehistoric-wildlife.com/species/h/helicoprion.html
  2. a b Robert W. Purdy: The Orthodonty of Helicoprion pp. 1. Smithsonian Institute, 2008. február 29. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • [1] Another reconstruction