Wikipédia

Ian Richardson

brit színész (1934-2007)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 6.

Ian William Richardson (Edinburgh, Skócia, Egyesült Királyság, 1934. április 7. – Battersea, London, 2007. február 9.) brit (skót) színpadi, film- és televíziós karakterszínész, a Royal Shakespeare Company alapító tagja. Jellemző vonása a finom arisztokratikus stílus és hanghordozás. Nevezetes szerepe Urquhart konzervatív politikus figurája a BBC televízió 1990-es House of Cards („Kártyavár”) politikai krimisorozatában. A Brit Birodalom Rendje parancsnoki fokozatának kitüntetettje (CBE).

Ian Richardson
Richardson 1976-ban
Richardson 1976-ban
SzületettIan William Richardson
1934. április 7.[1][2][3][4][5]
Edinburgh[6]
Elhunyt2007. február 9. (72 évesen)[7][1][2][3][4]
London
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeskót
GyermekeiMiles Richardson
Foglalkozása
  • színházi színész
  • filmszínész
  • televíziós színész
Iskolái
  • Royal Conservatoire of Scotland
  • George Heriot's School
  • Tynecastle High School
Kitüntetései
  • a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka
  • Drama Desk Award for Outstanding Actor in a Musical
Halál okatöbbszörös szervi elégtelenség
SírhelyeRoyal Shakespeare Theatre
Színészi pályafutása
Aktív évek1954–2007
Díjai
BAFTA-díjak
Legjobb férfi főszereplő (televízió)
Kártyavár (1991)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ian Richardson témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés

Származása

szerkesztés

Edinburgh-ben született, John Richardson (1909–1990) és Margaret Drummond (1910–1988) legidősebb gyermekeként. Két húga volt.[8] Iskolai tanulmányait Edinburgh Balgreen kerületében, a Tynecastle High School-ban és a George Heriot’s School-ban végezte.[8][9]

Színészi pályája

szerkesztés

Tizennégy éves korában állt először színpadon, egy amatőr társulat tagjaként, Dickens: Két város regénye című regényéből készült színdarabban. A színigazgató felismerte Ian színészi tehetségét. Hogy színész lehessen, Richardsonnak meg kellett szabadulnia skót akcentusától, e célból beszédórákra járt, majd színpadmesterként beállt az Edinburgh-i Népszínházhoz.[10]

Katonai szolgálatának egy részét a Brit Haderő Rádióműsor Szolgálatánál töltötte le, mint színházi műsorbemondó és rádiós rendező. Felvették a glasgow-i Skót Királyi Zenei és Színiakadémiára (Royal Scottish College of Dramatic Arts). Rövid időre a birminghami Repertoárszínházhoz (Old Rep) szerződött, majd alapító tagja lett a Royal Shakespeare Company-nak. Itt dolgozott másfél évtizeden át, 1960–1975 között[11] Távozása után is a társulat örökös tiszteletbeli tagja maradt.

Első filmes szerepeit Shakespeare-színdarabok megfilmesített „tévészínházi” változataiban kapta. A címszerepet, Jean-Paul Marat-t játszotta Peter Weiss Marat/Sade drámájának 1967-es megfilmesítésében. 1970-ben főszerepet kapott a BBC Eyeless in Gaza sorozatában. 1972-ben a papot eljátszó rabot alakította Arthur Hiller La Mancha lovagja című zenés filmmusicaljében. Az 1970-es években a nemzetközi színpadi munkára összpontosított, sikert aratott Henry Higginsként a My Fair Lady felújításban, a New York-i Broadway színházban. Ezért a musicalben nyújtott kiemelkedő színpadi alakításáért 1976-ban Drama Desk-díjat kapott, és ugyanebben az évben BAFTA-díjra is jelölték.

