Huszti András (jogtudós)

(?–1755) történetíró, jogász

Huszti András (Huszt, 17. század vége/18. század eleje – Kolozsvár, 1755) magyar jogtudós.

ÉleteSzerkesztés

Huszti András a 17. század végén vagy a 18. század elején született Huszt városában.[1] 1714 és 1721 között a nagyenyedi kollégiumban tanult. 1722 táján Kolozsvárra ment tanulni. 1727-től pedig az Odera menti Frankfurt egyetemére ment teológiát és jogot tanulni. 1733-ban a kolozsvári Református Kollégium egyik jogtanárává választották, azonban bizonyos dogmák kapcsán vallott nézetei miatt összeütközésbe került az egyházzal, megfosztották állásától, majd ki is zárták az egyházból. Bod Péter visszaemlékezései szerint hivatala elvesztése után Huszti "részegségre adta magát", és levéltárrendezőként tartotta fenn magát. Kolozsvárott halt meg 1755-ben.

MűveiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. A levéltárrendező és családtörténész Huszti András
  2. Saját korában nem lett népszerű, az utókor pedig csak 1914-ben Kolosváry Bálint révén fedezte fel újra
  3. Fantoly Zsanett, Gácsi Anett Erzsébet: Eljárási büntetőjog - Statikus rész, 35. o.
  4. Csak halála után jelent meg Bécsben

HivatkozásokSzerkesztés

  • Török István: Huszti András, a protestánsok első jogtanára (1733-1742)
  • W. Kovács András: A levéltárrendező és családtörténész Huszti András

Külső hivatkozásokSzerkesztés