Sir Herbert Baker (Cobham, Kent, 1862. június 9. – Cobham, 1946. február 4.) angol építész, számos háborús emlékmű tervezője.

Sir Herbert Baker
Herbert Baker00.jpg
Született 1862. június 9.
Cobham, Kent
Elhunyt 1946. február 4.
Cobham
Állampolgársága brit
Nemzetisége angol
Házastársa Florence Edmeades
Gyermekei Ann
Henry
Allaire
Alfred
SzüleiThomas Henry
Baker Frances Baker
Foglalkozása építész
Iskolái Tonbridge School
Kitüntetései
  • Knight Commander of the Order of the Indian Empire
  • Fellow of the Royal Institute of British Architects
  • honorary doctor of the University of the Witwatersrand
  • Knight Bachelor (1926)
  • Royal Academician (1927)
  • Royal Gold Medal (1927)
Sírhelye Westminsteri apátság
A Wikimédia Commons tartalmaz Sir Herbert Baker témájú médiaállományokat.

MagánéleteSzerkesztés

1862. június 9-én született Thomas Henry Baker és Frances Baker fiaként. Tizenegy testvére volt. A Tonbridge Schoolban tanult, majd a nagybátyjánál, Arthur Bakernél volt fizető segéd. Járt órákra a Királyi Akadémia építészeti társaságához. Egy ideig Sir George Gilbert Scott, a viktoriánus gótika kiemelkedő alkotójától tanult.[1][2] 1904. június 21-én feleségül vette Florence Edmeades-t, és a frigyből négy gyerek született: Ann, Henry, Allaire és Alfred.[2]

PályafutásaSzerkesztés

Tanoncévei befejezése után, 1882-ben Ernest George és Harold Peto építészirodájában helyezkedett el. Az akadémia Burlington House-i intézményében szerzett építészvégzettséget, és megkapta az Aspitel-díjat. Ezután az európai kontinensen tanult tovább.[1] 1890-ben megnyitotta saját irodáját Gravesendben.[3] Két év múlva Dél-Afrikába utazott, hogy segédkezzen egyik bátyjának egy gyümölcsöst vásárolni.[1]

A következő húsz évet ott töltötte, és számos közintézményt, vallási célú épületet és magánházat tervezett. Első épületét 1983-ban tervezte James Rose-Innes igazságügy-miniszternek, majd megismerkedett Cecil Rhodes-zal, aki megbízta a háza, a Groote Schuur átépítésével. Két év múlva közös céget alapított Francis Masey angol építésszel. Irodájuk építette a fokvárosi Szent György-katedrálist. Baker később megtervezte a városi klubot és Rudyard Kipling nyári otthonát.[1] A második búr háború befejezése után Johannesburgba költözött, és az újjáépítésen dolgozott.[3][4]

1912-ben csatlakozott Edwin Lutyenshez Indiában, ahol a Delhibe tervezett új kormányzati épületeken kezdett dolgozni. Rövidesen megromlott a kapcsolata Luytensszel, amikor kiderült, hogy tervezett épületei rontják a rálátást a társa által épített alkirályi palotára és a törvényhozásra. Luytens később, a waterlooi csatára utalva saját Bakerloo-jának nevezte az esetet.[3]

Ezt követően Herbert Baker számos temetőt, emlékhelyet tervezett a nemzetközösségi hadisírokat gondozó bizottságnak (Imperial War Graves Commission) Belgiumban és Franciaországban.[3] Dolgozott Kenyában is.[2] Miután visszaköltözött Londonba, a Barton Streeten nyitott irodát abban az épületben, amelynek a felső szintjén Thomas Edward Lawrence lakott. 1926-ban lovaggá ütötték.[2]

Több épületet emelt az Egyesült Királyságban, közülük néhány vegyes fogadtatást kapott, így a londoni India-ház és Dél-Afrika-ház. Ő tervezte Millicent Fawcett emlékművét. A Bank of England átépítése tönkretette reputációját, mivel túl sok korábbi elemét semmisítette meg a John Soane által tervezett épületnek. Hamvait a Westminsteri apátságban helyezték örök nyugalomra, és az esperes a Nemzetközösség építészeként emlékezett rá..[3]

Híresebb munkáiSzerkesztés

Baker alkotásaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés