Tordy Géza

(1938–) magyar színész

Tordy Géza (Budapest, 1938. május 1. –) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, érdemes és kiváló művész, a halhatatlanok társulatának örökös tagja.

Tordy Géza
A Rivalda sorozatban Csigó László felvétele
A Rivalda sorozatban
Csigó László felvétele
Életrajzi adatok
Született 1938. május 1. (85 éves)
Budapest
Pályafutása
Aktív évek 1956
Híres szerepei Baradlay Jenő
A kőszívű ember fiai
Vándordiák
A Tenkes kapitánya
Díjai
Kossuth-díj1991
Jászai Mari-díj1970, 1977
Kiváló művész1988
Érdemes művész1980
További díjakA Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1998)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2008)

Tordy Géza IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Tordy Géza témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Tordy Géza és Pap Vera

Pályája szerkesztés

Bár felvették a Színművészeti Főiskolára, 1956-ban nem indítottak osztályt, így főiskolát nem végzett.[1]

Pályáját 1956-ban Kaposvárott kezdte, ahol akkoriban Zách János volt az igazgató, a színházban Németh Antal dolgozott rendezőként.[1]

1957-ben két évre Szegedre szerződött, ahol olyan színészek mellett játszott, mint Kátay Endre, Kovács János, Lakky József vagy Domján Edit. Versényi Ida, Komor István és Horvai István rendezéseiben dolgozott a két esztendőben.[1]

1959-től a Magyar Néphadsereg Színháza, illetve a Vígszínház tagja lett.

1963–1967 között a Madách Színház társulatának tagja volt. 1967-ben visszatért a Vígszínházba.

1982-től évekig tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

1985-től 1988-ig rendezője, majd 1988-tól 1990-ig főrendezője volt a veszprémi Petőfi Színháznak.

1992-től 1995-ig a Győri Nemzeti Színház művészeti vezetője volt.[2]

1995 és 2012 között a Budapesti Kamaraszínház főrendezőjeként működött.[2]

Karaktere romantikus és modern hősök megformálásban egyaránt jól érvényesül. Játékában jól érzékelhető a figurák belső feszültsége, a közvetlen érzelmi töltet, az indulatok olykor vad szenvedélye.

1991-ben Kossuth-díjat kapott. 2008 júniusában a grémium választása alapján – az elhunyt Raksányi Gellért helyére – megkapta a Nemzet Színésze címet.

Szakmai pályáján legfontosabb mesterének Várkonyi Zoltánt tartja, akivel a Vígszínházban és filmen dolgozott hosszú évekig.[3]

Magánélete szerkesztés

Első felesége balerina volt, tőle született fia.[1][4] Tímár Éva színésznőtől született nagyobbik lánya, Rita (1977). Harmadik feleségétől még egy lánya született.[5][6] Korábban kapcsolatban élt Törőcsik Marival.[7]

A nyarakat tihanyi nyaralójában tölti.

Színházi feladataiból szerkesztés

Színművészként szerkesztés

Rendezőként szerkesztés

  • Adáshiba
  • A csütörtöki hölgyek
  • A miniszter félrelép
  • A vörös postakocsi
  • Amerikai Elektra
  • Az aranyember
  • Az élő holttest
  • Az ifjúság édes madara (dramaturgként is)
  • Az öreg hölgy látogatása
  • Boldogtalan hold
  • Egerek és emberek
  • A vágy villamosa
  • Furcsa pár
  • Liliom
  • Lola Blau
  • Mirandolina
  • Othello, a velencei mór
  • Pillantás a hídról
  • Spencer
  • Amadeus
  • A nagy Romulus
  • Bolond szél

Filmszerepei szerkesztés

A mozivásznon szintén erőteljes jelenség: alakítását romantikus távlatok, az ösztönök és érzékek vad, mégis kontrollált bemutatása jellemzi. Meggyőzően alakította Baradlay Jenőt A kőszívű ember fiai filmadaptációjában. Olyan filmalkotásokban játszott, mint a Külvárosi legenda, a Fűre lépni szabad, a Húsz óra, a 80 huszár, a Klapka légió, az 1990-es Édes Anna, a Világszám!, illetőleg legutóbb az S.O.S. Szerelem! c. filmben láthatta a közönség. A Honfoglalás című, anyagilag és erkölcsileg egyaránt kedvezőtlen fogadtatású magyar filmben az Árpádot alakító Franco Nerót szinkronizálta.

