Michael Caine

angol színész

Sir Michael Caine (eredetileg Maurice Joseph Micklewhite, London, 1933. március 14. –) kétszeres Oscar-díjas, háromszoros Golden Globe-díjas angol színész, aki pályafutása alatt több mint száz filmben szerepelt. Oscar-díjjal először Woody Allen Hannah és nővérei (1986), majd Lasse Hallström az Árvák hercege (1999) című filmjében nyújtott alakításáért. 1964-ben a Zulu című nagyjátékfilmben debütált a mozivásznon és azóta számos nagy sikerű alakítás fűződik a nevéhez. Művészi érdemeinek elismeréseként 2000-ben II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte.

Michael Caine
SzületettMaurice Joseph Micklewhite
1933. március 14. (91 éves)[1][2][3][4][5]
Rotherhithe
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeangol
Házastársa
Foglalkozásafilmszínész
IskoláiHackney Downs School
Kitüntetései
Színészi pályafutása
Aktív évek1950 – 2023
Tevékenységszínész
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb férfi mellékszereplő
Hannah és nővérei (1987)
Árvák hercege (2000)
Golden Globe-díjak
Legjobb férfi főszereplő (vígjáték/musical)
Rita többet akar - szebb dalt énekelni (1984)
Little Voice (1999)
Legjobb férfi főszereplő (minisorozat vagy tévéfilm)
Hasfelmetsző Jack (1989)
BAFTA-díjak
Legjobb férfi főszereplő
Rita többet akar - szebb dalt énekelni (1984)

A Wikimédia Commons tartalmaz Michael Caine témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A kezdetek

szerkesztés

Caine már tizenöt éves korában abbahagyta az iskolát és előbb különböző fizikai munkákkal kereste a kenyerét, majd beállt katonának. Jó ideig szolgált a brit hadseregben, még Koreában is harcolt. Miután leszerelt, visszatért Angliába és gyerekkori nagy álmát akarta valóra váltani; hogy színész legyen. Színházban kezdett el dolgozni, ahol kisebb szerepekkel indult és szép fokozatosan haladt előre a ranglétrán. Hamar felismerte, hogy eredeti nevével, a Maurice Joseph Micklewhite Jr.-ral nem lehet sikeres színészi pályát befutni, így felvette a Michael Caine művésznevet a nagy sikerű Zendülés a Caine hadihajón (The Caine Mutiny) című film kapcsán.

Az 1960-as évek

szerkesztés

Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején tucatnyi tévésorozatban tűnt fel, majd a kiugrást a Zulu (1964) című, a brit katonák hősiességét a zulu háborúban feldolgozó filmeposz jelentette számára. Az 1964-es Az Ipcress-ügyirat című filmért pályafutása első BAFTA-díj jelölését érdemelte ki. 1966-ban megkapta élete első főszerepét, amiben olyan szívtiprót alakított, aki alkalmi partnerét véletlenül teherbe ejti, s ezért elhagyja. Az Alfie című filmért rögtön Oscar-díjra is jelölték és még ugyanebben az esztendőben, A gyalogáldozat című filmmel az musical műfajában is kipróbálhatta magát. Jutalma Golden Globe-díj jelölés volt. Másodjára bújt Harry Palmer ügynök szerepébe az 1966-os, Temetés Berlinben című krimiben. Érdekesség, hogy ezt a karaktert egészen a kilencvenes évek közepéig jó néhányszor játssza még el. 1969-ben Az olasz meló (The Italian Job) című akcióvígjátékban szintén főszerepet játszott, de feltűnt az Angliai csata (Battle of Britain) című háborús filmben, olyan sztárgárdával, mint Laurence Olivier, Christopher Plummer vagy Susannah York. A '60-as évek végén a Michael Caine már jól csengő névnek számított a Szigetországban, de tengerentúli bemutatkozására még várnia kellett.

Az 1970-es évek

szerkesztés

A hetvenes éveket egy-két névtelen szerep után az Öld meg Cartert! (Get Carter) című akciófilmmel nyitotta Caine, s ennek már a producere is volt. 1972-ben szintén Laurence Olivier mellett játszott a Mesterdetektívben (Sleuth). Másodszorra is Oscarra jelölték, majd 1975-ben jött a nagy sikerű Aki király akart lenni (The Man Who Would Be King), Sean Connery oldalán. Egy évvel később ismét sikerfilmben szerepelt, A sas leszállt (The Eagle Has Landed) című háborús darabban, Robert Duvall és Donald Sutherland partnereként. Ez a szerep nagy ismertséget hozott a számára. 1977-ben újra háborús filmben vállalt feladatot, A híd túl messze van-ban (A Bridge Too Far). Ebben a kor férfisztárjainak gyakorlatilag mindegyike látható, ebből kifolyólag a siker sem maradt el. 1978-ban szerepet kapott Richard Chamberlain, Olivia de Havilland és Henry Fonda mellett a Rajzásban (The Swarm), de a film a nagy nevek ellenére az év egyik legnagyobb bukása lett. Egy évre rá ismét egy katasztrófafilmben tűnik fel, A Poszeidon kalandban, de ez az alkotás sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Az 1980-as évek