1979-ben Bill Haydon szerepét kapta Az áruló (Suszter, szabó, baka, kém) tévés kémfilm-sorozatban, amely John le Carré 1974-es regényéből készült, itt Alec Guinness mellett játszott. Innentől rendszeresen kapta a filmes és tévés szerepeket. 1979-ben a brit titkosszolgálat, az MI-6 főnökét, az arisztokratikus Sir Henry Cuthbertsont játszotta a Charlie Muffin című televíziós kémfilmben, David Hemmings és Pinkas Braun mellett. 1983-ban két Conan Doyle-tévéfilmben is ő alakította Sherlock Holmes mesterdetektívet, A négyek jelében és A sátán kutyájában. Legnevezetesebb szerepeit televíziós minisorozatokban kapta, nagy mozifilmekben inkább kisebb mellékszerepeket játszott. 1987-ben, A negyedik záradék c. politikai krimiben, Michael Caine és Pierce Brosnan mellett ismét a brit titkosszolgálat főnökét, Sir Nigel Irwint játszotta el, ugyanolyan kifinomult, kegyetlen és arisztokratikus vonásokkal, ahogyan 79-ben Cuthbertsont ábrázolta a Charlie Muffinban. Hasonló karakterű brit királyi főhivatalnokot, Rex Hunt falklandi kormányzót alakította az 1992-es Úriemberhez méltatlan című háborús-politikai drámában, amely a a Falkland-szigetek argentin inváziójának napjait dolgozta fel. Hunt alakításáért Richardsont a legjobb színésznek járó BAFTA-díjra jelölték.

Széles nemzetközi ismertségét az 1990-es House of Cards tévé-minisorozattal szerezte, ahol Francis Urquhartot, egy minden hájjal megkent, gátlástalanul cinikus és macchiavellista brit politikust alakított. Ugyanezt a főszerepet vitte tovább a sorozat két folytatásában, az 1993-as To Play the King-ben és az 1995-ös The Final Cut-ban is.[12] A House of Cards-ban nyújtott alakításáért 1991-ben megkapta a legjobb főszereplőnek járó BAFTA-díjat. A második és harmadik sorozatban nyújtott teljesítményéért 1994-ben és 1996-ban BAFTA-díjra jelölték, de nem kapta meg.

1989 júniusában a királynő hivatalos születésnapja alkalmával Richardson megkapta a Brit Birodalom Rendjének parancsnoki fokozatát (CBE).

Magánélete, elhunyta

szerkesztés

1961-ben feleségül vette Maroussia Frank angol színésznőt,[13] akivel a Royal Shakespeare Company társulatában ismerkedett meg. A házasságból két fiú született.[14] Egyikük, Miles Richardson, szintén színész lett.[15]

2007 elején, 72 éves korában, Richardson szerepet vállalt az ITV Kisvárosi gyilkosságok c. krimisorozatának készülő új epizódjában.[12] 2007. február 9-én reggel azonban váratlanul elhunyt, álmában elszenvedett szívinfarktus következtében otthonában, London Battersea kerületében.[16] Testét elhamvasztották, urnáját 2009-ben Shakespeare szülővárosába, Stratford-upon-Avonba szállították, ahol a Royal Shakespeare Company frissen renovált színházának, a Királyi Shakespeare Színháznak (Royal Shakespeare Theatre) alapjába helyezték.[17]

Főbb filmszerepei

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. ↑ http://news.bbc.co.uk/1/hi/entertainment/6346301.stm
  8. ↑ a b Alex Jennings. Richardson, Ian William (1934–2007), Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven) (2011. január) 
  9. ↑ Michael Blackley: Acting Star Ian Richardson Dies (angol nyelven). The Scotsman / Edinburgh News, 2007. február 9. [2007. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 29.)
  10. ↑ Ian Richardson on Scottish, English RP and Indian accents - Excerpt from Interview on ABC's Midday. YouTube.com, 2002. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
  11. ↑ Simon Trowbridge. Richardson, Ian, Stratfordians: a Biographical Dictionary of the Royal Shakespeare Company (angol nyelven). Oxford: Editions A. Creed (2008. december 17.). ISBN 978-0-9559830-1-6 
  12. ↑ a b House of Cards’ Richardson dies. BBC News, 2007. február 9. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
  13. ↑ Maroussia Frank az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  14. ↑ Obituaries. Ian Richardson. (angol nyelven). The Independent, 2007. február 10.
  15. ↑ Ann McFerran: Ian Richardson and his son Miles.. The Sunday Times (UK), 2005. szeptember 25. [2020. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 3.)
  16. ↑ House of Cards’ Richardson dies. BBC News, 2007. február 9. (Hozzáférés: 2021. augusztus 3.)
  17. ↑ Rod Chaytor: Richardson has final resting place in row A. The Guardian, 2010. november 22. (Hozzáférés: 2021. augusztus 3.)

További információ

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ian_Richardson&oldid=27341235”