Díjai szerkesztés

Egyéb szerkesztés

Népszerű szinkronszínész. Fontosabb filmjeiben (Keresztapa, Az utolsó tangó Párizsban) gyakran volt Marlon Brando magyar hangja. Több alkalommal szinkronizálta Gérald Philipet, Jack Nicholsont, Robert De Nirót, Anthony Hopkinst, Kevin Kline-t, James Caant, Burt Reynoldsot, Gene Hackmant, és Angelina Jolie édesapjának, az Oscar-díjas Jon Voightnak, valamint Robin Williamsnek is gyakori szinkronhangja, illetve ő volt Götz George leggyakoribb magyar hangja a Tetthely és a Schimanski visszatér című sorozatokban.

Szinkronszerepei szerkesztés

Cím Év Szerep A szinkronizált színész
Térden állva jövök hozzád 1964 Gianni Traimonti Gianni Morandi
Ikrek 1988 Julius Benedict Arnold Schwarzenegger
A halál ötven órája 1965 Kiley Kiley Henry Fonda
A régi nyár 1970 báró Pataky Miklós Hans Wahlgren
Petrocelli 1974 Tony Petrocelli ügyvéd Barry Newman
Dühöngő bika 1980 Jake La Motta Robert De Niro
Mégis kinek az élete? 1981 Ken Harrison Richard Dreyfuss
Éjszakai Rohanás 1988 Jack Walsh Robert De Niro
Családi ügy 1989 Jesse Sean Connery
Holt költők társasága 1989 John Keating Robin Williams
Tortúra 1990 Paul Sheldon James Caan
Menekülés az éjszakába 1995 Freddy Gale Jack Nicholson
Esthajnalcsillag 1996 Garrett Breedlove Jack Nicholson
Good Will Hunting 1997 Sean Maguire Robin Williams
Blöff 2000 Abraham Denovitz („Avi kuzin”) Dennis Farina
Minden végzet nehéz 2003 Harry Sanborn Jack Nicholson
Az utolsó adás 2006 Guy Noir Kevin Kline
Viharsziget 2010 Dr. Jeremiah Naehring Max von Sydow
A rítus 2011 Lucas atya Anthony Hopkins
Thor 2011 Odin Anthony Hopkins
The Walking Dead 2011 – 2014 Hershel Greene Scott Wilson

