Horlógín Csojbalszan

Horlógín Csojbalszan (Хорлоогийн Чойбалсан - Xorlōgīn Čoibalsan) (1895. február 8. – Moszkva, 1952. január 26.) mongol államférfi, katonatiszt.

Horlógín Csojbalszan Хорлоогийн Чойбалсан
1925-ben
Katonai pályafutása
Csatái	szovjet–japán határkonfliktusok német–szovjet háború
Született	1895. február 8. Acsit (ma: Csojbalszan), Dornod ajmag, Mongólia
Elhunyt	1952. január 26. (56 évesen) Moszkva
Sírhely	Sükhbaatar's Mausoleum
Párt	Mongol Néppárt
Szülei	Khorloo
Foglalkozás	politikus katona
Halál oka	rák
Vallás	ateizmus
Díjak	Japán Legyőzéséért emlékérem Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem Vörös Zászló érdemrend Lenin-rend „Húszéves a Munkás-paraszt Vörös Hadsereg” jubileumi érem Szuvorov-rend Mongol Népköztársaság Hőse Szühebátor-rend Vörös Zászló érdemrend a Munka Vörös Zászló Érdemrendje Sarkcsillag Érdemrend Jubilee Medal "30 Years of the Soviet Army and Navy" KGB Tiszteletbeli Munkatársa Medal "For the Victory over Japan" of Mongolia Badge “Participant in the battles of Khalkhin Gol”
A Wikimédia Commons tartalmaz Horlógín Csojbalszan Хорлоогийн Чойбалсан témájú médiaállományokat.

Szerzetesnek tanult, de megszökött, és 1914-ben Oroszországba ment tanulni. 1917-ben visszatért Mongóliába, és utána távírásziskolát végzett. 1919-ben csatlakozott a kommunistákhoz. 1919. június 14-én Szovjet-Oroszországba utazott Szühebátorral együtt. Az Ungern bárót legyőző Vörös Hadsereggel tért vissza Mongóliába. 1921. március 16-án a Népi Hadsereg politikai biztosa lett. 1928-ban az MNFP VIII. pártkongresszusán „leleplezte” a jobboldali elhajlást. 1931-ben külügyminiszter, majd mezőgazdasági miniszterként felügyelte a kollektivizálást. 1932-ben részt vett a „baloldali elhajlók" elítélésében. A 30-as évek évek közepén meredeken ívelt felfelé a karrierje. 1935-ben a miniszterelnök első helyettese, 36-ban belügyminiszter, majd 37-ben a Népi Hadsereg főparancsnoka és honvédelmi miniszter. 1939-től a kormány feje. A Szovjetunióban zajló tisztogatásokkal párhuzamosan félreállította Gendent, Demidet és Amart, így versenytárs nélkül maradva a 40-es években kiépítette saját személyi kultuszát, ugyanakkor Moszkvával szemben nagyfokú opportunizmust tanúsított.

Uralma alatt ismerték el a nagyhatalmak Mongóliát függetlennek, ugyanakkor számos buddhista kolostor lerombolása és a lámák üldöztetése is ekkor történt.

Külső hivatkozások

• Baabar (1999). History of Mongolia. Cambridge: Monsudar Publishing.
• Sanders, Alan J. K. (1996). Historical Dictionary of Mongolia. Lanham: Scarecrow Press.
• Coox, Alvin D (1990). Nomonhan: Japan Against Russia, 1939, Volumes 1-2. Stanford University Press.