A hetedik pecsét (film)

A hetedik pecsét, (eredeti cím: Det sjunde inseglet) 1957-ben bemutatott fekete-fehér svéd film Ingmar Bergman rendezésében. A film alaptémája egy keresztes lovag hazatérése szülőhazájába, a 10 éve nem látott és azóta pestis tizedelte Svédországba. A film legnevezetesebb – azóta klasszikussá vált – jelenete a lovag és a Halál közti sakkpárbaj ábrázolásai. Rendezője, illetve Max von Sydow számára ez a film hozta meg az első komolyabb sikert. A cím utalás a Jelenések könyvére.

A hetedik pecsét (Det sjunde inseglet)
1962-es svéd film
Block sakkjátszmára hívja a halált
Rendező	Ingmar Bergman
Producer	Allan Ekelund
Alapmű	Wood painting
Műfaj	fantasyfilm filmdráma történelmi film medieval film
Forgatókönyvíró	Ingmar Bergman
Főszerepben	Max von Sydow Gunnar Björnstrand Bengt Ekerot Nils Poppe
Zene	Erik Nordgren
Operatőr	Gunnar Fischer
Vágó	Lennart Wallén
Jelmeztervező	Manne Lindholm
Gyártás
Gyártó	Svensk Filmindustri (SF)
Ország	Svédország
Nyelv	svéd
Játékidő	96 perc
Költségvetés	150 000 USD (becsült)
Forgalmazás
Forgalmazó	Svensk Filmindustri
Bemutató	1957. február 16. 1958. október 13.
Díj(ak)	Cannes-i fesztivál - a zsűri különdíja
További információk
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz A hetedik pecsét témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Történet

A kiábrándult keresztes lovag Antonius Block (Max von Sydow) és fegyverhordozója Jöns (Gunnar Björnstrand) a harcok után hazatér a pestis sújtotta Svédországba. Megérekezésük után Block rögtön találkozik a Halállal (Bengt Ekerot), akit egy sápadt, fekete csuklyás szerzetesszerű alak személyesít meg. Block, aki éppen egy sakkjátszma közepén van, kihívja a Halált egy mérkőzésre, abban a reményben, hogy míg a játék folytatódik képes időt nyerni. A Halál beleegyezik, és elkezdik a játékot.

A film többi szereplője nem látja a Halált, és amikor a sakktábla különböző időpontokban előbukkan a történetben, azt hiszik, hogy a lovag egyedül játszik.

A lovag és fegyverhordozója a Block-vár felé tart. Útközben vándorszínészekkel találkoznak, Joffal (Nils Poppe), feleségével Miával (Bibi Andersson), kisgyermekükkel Mikaellel és a "színigazgató" Jonas Skattal (Erik Strandmark). Jofnak különböző látomásai vannak, főleg angyalokról, de ezeket Mia szkeptikusan fogadja.

Block és Jöns belép egy templomba, melynek freskóján a táncoló Halál látható. Jöns rajzol egy kis figurát magáról, majd ezt mondja: "Ez itt a fegyverhordozó Jöns, aki kineveti a Halált. Az ő világa egy Jöns-világ, csak magában hisz. Minden nevetséges, beleértve maga is: "értelmetlen a Mennyország, a Pokol pedig nem érdekli." Block a gyóntatófülkében beszél egy paphoz: "Ma találkoztam a Halállal, sakkot játszunk. Az életem egy hiábavaló törekvés volt, egy vándorlás, egy nagy vita értelem nélkül. Nem érzek keserűséget vagy önvádat, mert az emberek többségének élete ugyanilyen. De a haladékomat értelmes cselekedetre fogom fordítani." Miután a sakkjátszma stratégiájáról kezd beszélni rájön, hogy a gyóntatófülkében a Halál ült. Gyorsan elhagyják a templomot.

Nem sokkal ezután Jöns egy elhagyott faluban keres vizet, ahol megment egy néma cselédlányt (Gunnel Lindblom) a megerőszakolástól. Felismeri a teológus Ravalt (Bertil Anderberg), aki tíz éve rábeszélte Blockot, hogy hagyja ott feleségét, és menjen a Szentföldre harcolni a keresztesekkel. Jöns megígéri a férfinek, hogy megjelöli az arcát, ha még egyszer találkoznak. A lány csatlakozik Jönshöz. A trió beér a városba, ahol a kis színtársulat szerepel. Skat bemutatja a közönségnek Jofot és Miát, majd elcsábítja a kovács Plog (Åke Fridell) feleségét Lisát (Inga Gill), akivel megszökik. Jof és Mia tréfás előadását egy flagelláns menet szakítja félbe.

Jof betér a helyi fogadóba, ahol beleköt Raval, és arra kényszeríti, hogy az asztalon táncoljon, mint egy medve. Jöns is felbukkan, aki állja a szavát, egy tőrrel megvágja Raval arcát. Block közben Miával van egy pikniken, epret esznek és tejet isznak hozzá. A lovag felszabadultan érzi magát, meghívja Miát a férjével együtt a várába, ahol biztonságban lehetnek a pestis elől.

