Csepel Autógyár Fürst Sándor Szocialista Brigádja

(Horváth József (szerelőlakatos) szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 27.

A Csepel Autógyár Fürst Sándor Szocialista Brigádja (röviden Fürst Sándor szocialista brigád[1]) tíz autógyári munkásból álló munkaközösség. A Szakma Kiváló Brigádja címet elnyert[2] munkások az Ikarus autóbuszgyárnak bedolgozó Csepel Autógyárban szereltek össze önjáró autóbusz-fenékvázakat. 1985-ben „a tíztagú brigád legjobb és legrégibb tagjai”[3] – három szerelő, egy lakatos és egy technikus – megkapták a Magyar Népköztársaság Állami Díját, az indoklás szerint „az autóbuszvázak szerelése terén több mint tízéves kiemelkedő, minőségi munkájukért, az anyagmegtakarításban elért eredményeikért”.[2]

Fürst Sándor szocialista brigád
Teljes névCsepel Autógyár Fürst Sándor Szocialista Brigádja
VállalatCsepel Autógyár
Beosztásokszerelők, lakatosok, technikusok
BrigádvezetőZáhonyi László
Tagok száma10 (5 állami díjas) (1985)
DíjakÁllami Díj, 1985

A brigád tagjai

szerkesztés

A Fürst Sándorról elnevezett brigád tagja volt:[2]

  • Deminger Ferenc (1943) szerelő (Munka Érdemrend ezüst fokozat, 1984)
  • Horváth József (1944) szerelőlakatos (Kiváló Munkáért, 1982; Munka Érdemrend arany fokozat, 1984)
  • Kreisz György (1945) gépkocsiszerelő, csoportvezető (Kiváló Dolgozó, 1982)
  • Viola János (1948) szerelő (Kiváló Dolgozó, 1976)
  • Záhonyi László (1949) technikus, üzemi diszpécser, brigádvezető
  • valamint további öt munkás

A brigád története

szerkesztés

A Csepel Autógyár tíz munkása 1975 és 1985 között 61 300 önjáró autóbusz-fenékvázat szerelt össze az Ikarusnak. Újításaikkal a szerelési normaidőt a tíz év alatt 72 óráról 36 órára csökkentették, ezzel 8,7 millió forintos megtakarítást értek el.[3]

A Népszava 1985. április 5-i cikke szerint „tíz év alatt 2400 óra társadalmi munkával és 75 ezer forint anyagi juttatással támogatták a mozgássérülteket, a szociális otthonban élő idős embereket és a környező óvodákat, iskolákat. Ezen kívül 5800 órát töltöttek el kommunista műszakban, a munkahelyi környezet alakításával és a brigádtagok különböző otthoni munkáinak segítésével.” Deminger Ferenc szerint „ők azzal érdemelték ki a magas elismerést, amit 8 órán túl végeztek.”[3]

  1. Darvasné–Klement–Terjék 684. o.
  2. a b c Darvasné–Klement–Terjék 653. o.
  3. a b c Népszava 1985

Külső hivatkozások

szerkesztés
  • Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 653. o. ISBN 963-05-4420-2  
  • Gyorsan is lehet jól dolgozni, Népszava, 1985. április 5. (Darvasné–Klement–Terjék 659–660. o.)