Ia Orana Maria (Gauguin-kép)

Az Ia Orana Maria (Üdvözlégy, Mária!) Paul Gauguin festménye, amely a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum európai gyűjteményének része. Ez a művész első befejezett festménye Tahitin; 1891-ben készült.

Ia Orana Maria (IA ORANA MARIA)
Művész	Paul Gauguin (1891)
Műfaj	szakrális művészet zsánerkép
Mozgalom	Nabis
Magasság	113,7 cm
Szélesség	87,6 cm
Múzeum	Metropolitan Művészeti Múzeum
Gyűjtemény	Metropolitan Művészeti Múzeum
Katalógusszám	428 (Gauguin: I Catalogue) 263 (L'opera completa di Gauguin)
Anyag	olajfesték vászon

Keletkezése

Gauguin 1892. március 11-én levelet küldött barátjának, George-Daniel de Monfreid festőnek és műgyűjtőnek Párizsba, amelyben arról tájékoztatta, hogy addig, nem számítva a tanulmányokat, csak egy képet fejezett be, majd leírta az alkotást: Egy sárga szárnyú angyal bemutatja az ugyancsak tahitii Máriát és Jézust két félmeztelen, pareót viselő tahitii nőnek. (A pareo, ahogy Gauguin is leírja levelében, virágmintás gyapjúszövet, amelyet a csendes-óceáni szigeteki gyarmatokon élő bennszülött nők viseltek magukra tekerve.) A háttérben nagyon komor hegyek és virágzó fák. Sötétlila ösvény és smaragdzöld előtér, banánokkal bal oldalt. Meglehetősen elégedett vagyok vele, írta a festő.

A bretagne-i Sárga Krisztus

Borobuduri dombormű

Paul Gauguin 1893 novemberében állította ki képét Paul Durand-Ruel műkereskedő párizsi galériájában, miután hazatért Tahitin tett első útjáról. A katalógusban barátja, Charles Morice költő mutatta be a festményt. Ebben felhívta a figyelmet a tahitii nőkből sugárzó naiv áhítatra, őszinte ártatlanságra, Mária alakjára és a kisdedre, aki gyengéd gesztussal nyugtatja fejét anyja fején. A két fej körül az isteni dicsfény alig látható. Az összezárt kézzel imádkozó női szemlélők mögött egy angyal áll a virágok között, pompás és nyugodt, egy virág maga is, írta Morice.

A tárlat látogatóit ámulatba ejtette a nyugati keresztény művészetben jól ismert motívum megjelenése a trópusi környezetben, ráadásul levendula, mályva, indigó és aranyló narancs színekben. A kritikusok többsége modern mesterműként méltatta a festményt; a Durand-Ruelnél bemutatott 41 Gauguin-képből az Ia Orana Maria volt a legnépszerűbb. A festmények közül tizenegyet adtak el, az Ia Orana Mariát Edgar Degas barátja, Michel Manzi műgyűjtő vásárolta meg kétezer frankért.

1890-ben Gauguin Bretagne-ban festett egy keresztre feszítés témájú képet, amelynek alapszíne az élénk sárga, a térdelő, áhítatos breton nők pedig hagyományos fejfedőt és kötényt viselnek, így az meglepő színhasználatában és a bibliai jelenetben résztvevők helyi öltözetét tekintve egyfajta előképeként tekinthető az Ia Orana Mariának. Az Ia Orana Maria az egyetlen a festő Tahitin tett első útján készült alkotásai közül, amely félreérthetetlenül keresztény témát dolgoz fel.

Azt, hogy mi vezette Paul Gauguint a témaválasztásban, nem tudni, de ennek oka lehetett egy betegségből történő felépülés, esetleg a festmény egyfajta bemutatkozó képként készült az új otthonában, Mataieában működő keresztény missziónak. A képen szereplő nők test- és kéztartását a feltételezések szerint részben az 1889-es párizsi világkiállításon fellépő jávai táncosnőktől leste el Gauguin. A festő egyébként is érdeklődött az indonéz kultúra iránt: még azelőtt, hogy látta a jávai táncosok előadását, vásárolt egy fotóalbumot a Borobudur falait díszítő faragott domborművekről, amelyet más kulturális műemlékekről, műtárgyakról készült képekkel együtt magával vitt Polinéziába. Bernard Dorival francia művészettörténész volt az első, aki a képeken szereplő változatos figurákat Gauguin alakjaihoz párosította. A Polinéziában készült festmények közül negyvenen állapította meg a boroboduri faragványok hatását.

Források

• ↑ Metropolitan: Ia Orana Maria (Hail Mary). Metropolitan Művészeti Múzeum. Hozzáférés ideje: 2024. március 30. 
• ↑ Gauguin.org: Hail Mary, 1891 by Paul Gauguin. Gauguin.org. Hozzáférés ideje: 2024. március 30.