Skat és Lisa az erdőben vannak. A nő elégedetlen a férfivel, ezért visszatér kovács férjéhez. Megjelenik a Halál, aki elől Skat egy fára menekül, de az elkezdi vágni alatta, mondván, hogy lejárt az ideje. Skat arra hivatkozik, hogy a színészekre speciális szabályok vonatkoznak, erre azt a választ kapja, hogy "az előadás haláleset miatt elmarad".

Raval is megjelenik, aki haldoklik a pestisben, és vízért könyörög. A cselédlány adni akar neki, de Jöns megállítja. Jof azt mondja Miának, hogy látja ahogy Block sakkozik a Halállal, és úgy dönt, hogy elmenekül a családjával, addig míg a Halál el van foglalva.

Amikor a Halál kijelenti, hogy senki sem menekül meg, Block fellöki a sakkfigurákat megzavarva a Halált, hogy Jof családja el tudjon menekülni. A Halál visszahelyezi a bábukat a táblára, majd a következő lépéssel megnyeri a mérkőzést. Kijelenti, hogy amikor újra találkoznak, akkor eljön Block ideje - és a vele utazóké - és elviszi őket. Mielőtt a Halál távozna megkérdi a lovagot, hogy sikerült-e véghezvinnie egy értelmes cselekedetet. Block igennel válaszol.

Block újra találkozik feleségével, Karinnal (Inga Landgré), aki egyedül várja a várban, miután a szolgálók elmenekültek. Jönsszel és a cselédlánnyal egy utolsó vacsorán vesznek részt, mielőtt a Halál megjelenik. Block Istenhez imádkozik: "Könyörülj rajtunk, mert kicsik, ijedtek és tudatlanok vagyunk."

Eközben a kis család egy viharba kerül, melyet Jof úgy értelmez, hogy ez a "Halál angyala és ő nagyon nagy." Másnap reggel Jof megpillantja a lovagot és a követőit, akik a hegy fölött egy ünnepélyes haláltáncot járnak a Halállal a nyomukban.

Szereposztás

Színész	Karakter
Max von Sydow	Antonius Block
Gunnar Björnstrand	Jöns
Bengt Ekerot	Halál
Nils Poppe	Jof
Bibi Andersson	Mia
Gunnel Lindblom	néma cselédlány
Inga Landgré	Karin
Åke Fridell	Plog, a kovács
Inga Gill	Lisa
Erik Strandmark	Jonas Skat
Bertil Anderberg	Raval
Maud Hansson	boszorkány
Gunnar Olsson	templomi festő
Anders Ek	szerzetes
Lars Lind	fiatal szerzetes
Benkt-Åke Benktsson	kereskedő
Tor Borong	gazda
Gudrun Brost	cseléd
Harry Asklund	fogadós

A produkció

Bergman eredetileg színdarab formájában írta meg a történetet Trämålning címmel a Malmői Városi Színház színészhallgatói számára. Első alkalommal egy rádiójáték formájában adták elő 1954-ben Bergman rendezésében. Szintén ő rendezte a következő tavasszal Malmőben a színházban, majd ősszel Stockholmban is színpadra került Bengt Ekerot rendezésében, aki később a filmváltozatban a Halált játszotta.

A hetedik pecsét forgatókönyvét Bergman a Karolinska kórházban kezdte írni, ahol gyomorpanaszokból lábadozott. A projekthez csak az Egy nyári éj mosolya cannes-i sikere után kapott zöld utat. Végül ötször írta újra a forgatókönyvet, a film költségvetését megközelítőleg 150 ezer dollárban állapították meg.

Két jelenet kivételével mindent a solnai Filmstaden stúdióiban vettek fel. Kivétel volt a híres tengerparti nyitójelenet, melyben Block a Halállal sakkozik, és a végén a haláltánc. Mindkét jelenet Skåne tartomány északnyugati, sziklás, meredek partjainál lett felvéve.

Díjak és jelölések

• Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál (1957)
  • díj: a zsűri különdíja – Ingmar Bergman
  • jelölés: Arany Pálma – Ingmar Berman
• Sant Jordi-díj (1962)
  • díj: az év filmje – Ingmar Berman
  • legjobb külföldi rendező – Ingmar Berman
• Fotogramas de Plata (1962)
  • díj: legjobb külföldi színész – Max von Sydow
• Italian National Syndicate of Film Journalists (1961)
  • díj: Ezüst Szalag (legjobb rendező - külföldi film) – Ingmar Bergman
• Cinema Writers Circle Awards, Spanyolország (1962)
  • díj: legjobb külföldi film
  • díj: legjobb külföldi rendező – Ingmar Berman

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz A hetedik pecsét (film) témájú médiaállományokat.

• A hetedik pecsét az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• A hetedik pecsét a PORT.hu-n (magyarul)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a The_Seventh_Seal című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.