Wikipédia

Henipavírus

vírusnemzetség a Paramyxoviridae családban

A Henipavirus öt fajt tartalmazó nemzetség a negatív szálú RNS-vírusok Paramyxoviridae családjának Mononegavirales rendjében. Henipavírusokat a természetben a Pteropus nembe tartozó gyümölcsdenevérek (repülőkutyák) és több kisebb denevérfaj hordoznak.[1][2] A henipavírusokat hosszú genom és széles gazdaszervezet-tartomány jellemzi. A közelmúltban megjelent, a háziállatok és az emberek esetén egyaránt betegséget és halált okozni képes zoonózis-kórokozók, ezért aggodalomra adnak okot.[3][4] 2009-ben három új, ismert henipavírusokkal filogenetikus kapcsolatban álló vírus RNS-szekvenciáját észlelték pálmarepülőkutyákban (Eidolon helvum) Ghánában. Ezen új henipavírusok jelenlétének Ausztrálián és Ázsián kívüli megállapítása azt jelzi, hogy a henipavírusok világszerte előfordulhatnak. Ezeket az afrikai henipavírusokat lassan írják le a kutatók.

Henipavírus
Vírusbesorolás
Csoport: I. csoport
dsDNS vírusok
Ország: Riboviria
Törzs: Negarnaviricota
Rend: Mononegavirales
Család: Paramyxoviridae
Alcsalád: Orthoparamyxovirinae
Nemzetség: Henipavirus
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Henipavírus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Henipavírus témájú kategóriát.

Az Egyesült Államok agrárminisztériuma és egészségügyi minisztériuma (USDA és HHS) a Nipah és Hendra henipavírusokat egyaránt C kategóriás veszélyességűnek tekinti (Lehetséges eszköz bioterrorizmushoz, ill. elterjedőben lévő kórokozó).[5]

Struktúra szerkesztés

A henipavírusok pleomorfok (változó alakúak), méretük 40-600 nm közt változik.[6] Lipidmembránjuk van, ami a vírus fehérjeburkát veszi körül. Magjuknál egyszálú N- (nukleokapszid) fehérjéhez kapcsolódó RNS található, ami az L- (nagy) és a P- (foszfoprotein) fehérjével kapcsolatban áll, amik biztosítják az RNS-polimeráz működését a replikáció közben.

Genom szerkesztés

Mint minden mononegavírus genomja, a Hendra és a Nipah vírusoké is nem szegmentált, egyszálú, negatív-szenz RNS. Mindkét genom 18 200 bázis hosszú, és hat gént tartalmaz, amik hat struktúrfehérjének felelnek meg.[7]

A Paramyxoviridae család többi tagjához hasonlóan a nukleotidok száma a henipavírusok genomjában hat valamely többszöröse.[8]

Életciklus szerkesztés

A kisebb artériák epitélsejtjeiben, neuronokban és simaizomsejtekben lévő efrin-B2 receptort a G fehérje célozza.[9] Az ehhez való kapcsolódás után az E fehérje könnyíti a gazdasejttel való egyesülést, és vírus-RNS-t bocsát ki a gazdasejt citoplazmájába.[10] Bekerüléskor a vírus-mRNS transzkripciója a vírus RNS-ét templátként használva történik. E folyamatot a polimerázkomplex indítja és állítja le. A vírusfehérjék a transzkripció során a sejtben felgyülemlenek, amíg a polimeráz le nem állítja a transzkripciót, és el nem kezdi a genomreplikációt. Ez pozitív-szenz RNS-szálakat állít elő, melyeket templátként használ negatív-szenz vírus-RNS előállításához. A replikáció leáll, mielőtt a vírusrészecskék virionná állhatnak össze. Ha a membrán kész, az új virionok csírázással kiléphetnek a gazdasejtből.[11]

Oltások szerkesztés

A henipavírusok mortalitása emlősökben magas. Ezért szükséges az immunizáció HeV és NiV ellen is. Az Egészségügyi Világszervezet a henipavírusokat magas prioritásba sorolta jelentős járványkockázatuk miatt.[12] A széles fajtropizmus az emberek mellett a haszonállatokban is halálhoz vezetett, így állati oltásokat is fejlesztenek vagy védjegyeznek. Az EquiVac HeV-t, egy lovaknak szánt oltást 2012-ben fogadták el Ausztráliában.[13][14] Számos kísérleti humán oltás van preklinikai fejlesztés alatt, de egyet se védtek le. Egy oldható HeV-glikoprotein-oltás 2022 novemberében már átment az I. fázisú klinikai kísérleteken, de az eredményeket még nem közölték.[15]

A NiV és HeV elleni oltás általi védelmet feltehetően elsősorban semlegesítő antitestek okozzák.[16] Azonban számos állatmodelleken végzett preklinikai oltástanulmány szerint a sejtmediált immunválasz, beleértve a CD8+ és CD4+ T-sejteket, szintén szerepet játszhat a védelemben.[17]

A megjelenés okai szerkesztés

A henipavírusok megjelenése más zoonotikus vírusok utóbbi évtizedekben való megjelenéséhez hasonlít. A SARS-koronavírus, az ausztrál denevér-lisszavírus, a Menangle-vírus, a Marburg-vírus, a SARS-CoV-2 és feltehetően az Ebola-vírus hordozói is denevérek, és képesek számos más faj fertőzésére is. E vírusok megjelenése feltehetően kapcsolatban van a növekvő denevér–ember kontaktussal, néha érintett háziállat köztigazdával. E növekvő érintkezést az ember növekvő behatolása okozza a denevérek területére (a Nipah esetén például a sertésfarmok jelenléte e területen) és a denevérek humán populációk felé való mozgása az élőhelyvesztés és a táplálékeloszlás miatt.

A dél-ázsiai és ausztrál repülőkutyák élőhelyvesztése (különösen a keleti parton), valamint az emberi lakhelyek és a mezőgazdaság megmaradt élőhelyekre való behatolása növeli az emberek és a repülőkutyák életterének átfedését.[18]

Taxonómia szerkesztés

Henipavirus nemzetség: fajok és vírusaik[19]
Nemzetség Faj Vírus (rövidítés)
Henipavirus Cedar henipavirus Cedar vírus (CedV)
Kumasi henipavirus Kumasi vírus (KV)
Hendra henipavirus Hendra vírus (HeV)
Mojiang henipavirus Mocsiang vírus (MojV)[20]
Nipah henipavirus Nipah vírus (NiV)
Langya henipavirus Langja vírus (LayV)[21][22]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ (2019. december) „ICTV Virus Taxonomy Profile: Paramyxoviridae”. The Journal of General Virology 100 (12), 1593–1594. o. DOI:10.1099/jgv.0.001328. PMID 31609197.  
  2. ↑ ICTV Report Paramyxoviridae
  3. ↑ Hendra and Nipah Virus, Animal Viruses: Molecular Biology. Caister Academic Press (2008). ISBN 978-1-904455-22-6 
  4. ↑ Nipah yet to be confirmed, 86 under observation: Shailaja (angol nyelven). OnManorama . (Hozzáférés: 2019. június 4.)
  5. ↑ Federal Select Agent Program (amerikai angol nyelven). www.selectagents.gov , 2021. január 8. (Hozzáférés: 2021. január 15.)
  6. ↑ (2001) „Ultrastructure of Hendra virus and Nipah virus within cultured cells and host animals”. Microbes and Infection 3 (4), 297–306. o. DOI:10.1016/S1286-4579(01)01383-1. PMID 11334747.  
  7. ↑ Wang L, Harcourt BH, Yu M (2001). „Molecular biology of Hendra and Nipah viruses”. Microbes and Infection 3 (4), 279–87. o. DOI:10.1016/S1286-4579(01)01381-8. PMID 11334745.  
  8. ↑ (1998. február 1.) „Paramyxovirus RNA synthesis and the requirement for hexamer genome length: the rule of six revisited”. Journal of Virology 72 (2), 891–9. o. DOI:10.1128/JVI.72.2.891-899.1998. PMID 9444980.  
  9. ↑ (2005. július 5.) „Ephrin-B2 ligand is a functional receptor for Hendra virus and Nipah virus”. Proceedings of the National Academy of Sciences 102 (30), 10652–10657. o. DOI:10.1073/pnas.0504887102. ISSN 0027-8424. PMID 15998730.  
  10. ↑ Zuckerman, Arie J. (1996. június 10.). „Fields virology” (angol nyelven). FEBS Letters, Philadelphia, PA 388 (1), 88. o, Kiadó: Lippincott-Raven. DOI:10.1016/0014-5793(96)88179-8.  
  11. ↑ (2012) „Molecular Virology of the Henipaviruses” 359, 41–58. o, Kiadó: Springer Berlin Heidelberg. DOI:10.1007/82_2012_211. PMID 22552699.  
  12. ↑ Prioritizing diseases for research and development in emergency contexts (angol nyelven). www.who.int . (Hozzáférés: 2023. március 29.)
  13. ↑ Equivac® HeV (angol nyelven). www.zoetis.com.au . (Hozzáférés: 2023. március 29.)
  14. ↑ (2021. július 2.) „Sero-Monitoring of Horses Demonstrates the Equivac® HeV Hendra Virus Vaccine to Be Highly Effective in Inducing Neutralising Antibody Titres”. Vaccines 9 (7), 731. o. DOI:10.3390/vaccines9070731. ISSN 2076-393X. PMID 34358146.  
  15. ↑ Auro Vaccines LLC (2022. november 16.). „A Phase 1 Randomized, Placebo-controlled, Observer-blind Trial to Assess the Safety and Immunogenicity of a Nipah Vaccine, HeV-sG-V (Hendra Virus Soluble Glycoprotein Vaccine), in Healthy Adults”.  
  16. ↑ (2020. szeptember 29.) „Vaccines to Emerging Viruses: Nipah and Hendra” (angol nyelven). Annual Review of Virology 7 (1), 447–473. o. DOI:10.1146/annurev-virology-021920-113833. ISSN 2327-056X. PMID 32991264.  
  17. ↑ (2022. június 1.) „The Immunobiology of Nipah Virus” (angol nyelven). Microorganisms 10 (6), 1162. o. DOI:10.3390/microorganisms10061162. ISSN 2076-2607. PMID 35744680.  
  18. ↑ (2006. augusztus 1.) „Emerging henipaviruses and flying foxes - Conservation and management perspectives”. Biological Conservation 131 (2), 211–220. o. DOI:10.1016/j.biocon.2006.04.007. ISSN 0006-3207. PMID 32226079.  
  19. ↑ (2017. április 7.) „Taxonomy of the order Mononegavirales: update 2017”. Archives of Virology 162 (8), 2493–2504. o. DOI:10.1007/s00705-017-3311-7. ISSN 1432-8798. PMID 28389807.  
  20. ↑ Wu, Zhiqiang (2014). „Novel Henipa-like Virus, Mojiang Paramyxovirus, in Rats, China, 2012”. Emerging Infectious Diseases 20 (6), 1064–1066. o. DOI:10.3201/eid2006.131022. PMID 24865545.  
  21. ↑ Zhang, Xiao-Ai (2022). „A Zoonotic Henipavirus in Febrile Patients in China”. The New England Journal of Medicine 387 (5), 470–472. o. DOI:10.1056/NEJMc2202705. PMID 35921459.  
  22. ↑ Zoonotic Langya virus found in China, CDC says - Taipei Times, 2022. augusztus 9.

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Henipavirus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Henipavírus témájú médiaállományokat.
 
A Wikifajok tartalmaz Henipavírus témájú rendszertani információt.
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Henipavírus&oldid=26942173”