Helikon (hegység)

görög hegy
(Helikon-hegység szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. november 27. 1 változtatás vár ellenőrzésre.

A Helikon-hegység (ógörögül: Ἑλικών; görögül: Ελικώνας) a Píndosz-hegység része Görögországban. A Helikon-hegység a görög mitológiában a múzsák lakhelye, mely Boiótiában, Közép-Görögország régióban található.

Helikon
Magasság1748 m
OrszágGörögország
HegységPíndosz
Elhelyezkedése
Helikon (Görögország)
Helikon
Helikon
Pozíció Görögország térképén
é. sz. 38° 21′ 08″, k. h. 22° 49′ 30″38.352222°N 22.825000°EKoordináták: é. sz. 38° 21′ 08″, k. h. 22° 49′ 30″38.352222°N 22.825000°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Helikon témájú médiaállományokat.

Az 1749 méter magasságú hegy körülbelül 10 kilométerre található a Korinthoszi-öböl északi partjától.

Görög mitológiai utalások

szerkesztés

A görög mitológiában két, múzsáknak szentelt forrás is található itt: az Aganippe és a Hippocrene, mindkettő nevében "ló" (ἵππος hippos) szerepel. Egy rokon mítosz szerint a Hippocrene-forrás akkor keletkezett, amikor itt a szárnyas ló, Pégaszosz (Pegazus) a patáját olyan erővel csapta a sziklához, hogy ott forrás fakadt. A Helikon-hegységet és a Hippocrene-forrást költői ihletforrásnak tekintették. Az időszámításunk előtti hetedik század végén Hésziodosz költő a Helikonon, Theogóniája legelején is utalást tett a múzsákra, majd később a szövegben leírt egy találkozást is közte és a múzsák között a Helikon-hegyen, ahol juhokat legeltetett, amikor az istennők babérbottal ajándékozták meg, ami a költői tekintély jelképe. A Helikon tehát a költői ihlet emblémája volt.

Callimachus, a Krisztus előtti harmadik században élt költő Aitia című művében elmeséli álmát, amelyben ismét fiatal volt, és a Helikon-hegyen a múzsákkal beszélgetett, ezzel Hésziodosz nyomdokaiba lépve. A Helikonra helyezte azt az epizódot is, amelyben Tiresias belebotlik a fürdőző Athénébe, és megvakul, ugyanakkor megkapja a prófécia művészetét, ami által a költészet és a prófécia implicit módon összekapcsolódik egymással. Talán ezt a beszámolót tükrözi Ovidius római költő is Metamorphoses című művében, amikor Minerváról ír, aki meglátogatta a múzsákat a Helikon-hegyen.

A Múzsák Völgyében, Thespiai és Ascra közelében - a Hesiodista szövegek hatására - valamikor a hellenisztikus időkben létesült Helikon kultuszközpontjait Pauszaniasz Periégétész is felkereste a Krisztus előtti második században, aki alapos kutatásai során fedezte fel az Aganippe-forrás melletti szent ligetet, és akkori állapotáról teljes leírást hagyott hátra. Látta Euféme, a múzsák ápolója és a legendás költő, Linus képeit "egy barlangszerűen kidolgozott kis sziklában" (vö. a barlangok vallásos használatával). A temetőkben Apollón és Dionüszosz, valamint híres költők szobrai álltak, néhány híres mestertől.

A római költők által kialakított Helikon költői képe a reneszánsszal ismét a kulturális inspiráció emblémájává vált.

  • Magyar Katolikus Lexikon: Parnasszosz
  • Porta-latina [1]
  • Csámborgó [2]
  • Hiperion: Boiótia