Honor

A latin eredetű honor szó jelentése ’tisztség, hivatal’, illetve ’birtok’ — ezzel a névvel illették az ország fő tisztségeit a velük járó birtokokat, jövedelmeket és joghatóságot; ezeket az uralkodó tetszése szerinti időtartamra adományozhatta híveinek.

Kialakulása

Eredetileg Karoling dinasztia idején (a 8–10. században) olyan, az uralkodó által adományozható hivatal volt, amellyel automatikusan valamilyen vagyon (leginkább ingatlan) is járt. További igazgatásáról az adományozott gondoskodott. Ő szedte be a birtok jövedelmeit, és azokat tetszése szerint használta fel.

Nyugat-Európában

A 11. századtól, a hűbériség megjelenésével továbbra is a hivatalhoz kapcsolódó, de immár öröklődő hűbérbirtokká alakult.

Magyarországon

Magyarországon a kifejezés a 13. században tűnt fel az ország fő tisztségeinek megnevezésére. A rendszer fénykora Károly Róbert és I. (Nagy) Lajos idején volt. Zsigmond alatt a nagy örökadományozások miatt fokozatosan háttérbe szorult és megszűnt. Magyarországon a honorbirtok soha nem vált örökletessé, a nyugat-európai értelemben vett hűbérré.

Források

• Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 601. o. ISBN 963-9257-00-1  
• familiáris, fiúsítás, honor. Encyclopaedia Humana Hungarica 03. Enciklopédia Humana Egyesület. (Hozzáférés: 2016. január 9.)