II. K'inich Kan Bahlam

II. K'inich Kan Bahlam (hieroglif forma: K'INICH-KAN]-[BAHLAM]-ma; magyarul: Sugárzó Kígyó Jaguár) (Palenque, 635. május 23. – 702. február 20.) Palenque maja állam uralkodója. (A dátumok a maja naptár szerint: 9.10.2.6.6. 2 Kimi 19 Sots' illetve 9.13.10.1.5. 6 Chikchan 3 Pop.) Dinasztikus titulusa a 10. a sorban.

II. K'inich Kan Bahlam
Maja állam ajawa
Uralkodási ideje
683. január 10. – 702. február 20.
Elődje	K’inich Janaab’ Pakal
Utódja	II. K’inich K’an Joy Chitam
Született	635. május 23.
Elhunyt	702. február 20. (66 évesen)
Édesapja	K'inich Janaab Pakal I.
Édesanyja	Tz'akbu Ajaw
Testvére(i)	II. Kʼinich Kʼan Joy Chitam Tiwol Chan Mat
A Wikimédia Commons tartalmaz II. K'inich Kan Bahlam témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete, uralkodása

Hosszú életű apja, I. K'inich Janaab Pakal után 684-ben (a maja naptár szerint 9.12.11.12.10 8 Ok 3 K'ayab), 48 éves korában lépett a trónra.

18 évig tartó uralkodása alatt Palenque legszebb építészeti és szobrászati alkotásai jöttek létre. Portréi a legegyénibb maja uralkodói ábrázolások közé tartoznak, a szobrokon jól felismerhető a realista módon megformált sasorra és telt alsó ajka.

Első dolga apja eltemetése, halotti templomának befejezése volt. A felső szentélyben elhelyezett három nagy feliratos tábla (617 hieroglifájával a második leghosszabb fennmaradt maja felirat) beszámol a trónra lépéséről. A templom homlokzati feliratán a dinasztia 10. uralkodójának nevezik, ami csak akkor igaz, ha a „rendellenes” uralkodókat kiveszik a sorból.

A halott templom befejezése után kezdték el az ő saját nagyszabású piramisegyüttesének építését. 692-ben egyszerre avatták fel a Nap temploma, a Kereszt temploma és a Leveles kereszt temploma nevekkel ellátott összetett épületegyüttest, amely az anyagok és a formák rendkívül változatos kavalkádjában jeleníti meg mitikus és történelmi mondanivalóját. Kan Bahlam a palenque-i istentriász mindhárom tagját saját templommal látta el, és egyben a maga helyét is kijelölte a királyság alapításának legendájában. A három templom szívében tetőve] ellátott kis belső szentélyeket alakítottak ki. A szűk kamrák jelképes ,,gőzfürdőként" a lelki megtisztulásra szolgálnak. A szentek szentjében egy-egy domborműves táblát helyeztek el, amelyek a királyt gyermek és érett férfi alakjában ábrázolják, amint lerója hódolatát az adott templom szent ikonja előtt. A régészek ezekről adták a templomoknak a mai nevüket. A feliratok megemlékeznek a Jupiter, a Mars, a Szaturnusz és a Hold 690 júliusi különleges együttállásáról. Ezt a csillagászati eseményt az egyik templomban égetési rítussal, másnap egy másik szentély, a Ragyogó Quetzal Ház (k'inich k'uk' naah) felavatásával ünnepelték meg. Rávésték ezt az emlékezetes dátumot a király portréját megörökítő nagy jádedarabra is, amit a régészek a Chichén Itzá-i kútban találtak meg. A 13. k'atunvég (692) alkalmából Kan Bahlam elkészíttette az egyetlen palenque-i figurális sztélét a Kereszt templomának egyik teraszán.

A kutatások nyomán egy hódító király képe alakult ki, aki mindent megtett a városállam gazdagságának és hatalmának növelésére. Már három évvel trónra lépése után háborút viselt a fő rivális, Toniná ellen. Az ottani uralkodó akkor eltűnt a feliratokból, ami a támadás sikerét jelzi. További három év múlva ő iktatta be újra hivatalába Moral Reforma urát, aki korábban Calakmul vazallusa volt. Hatalma kiterjedt az Usumacinta folyó déli partjára is, ahol La Mar és Anaité is meghódolt neki. 692-ben azonban vereséget szenvedett Toninától és ezt a területet valószínűleg elvesztette.

702. február 16-án hunyt el, és még aznap el is temették. Halotti szentélye valószínűleg a Kereszt temploma lehetett, amelyben nagy mennyiségű szent tárgyat találtak, de a király sírját még nem sikerült megtalálni.

Relief a Kereszt templomából, középen világfa, balra Kan Bahlam gyermekként, jobbra felnőttként. Rekonstrukciós rajz

Emlékművei

• A Nap, Kereszt és Leveles kereszt templomának domborműves táblái és tetőgerendái;
• A Feliratok templomának domborműves táblái és homlokzata
• Del Rio-trón(?);
• Harcosok táblája;
• a 17. templom domborműves táblája(?);
• Halálfej;
• Jonuta-dombormű;
• a Kereszt templomának sztéléje.

Források

• ↑ Martin–Grube: Simon Martin – Nikolai Grube: Maja uralkodók krónikája. Budapest: Móra. 2010. ISBN 978 963 11 8683 3  

További információk

• ↑ Grube: Nikolai Grube (szerk): Les Mayas. (franciául) Köln: Könemann. 2000. ISBN 3-8290-4244-2  

Irodalom

• Guillermo Bernal Romero: El señorío de Palenque durante la Era de K’inich Janaahb’ Pakal y K’inich Kan B’ahlam (615-702 d.C.). Universidad Nacional Autónoma de México, Histomesoamericana, 2011 (PDF; 0,7 MB).
• Simon Martin/Nikolai Grube: Chronicle of the Maya Kings and Queens. Deciphering the Dynasties of the Ancient Maya. Thames & Hudson, 2. Aufl., London 2008, ISBN 978-0-500-28726-2, 168–170. oldal
• Berthold Riese: Die Maya. Geschichte – Kultur – Religion. Verlag C. H. Beck. 6. Auflage, München 2006, 93–94. oldal, ISBN 3-406-46264-2
• Joel Skidmore: The Rulers of Palenque. Mesoweb, 5. Aufl., 2010, 74–76. oldal (PDF; 9,1 MB).
• Henri Stierlin: Maya. Paläste und Pyramiden im Urwald. Taschen, Köln 2001, 70–101. oldal, ISBN 3-8228-1240-4
• David Stuart, George Stuart: Palenque. Eternal City of the Maya. Thames & Hudson, London 2008, ISBN 978-0-50-00-5156-6, 185–215. oldal