Főmenü megnyitása

II. epheszoszi zsinat

(II. Epheszoszi zsinat szócikkből átirányítva)

A II. epheszoszi (efézusi) zsinat (közismert nevén: rablózsinat) 449 nyarán, Epheszoszban tartott egyházi gyűlés.

II. epheszoszi zsinat
Dátum 449. augusztus
Előző zsinat epheszoszi zsinat
Következő zsinat Khalkédóni zsinat (az Asszír Keleti Egyház esetében a második nikaiai zsinat)
Összehívó II. Theodosius bizánci császár
Elnöklő I. Dioszkorosz alexandriai pápa
Résztvevők 130
Viták témája Krisztológia,
Nesztorianizmus,
Monofizitizmus
Időrendi lista

ElőzménySzerkesztés

448-ban a Flavianus (Phlabiánosz) pátriárka elnökletével vezetett konstantinápolyi zsinaton egy teológiai vitában Eutükhész apát szembetűnő eltökéltséggel kétségbe vonta azoknak a hitét, akik szerint Krisztusbankét természet van az egyesülés után", őt viszont Flavianus ítélte el mint apollianaristát és megfosztotta a hivatalától. Ezután Eutükhész azzal fellebbezett, hogy tárgyalásának jegyzőkönyve pontatlan, s 449 áprilisában a kivizsgálás során neki adtak igazat. Majd az alexandriai Dioszkurosz pápa azzal vádolta meg Flavianust, hogy más kritériumot kívánt meg az ortodoxia igazolására, mint a nikaiai hitvallás, melyről az epheszoszi zsinat kihirdette, hogy nem lehet semmivel sem kiegészíteni.

A nyomásra II. Theodosius bizánci császár úgy döntött, hogy újabb zsinatot hív össze Epheszoszba, 449 augusztusára.

A zsinatSzerkesztés

E zsinatot Dioszkorosz alexandriai pápa irányította, nem Róma vagy azok követei, szövetségesei. I. Leó pápát is meghívták a zsinatra, de ő visszautasította a meghívást, mondván, efféle pápai részvételre még nem volt példa, de elküldte három követét meg egy hitelvi nyilatkozatot (tomus). Ezt a konstantinápolyi Flavianus pátriárkának szánta, s a zsinatnak kellett volna elfogadnia. Tomusában nyíltan támadta Eutükhész „egy természet az egyesülés után" formuláját és kifogásolta, hogy Eutükhész vonakodva fogadta el azt a tételt, mely szerint Krisztus életadó teste egylényegű a miénkkel. Leó a lehető legerőteljesebben hangsúlyozta a két természet állandó különbözőségét a megtestesült Úrban, Krisztusban. Levelét viszont elutasították és nem olvasták fel. A római követek csak latinul kiabálva tudtak tiltakozni, de hatástalanul. A zsinat elítélte Flavianust és Eutükhésznek adott igazat, őt rehabilitálta. Flavianust megfosztották hivatali székétől és száműzték. (Ő már nem érkezett meg száműzetési helyére, mert útközben meghalt.)

UtánaSzerkesztés

I. Leó pápa nyugaton elutasította az epheszoszi ülést, "rablózsinat"nak (latrocinium) nevezve azt. A Pulcheria császárné és Leó pápa közti szövetség biztossá tette, hogy a 449-es epheszoszi határozatok nem sokáig maradnak érvényben.

Dioszkorosz befolyása révén saját presbiterét, Anatoliószt nevezték ki Flavianus utódának Konstantinápolyba. Dioszkoroszra nézve a végső csapást ezen saját embere jelentette. Anatóliosz pátriárka elhatározta, hogy újra érvényt próbál szerezni Konstantinápoly azon igényének, hogy a kereszténység második legtekintélyesebb püspöki székhelye legyen, s aki az akkori helyzetet kiválóan alkalmasnak látta arra, hogy Rómát rávegye eme igény elismerésére.

450 nyarán II. Theodosziosz császár lovasbalesetben hirtelen meghalt. Ekkor Pulcheria azonnal kezébe vette az irányítást, kivégeztette Khrüszapioszt (a császár addigi politikájának irányítóját), és száműzte Eutükhészt. Egyetemes zsinatot hívtak össze 451 őszére, amely khalkédóni zsinat néven lett ismeretes. E zsinat Pulcheria és a konstantinápolyi Anatóliosz pátriárka irányítása alatt állt, és módszeresen visszájára fordította az epheszoszi zsinat majdnem minden határozatát. Dioszkoroszt alexandriai pápát letették és őt is száműzték, aki nemsokára meg is halt.

Eutükhész követői, a monofizita hívek elutasították a khalkédóni zsinat határozatait és ez a szakadásukhoz és az antikhalkedóni („nem-khalkedóni”) egyházak létrejöttéhez vezetett.

HivatkozásokSzerkesztés

  • Henry Chadwick: A korai egyház, 1999
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Second Council of Ephesus című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.