szerkesztés

A nyolcvanas éveket két nagyot bukott darabbal nyitotta; a Gyilkossághoz öltözve és a Rémségek szigete című filmekben Caine alulmúlta önmagát, csak Arany Málna díj jelölésekre futotta neki. 1981-ben Sylvester Stallone, Max von Sydow és Pelé partnere volt a Menekülés a győzelembe című amerikai háborús drámában. Az 1984-es év nagy szakmai elismerést hozott Caine számára, ui. a Rita többet akar – Szebb dalt énekelni (Educating Rita) című keserédes komédiában nyújtott alakításáért Golden Globe- és BAFTA-díjat kapott. Az Oscarra is nagy eséllyel pályázott, ám végül lemaradt róla. 1987-ben végül azt is megkapta, a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, Woody Allen filmjében, a Hannah és nővéreiben (Hannah and Her Sisters) nyújtott emlékezetes alakításáért. Legnagyobb filmes baklövését 1987-ben követte el, amikor is nevét adta a Cápa 4 (Jaws: The Revenge) című horrorhoz, ami a filmtörténelem egyik legnagyobb fiaskója lett. Egy évvel később azonban sokat javított színészi renoméján, mert olyan hitelesen játszott a Hasfelmetsző Jack (Jack the Ripper) című angol tévéfilmben, hogy jutalma újabb Golden Globe-szobor lett. Mi több, az évtized végén még egyszer jelölték a díjra, A Riviéra vadorzói (1989) című komédiában nyújtott játékáért.

Az 1990-es évek

szerkesztés

A kilencvenes éveket Caine egy vígjátékkal, a Telitalálattal (Bullseye) kezdte, Roger Moore társaként. 1993-ban ismét csorbát szenvedett karrierje, hiszen szerepelt a Steven Seagal által rendezett Lángoló jég című akciófilmben, amely a következő évben hatalmasat bukott. 1995-ben az Éjféli ügynök (Midnight in St. Petersburg) című kémfilmben bukkant fel, utoljára öltve magára az általa évtizedek óta játszott Harry Palmer karakterét. Két évvel később Jack Nicholson oldalán játszott A nyakék nyomában (Blood and Wine) című fekete komédiában. A film ugyan nem hozta el a várt sikert, Caine-t azonban díjjal jutalmazták a San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztiválon. 1997-ben előbb a Mandeláról készült tévéfilmben szerepelt, mint F.W. de Klerk, majd egy szintén televíziós filmben a Nemo kapitány és a víz alatti városban a címszereplőt keltette életre. 1998-ban a Little Voice-ban nyújtott alakításáért megkapta pályafutása eddigi utolsó Golden Globe-díját, de a BAFTA-díjra is nevezték. 1999-ben Lasse Hallström szerepet osztott rá az Árvák hercege (The Cider House Rules) című filmdrámában, amelyben szülészorvost formált meg nagy sikerrel, ismét nagy szakmai elismerést aratva; teljesítményét – immár másodjára – Oscar-díjjal jutalmazták.

A 2000-es évek

szerkesztés

2003-ban ismét nagyon közel volt az Oscarhoz, de csak a jelölésig jutott A csendes amerikai (The Quiet American) Graham Greene-adaptációnak köszönhetően. 2005-ben Christopher Nolan rendezővel dolgozott együtt Batman: Kezdődik!ben (Batman Begins), majd egy évvel később szintén Nolan osztott rá fontos feladatot A tökéletes trükkben (The Prestige), Christian Bale és Hugh Jackman társaként. 2007-ben Jude Law partnere volt a Mesterdetektív újrafeldolgozásában, de Kenneth Branagh rendezése nem tudta megközelíteni az eredeti, '72-es film sikerét. 2008-ban újra Alfred Pennyworth-öt alakította az óriási sikerű Batman folytatásban, A sötét lovagban.

A 2010-es évek

szerkesztés

2010-ben Christopher Nolan sci-fi thrillerjében, az Eredetben tűnt fel. 2012-ben ismét ő játszotta Alfred Pennyworth-öt a szintén Christopher Nolan által rendezett Batman-trilógia befejező darabjában, A sötét lovag – Felemelkedésben, és a Csillagok között-ből is ismerhetjük "Dr.Brand"-ként. 2012 ben az Utazas a Rejtelmes sziget c filmben alakitja az elveszett professzort.

Születési nevét 2016-ban az okmányellenőrzéseknél adódó félreértéseket elkerülendő, hivatalosan is Michael Caine-re változtatta.[9]

Válogatott filmográfia

szerkesztés

Díjak és jelölések

szerkesztés
  1. Német Nemzeti Könyvtár: Michael Caine (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b c Sir Michael Caine collects top French honour (angol nyelven)
  7. http://www.bafta.org/los-angeles/britannia-awards/archive/britannia-awards-honorees
  8. a b https://www.europeanfilmacademy.org/2015.596.0.html, https://web.archive.org/web/20190513143352/https://www.europeanfilmacademy.org/2015.596.0.html, 2020. február 2.
  9. My name really is Michael Caine: Not a lot of people know this, but actor born Maurice Micklewhite has finally made his alias official Leon Watson, telegraph.co.uk, 2016. július 21.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Michael Caine című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Michael Caine: Egy angol úr Hollywoodban; ford. Bozai Ágota; Libri, Bp., 2011

További információk

szerkesztés