Főmenü megnyitása

Max Carl Adolf von Sydow (Lund, 1929. április 10. –) svéd színész, aki leginkább Ingmar Bergman rendezővel közös munkáiról ismert (köztük A hetedik pecsét című filmklasszikus).

Max von Sydow
MaxVonSydow 2006.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Max Carl Adolf von Sydow
Született 1929április 10. (90 éves)
Lund
Házastársa Christina Olin (19511996)
Catherine Brelet (1997-napjainkig)
Gyermekei Clas S. von Sydow
Henrik von Sydow
Yvan Brelet von Sydow (fogadott)
Cédric Brelet von Sydow (fogadott)
Pályafutása
Aktív évek 1948–napjainkig
További díjak
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja (2012. október 17., Thierry Frémaux)
  • Donostia Életműdíj (2006)
  • Litteris et Artibus (1978)
  • Swedish Academy's Theatre Award (1968)
  • Európai Filmdíj

Max von Sydow az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Max von Sydow témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

IfjúkoraSzerkesztés

Carl Adolf von Sydow gazdag lundi családban született a svédországi Skånéban. Apja, Carl Wilhelm von Sydow etnológus volt, az ír, skandináv és összehasonlító néprajz professzora a Lundi Egyetemen. Anyja, Greta (született Rappe) tanító volt.[1] Von Sydow lutheránusként nevelkedett de később agnosztikussá vált.[2][3] Gyermekkoráról keveset tudni, kivéve hogy szégyenlős, csendes egyke volt.

A lundi Katedrális iskolába (Katedralskolan) járt, kilencéves korától németül és angolul tanult. Az iskolában pár baráttal amatőr színtársulatot alapítottak - itt kezdődött színészi pályája. A stockholmi Királyi Drámaszínházban tanult 1948 és 1951 között, olyan későbbi színészekkel együtt, mint Lars Ekborg, Margaretha Krook és Ingrid Thulin. Még tanult, amikor a filmvásznon már bemutatkozott, Alf Sjöberg Csak egy anya (1949), illetve Miss Julie (1951) című filmjeiben (az utóbbi August Strindberg darabjának filmváltozata volt).

PályájaSzerkesztés

1955-ben von Sydow Malmőbe költözött és itt találkozott Ingmar Bergmannal. Első közös munkájuk színhelye a Malmői Önkormányzati Színház volt. Később olyan Bergman-filmekben szerepelt, mint A hetedik pecsét (1957), A nap vége (1957), a Szűzforrás (1960). A hetedik pecsét című filmben ő alakította a lovagot, aki sakkozik a halállal, hogy időt nyerjen társai számára. Ez a film von Sydow és Bergman számára is áttörést hozott: von Sydow számára ezzel több, mint fél évszázados filmkarrier indult el.

Tehetségét gyorsan elismerték,, már 1954-ben a Királyi Alapítvány Kulturális Díját vehette át. Rengeteget dolgozott színpadon és filmen is Skandináviában, ellenállva az Amerikai Egyesült Államokból, Hollywoodból egyre nagyobb számban érkező meghívásoknak. Szerepelt Bergman Oscar-díjas filmjeiben. Először őt választották az első James Bond-film, a Dr. No címszerepére, de végül Sean Connery játszotta el a szerepet. Végül mégis engedett az amerikai hívásoknak, hogy eljátssza Jézus szerepét az 1965-ben bemutatott A világ legszebb története. Mivel több más hollywoodi produkcióban is alkalmazni akarták, családjával együtt Los Angelesbe költözött.

1965-től állandóan jelen volt az amerikai képernyőkön, de megőrizte jelenlétét Svédországban is. 1969-ben John Huston Levél a Kremlbe című filmjében szerepelt. A Hawaii és Az ördögűző című filmekben nyújtott alakításaiért 1973-ban két Golden Globe-díj jelölést kapott. Az 1970-es évek közepén Rómába költözött, több olasz filmben játszott és barátságot kötött egy masik filmszínész-legendával, Marcello Mastroiannival.

Ismét Amerikában, Sydney Pollack 1975-ös klasszikusában, A Keselyű három napja ő játszotta el az elzászi profi bérgyilkos szerepét, emlékezetes alakítással. Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején komoly és kevésbé komoly filmekben egyaránt szerepelt: játszott Woody Allen 1984-es Hannah és nővérei című filmjében és az 1984-es Dűnében, de szerepelt vállalt a Flash Gordon (1980) és a Strange Brew (1983) című produkciókban is.

Ezután több amerikai film fontos, vagy épp főszerepét is eljátszotta a Hasznos holmikban (1993), a Dredd bíróban (1995), a Csodás álmok jönnekben (1998), a Különvéleményben (2002), vagy a Viharszigetben (2010).

MagánéleteSzerkesztés

1951. augusztus 1-jén von Sydow feleségül vette Kerstin Olin színésznőt. Két gyermekük született, Clas S. von Sydow és Henrik von Sydow. Fiai vele együtt megjelentek a Hawaii című filmben, a fiát játszva más-más életkorban.

1996-ban elvált és 1997. április 30-án a francia filmrendező Catherine Brelet-t vette feleségül Provence-ban. Két gyermekük született, Yvan és Cedric. Von Sydow jelenleg feleségével él Párizsban, élvezi az olvasást, a zenehallgatást és a kertészkedést. Kijelentette, hogy nem tér vissza színészként, amíg jó szerepet nem kap. 2002-ben francia állampolgárságot kapott, s akkor le kellett mondjon a svéd állampolgárságáról.

FilmográfiájaSzerkesztés

* Kurszk (2018)

 
200 évvel azután, hogy III. Gusztávot, a Dramaten alapítóját egy bérgyilkos megölte, von Sydow 1992. március 16-án részt vett az eseményről megemlékező rendezvényen. A fotó a színpad bejáratánál készült

JegyzetekSzerkesztés

  1. Max von Sydow Biography (1929–)
  2. Max von Sydow. [2008. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 9.)
  3. Bergmanorama: Max von Sydow: The Face of the Actor

További információkSzerkesztés