Cd-k, hangoskönyvek, rádiójátékok szerkesztés

  • Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
  • Gyárfás Endre: Egy pillanat gyümölcse (1961)
  • Hársing Lajos-László Endre: Mikrofon a gomblyukban (1961)
  • Kozsevnyikov, Vagyim: Ismerjék meg Balujevet! (1961)
  • Vidor Miklós: Fej, vagy írás? (1961)
  • Hollós Korvin Lajos: Pázmán lovag (1962)
  • Jókai Mór: A kőszívű ember fiai (1962)
  • Mikszáth Kálmán: Az öreg Dankó bácsi (1962)
  • Verge, Jules: A Begum 500 milliója (1962)
  • Csetényi Anikó: A második bakter (1963)
  • Donászy Magda: A Sültkrumpli-őrs (1963)
  • Eich, Günter: Allahnak 100 neve van (1963)
  • Jókai Mór: És mégis mozog a föld... (1963)
  • Neményi Kázmér: Mosolygó Itália (1963)
  • Barsi Dénes: Eltűnik a vajdakincs (1964)
  • Kékesdi Gyula: Új élet küszöbén (1964)
  • Leonov, Leonid: Hóvihar (1964)
  • Móricz Zsigmond: Az isten háta mögött (1964)
  • Solymosi Ottó: Autó az iskola előtt (1964)
  • Turner, David: Mr. Midway vasárnapja (1964)
  • Eich, Günther: A viterbói lányok (1965)
  • Hemingway, Ernest: Álmok városa (1965)
  • MacLean, Katherine: A képernyő nem hazudik (1966)
  • Wilder, Thornton: Szent Lajos király hídja (1966)
  • László Anna: Egy keresztespók tapasztalatai (1968)
  • Sobor Antal: Éjszaka hazamentek a katonák (1970)
  • Áprily Lajos: Idahegyi pásztorok (1971)
  • Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek (1971)
  • László Anna: Árhullámok (1973)
  • René de Obaldia: A vak könnyei (1974)
  • Vészi Endre: Földszint és emelet (1974)
  • Honoré de Balzac: Éva lánya (1975)
  • Galgóczi Erzsébet: Nyári gyakorlat (1975)
  • Puskás Károly: Irodalmi séta Prágában (1975)
  • Jan Milcak: Macska (1975)
  • Boy, Lornsen: Robi, Tóbi és a Töfröcsó (1976)
  • Simonffy András: A világlecsó (1976)
  • Cibula, Václav: Közönséges szombat (1977)
  • Courteline, George: Családi jelenet (1977)
  • Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember (1977)
  • Zoltán Péter: Nofretete (1979)
  • Prosper Mérimée: Az etruszk váza (1980)
  • Vries, Theun de: Spinoza (1980)
  • Dennis Diderot: Mindenmindegy Jakab meg a gazdája (1981)
  • Gosselin, Michel: Csak még egy kérdést (1981)
  • Don Haworth: Csütörtök esti epizód (1982)
  • Dékány András: Kossuth Lajos tengerésze (1983)
  • Thury Zoltán: Katonák (1983)
  • Zajc, Dane: Kukurikú, avagy a kakas összeszedi magát (1983)
  • Dino Buzzati: A nagy képmás (1984)
  • Eljössz hozzám karácsonykor? (1985)
  • Kambanélisz, Jákovosz: Sok hűhó Rodoszért (1987)
  • Zilahy Lajos: Tűzmadár (1991)
  • Bulgakov: Színházi regény (1992)
  • Páskándi Géza: Augustus katonái (1994)
  • Vidor Miklós: Nyári játékok (1994)
  • Lét s nemlét, írók, irodalom – Cholnoky Viktor három jelenete (1995)
  • Németh László: Az írás ördöge (1995)
  • Az Önök tudósítója: Ernest Hemingway (1999)
  • Szilágyi Andor: Leánder és Lenszirom (2000)
  • Páskándi Géza: Begyűjtött vallomásaim (2009)
  • Rakovszky Zsuzsa: Látogatások (2010)
  • Dragomán György: Kalucsni (2011)

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d Pécsi Nemzeti Színház - Beszélgetés Tordy Gézával. www.pnsz.hu. [2016. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 20.)
  2. a b Színház, Nemzeti: Tordy Géza | Nemzeti Színház. nemzetiszinhaz.hu. (Hozzáférés: 2016. november 20.)
  3. http://www.borsonline.hu/celeb/megrazo-vallomast-tett-tordy-geza/108166
  4. http://www.blikk.hu/sztarvilag/sztarsztorik/tordy-geza-erre-a-rovid-idore-maradok-maganyos-farkas/m8rc7vt
  5. Tordy Géza mesél idióta instrukciókról és katasztrofális magánéletéről (magyar nyelven). https://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
  6. Tímár Éva egy csodának köszönheti a lányát - nlc.hu (magyar nyelven), 2020. szeptember 4. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
  7. Zsóka, Molnár: A Nemzet Színészének Törőcsik Mari élete nagy szerelme - Így vallott róla Tordy Géza (magyar nyelven). femina.hu, 2018. június 12. (Hozzáférés: 2023. január 6.)
  8. Koronázási Ünnepi Játékok, Székesfehérvár: Koronázási szertartásjáték - István. [2015. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 5.)
  9. Színház.net 44. oldal
  10. Őrült nők ketrece repertoár. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
  11. Tordy Géza a Pesti Magyar Színház színpadán – A konyha kulisszatitkai Archiválva 2017. január 1-i dátummal a Wayback Machine-ben, konyvjelzomagazin.hu

Források szerkesztés

További információk szerkesztés