Horváth Károly (főjegyző)

Mérai Horváth Károly (Alsózsolca, 1812. december 18. – Budapest, 1893. május 19.) városi főjegyző, ügyvéd és országgyűlési képviselő.

Horváth Károly
Született	1812. december 18. Alsózsolca
Elhunyt	1893. május 19. (80 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogász politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1868. december 9.) magyarországi parlamenti képviselő (1872. szeptember 3. – 1875. május 24.) magyarországi parlamenti képviselő (1878. október 19. – 1881. június 1.)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Alsózsolcán született, ahol apja, felsőmérai Horváth György – más források szerint Gábor – református lelkész volt 30 évig (14 gyermeke közül tíz érte meg a felnőttkort). Horváth Károly iskoláit 1818-ban a miskolci református líceumban kezdte és ott a gimnáziumi és bölcseleti tanfolyamot bevégezve, 1831-ben joghallgatónak Debrecenbe ment. 1833-ban báró Vay Miklós királyi táblai bíró meghívta gyermekei mellé nevelőnek Pozsonyba, s királyi táblai gyakorlat végett ezen főúr családjánál maradt az országgyűlés berekesztése után is Pesten 1838 végeig; ez idő alatt 1837-ben ügyvédi vizsgát tett. Az 1839. évi országgyűlés megnyíltával ismét Pozsonyba ment. 1840-ben a dunántúli megyéket járta be; azután külföldre ment és Németország nagy részét beutazván, Párizsban, Svájcban és Felső-Olaszországban járt, és nyolc havi utazás után tért haza Pestre. Ekkor kezdte ügyvédi pályáját, melyet 1848-ig folytatott. A királyi városok ekkor újból történt rendezésekor Pesten tanácsjegyzővé választatott. 1849-ben a Windischgrätz által kiküldött császári biztos őt több társával együtt hivatalából elmozdította; április 24-én a magyar kormány ismét visszahelyezte hivatalába. Haynau bevonulásakor kényszerült elhagyni Budapestet, ahová csak 1850-ben tért vissza; 1851-ben haditörvényszék elé állították és 1854. május 4-én halálra, kegyelem útján pedig két évi várfogságra ítélték; Josephstadtban öt nap híján ülte le fogságát, midőn kegyelmet nyert és Pestre jött. Az ügyvédi gyakorlatot 1858-ig nem engedték meg számára.

1861-ben Pest városa törvényszerű tisztújításán egyhangúlag városbírájának választotta, mely hivatalát az alkotmányos tisztikar visszalépéséig 1861. november 30-án viselte. Az 1865. december 10-re egybehivatott országgyűlésre Pest-Ferencváros kerület megválasztotta képviselőnek. Mindig buzgó és tevékeny részese volt a közéletnek, úgy a főváros törvényhatósági bizottságában, valamint az ügyvédi karban, ahol előbb az ügyvédi egyletnek, 1869. január 31-től, később a kamarának elnöke volt 1878-ban betegeskedése miatt egészen a magánéletbe vonult vissza.

Az ő tollából kerültek ki az 1848-49-ben Pest városának lelkes kiáltványai. Cikkei a Jogtudományi Közlönyben (1867. Felhivás a magyar ügyvédi karhoz); a Fővárosi Lapokban (1890. Pesti reminiszcenciák 1848-49-ből.), országgyűlési beszédei a Naplókban jelentek meg.

Munkái

• Hortensia grófnő. Franczia regény Méry után ford. Pest, 1843. (Külföldi regénytár, kiadja a Kisfaludy-Társaság XVII. XVIII.)
• A nemzeti őrsereg szolgálati s rendszabályai. Javaslatkint és ideiglenesen kiadta... Pest, 1848.
• Közjegyzői intézményünk és a közjegyzői törvény módosítása tárgyában készült törvényjavaslat. Bpest, 1884. (Különnyomat a Nemzetből.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.  

További információk

• Magyarország és a Nagyvilág 1866. 12., 18. sz. arck.
• Budapesti Közlöny 1869. 27. sz.
• Vasárnapi Ujság 1893. 22. sz. arck.
• Egyetértés 1893. 138. sz.