Főmenü megnyitása

Bányászati Aknamélyítő Vállalat Mecseki Körzet Zalka Máté Szocialista Brigádja

(Horváth István (bányász) szócikkből átirányítva)

A Bányászati Aknamélyítő Vállalat Mecseki Körzet Zalka Máté Szocialista Brigádja (röviden Zalka Máté szocialista brigád[1]) 67 vájárból álló munkaközösség. A bányamunkások a Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetében aknamélyítést végeztek. 1983-ban a megelőző „két évtizedben folyamatosan kimagasló eredményeket elért”[2] brigádtagok – öten – megkapták a Magyar Népköztársaság Állami Díját, az indoklás szerint „az ezer méternél mélyebb aknák építésében elért kiemelkedő eredményeikért, új technológiák és megoldások üzemszerű alkalmazásának megvalósításáért, a munkamódszerek állandó tökéletesítéséért”.[3]

Zalka Máté szocialista brigád
Teljes név Bányászati Aknamélyítő Vállalat Mecseki Körzet Zalka Máté Szocialista Brigádja
Vállalat Bányászati Aknamélyítő Vállalat
Üzem mecseki körzet
Beosztások vájárok
Brigádvezető Dörmer Konrád
Tagok száma 67 (5 állami díjas) (1983)
Díjak Állami Díj, 1983

A brigád tagjaiSzerkesztés

1983-ban a Zalka Mátéról elnevezett brigád tagja volt:[3]

  • Bősz Mátyás (1940) vájár (Bányász Szolgálati Érdemérem bronz fokozat, 1970, ezüst fokozat, 1979, arany fokozat, 1982; Kiváló Dolgozó, 1972, 1978)
  • Dörmer [Dörner][4] Konrád (1934) vájár, brigádvezető (Bányász Szolgálati Érdemérem bronz fokozat, 1969, ezüst fokozat 1979; Kiváló Munkáért, 1978; Kiváló Bányász, 1981; Munka Érdemrend arany fokozat, 1982)
  • György Ferenc (1943) vájár (Bányász Szolgálati Érdemérem bronz fokozat, 1973, ezüst fokozat, 1983; Kiváló Munkáért, 1983)
  • Horváth István (1931) vájár (Kiváló Bányász, 1963, 1969; Munka Érdemrend arany fokozat, 1972)
  • Schiffler János (1932) vájár (Kiváló Dolgozó, 1955, 1956, 1966, 1970, 1977; Bányász Szolgálati Érdemérem bronz fokozat, 1969, ezüst fokozat, 1977, 1983)
  • valamint további 62 vájár

A brigád történeteSzerkesztés

A brigád 1981 májusában országos rekordot ért el az aknamélyítésben, amikor fejenként átlagosan 20,8 m³ meddőkőzet kitermelésével 208,8 métert mélyítettek. A Népszava 1983. április 6-i cikke szerint ez világrekord teljesítmény volt.[2]

A 67 vájár közül 14-en csapatvezető képesítést szereztek, egy vájár műszaki egyetemet, 23 dolgozó pedig technikumot végzett. A brigád 1963 és 1983 között 31 díjat, a brigádtagok 161 különböző kitüntetést kaptak. A Pécsi Városi Tanács három alkalommal arany, egy alkalommal ezüst diplomával, kétszer aranyplakettel jutalmazta a brigádot.[2]

Az Állami Díj kritikájaSzerkesztés

Dörner Konrád szerint az Állami Díj indoklásában hivatkozott kimagasló teljesítmények „a modern, új technológiáknak, a szervezettségnek és az ehhez kapcsolódó anyagi érdekeltségnek” köszönhetőek.[2]

Dörner kiemelte az 1983-as díjátadó után készített riportban, hogy két évtizeddel korábban a meddőt még kézilapátolással termelték ki, amit 0,8–1 köbméteres bödönökkel szállították a felszínre, az aknafalazást pedig hagyományos módszerekkel végezték. Ekkor egy új technológiának köszönhetően a lapátolást felváltotta egy szovjet kőzetfelrakó gép, a kisméretű szállítóedényeket két 3 köbméteres bödönre cserélték. A falazást segítette a közvetlenül az akna mellé telepített mini betongyár, ahonnan a betont csővezetéken keresztül juttatták a mélybe. A munka szervezettségét jellemzi, hogy Szovjetunióból vájárok, lakatosok és mérnökök érkeztek, akik felkészítették a brigádot a gépek kezelésére, a folyamatos munka szervezésére.[2]

ForrásokSzerkesztés

  1. Darvasné–Klement–Terjék 685. o.
  2. a b c d e Népszava 1983
  3. a b Darvasné–Klement–Terjék 615. o.
  4. Dörmer: Darvasné–Klement–Terjék 615. o.; Dörner: Népszava 1983

Külső hivatkozásokSzerkesztés

  • Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 615. o. ISBN 963-05-4420-2  
  • Világrekorderek, Népszava, 1983. április 6. (Darvasné–Klement–Terjék 618–619. o.)