Marlon Brando
Marlon Brando (Omaha, Nebraska, 1924. április 3. – Los Angeles, Kalifornia, 2004. július 1.) kétszeres Oscar-díjas olasz származású amerikai színész, a 20. század egyik legnagyobb hatású filmszínésze.
Marlon Brando | |
![]() | |
Született |
Marlon Brando Junior 1924. április 3.[1][2][3][4][5] Omaha[6] |
Elhunyt |
2004. július 1. (80 évesen)[1][2][3][4][5] Los Angeles[7] |
Állampolgársága | amerikai |
Nemzetisége | amerikai |
Házastársa | |
Élettársa | Irene Papas[9] |
Gyermekei |
|
Szülei | Dodie Brando Marlon Brando, Sr. |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Halál oka | légzési elégtelenség |
Sírhelye | |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1944–2004 |
Híres szerepei | |
Műfajok | western |
Tevékenység | színész |
Díjai | |
Oscar-díjak | |
| |
Golden Globe-díjak | |
| |
BAFTA-díjak | |
| |
Emmy-díjak | |
| |
![]() | |
Marlon Brando aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Marlon Brando témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Legismertebb szerepe A Keresztapa (1972) című filmben Don Vito Corleone megformálása volt. Olyan híres filmekben vállalt még főszerepet, mint A vágy villamosa (1952), A rakparton (1954) vagy az Utolsó tangó Párizsban (1972).
Élete Szerkesztés
Édesanyja is színész volt, aki Henry Fondának is magánórákat adott. Apja mezőgazdasági szerszámok eladásával foglalkozó sikeres kereskedő volt, s ellenezte fiuk színészi pályáját; katonai akadémiára küldte. Brando kirúgatta magát, és New Yorkba költözött, ahol a híres Actors Studióban Stella Adler és Elia Kazan tanítványa lett. Adler így emlékezett vissza rá: „Nem tanítottam neki semmit. Csak feltártam előtte a gondolkodás, az érzékelés, a tapasztalás lehetőségeit. Megnyitottam előtte a kapukat, és többé nem volt rám szüksége.”
1947-ben a Broadwayen Tennessee Williams: A vágy villamosa című színdarabjában Stanley Kowalski szerepét játszotta. A kritikusok lelkesen üdvözölték azt a színészt, aki végre „az indulatait és tökösségét is magával viszi” a színpadra. A darabot négy évvel később filmre vitték. Brando mind a közönség, mind a kritikusok körében sikeres lett az 1950-es években áttörő alakításaival. Első filmszerepében, az 1950-es Férfisorsban egy második világháborús veteránt alakított, aki deréktól lefelé megbénulva érkezik vissza a háborúból. Brando jelentős időt töltött egy fizikoterápiás intézetben, hogy tanulmányozza a betegek életét. A vágy villamosa (1951) után a A rakparton (1954) című film következett Elia Kazan rendezésében, amiért megkapta első Oscar-díját. A szintén abban az évben készült A vad című motoros road movie egy generáció mondanivalóját fogalmazta meg: „Mi ellen lázadsz, Johnny?" „Mi ellen lehet?”. Az 1960-as években sorra kisebb szerepekben tűnt fel sikertelen játékával, például az 1961-es A félszemű Jackkel, ennek forgatása alatt távozásra kényszerítette Stanley Kubrickot és Peckinpahot. Majd ez a film lett az első és egyetlen rendezése is egyben. 1962-ben emlékezetes bukást szenvedett el a Lázadás a Bountyn című filmmel. Habár a film teljes csőd volt, megismertette Brandóval Tahitit, amibe annyira beleszeretett, hogy vett magának egy saját szigetet a Csendes-óceánon, sőt feleségül vette a Christian Fletcher szerelmét alakító Taritát.
Magánéletében teljes zűrzavar uralkodott. Első feleségétől egy év után elvált. 1960-ban egy mexikói színésznő lett a második felesége, de tőle is elvált, amikor beleszeretett egy tahiti nőbe – ő lett a harmadik felesége tíz évig.
Brando szexualitása mindig is vita tárgyát képezte. Egy nemrégiben megjelent életrajz szerint Brando számos kollégájával folytatott szerelmi viszonyt, többek között James Deannel, Cary Granttel, Montgomery Clifttel és Sir John Gielguddal.[15] 1985-ben megjelent életrajzában[16] így vallott: „Mint a férfiak egy jelentős részének, nekem is voltak homoszexuális tapasztalataim, és ezt nem szégyellem.” Egy fotón, amely állítólag az elhunyt Marlon Brando magángyűjteményéből került elő 1952-ből, a fiatal színész látható, amint egy másik férfit elégít ki orálisan (az utóbbi az LA Rag Magazine szerint a színész legjobb barátja, Wally Cox színész-humorista lehetett, a Brando Unzipped című botrány-életrajzra alapozva).[17] 2004-ben, amikor Brando 80 évesen elhunyt, Miko nevű fia azt állította, hogy apja kérésére hamvasztása után összekeverték, majd együtt szórták szét hamvait Cox hamvaival. „Ez így tűnt helyénvalónak” – mondta szűkszavúan a lapnak a Brando fiú, egy családi ismerős pedig annyival egészítette ki a történetet: „Wally volt Marlon élete nagy szerelme.”[17]
A Bountyt követően Brando számos könnyen felejthető filmben szerepelt.
A Keresztapa Szerkesztés
Brando 47 éves volt, amikor Don Vito Corleonét formálta meg A Keresztapa (1972) című filmben. Akkoriban mindenki Brando nagy visszatéréséről beszélt, tüntető távolmaradásáról az Oscar-ceremóniáról. A dalok, amelyeket anyámtól tanultam című önéletrajzi regényében külön fejezetet szentelt a Keresztapa-sztorinak. Az író, Mario Puzo elküldött a számára egy példányt a regény megjelenésekor. Néhány sort is mellékelt neki, ezekben leírta, hogy filmes feldolgozás esetén őt javasolja Don Corleone szerepére. Az ajánlat nem keltette fel Brando érdeklődését. Elolvasta a könyvet és megköszönte Mariónak, hogy rá gondolt. Puzo eladta a jogokat a Paramount Picturesnek. Közben több alkalommal felhívta Brandót, hogy jobb belátásra bírja, de azt nem közölte vele, hogy már tárgyalt a nevében a produkcióval. Brando később megtudta, hogy a Paramount főnökei hallani sem akartak a nevezéséről a szerepre. Az előzmények szerint a Lázadás a Bountyn idején telekürtölték a sajtót a kicsapongásaival, a Paramount nagy anyagi veszteségeket könyvelt el, és nem akartak további kockázatokat vállalni vele. Mario végül elküldte a kész forgatókönyvet. Puzo elolvasta és elnyerte a tetszését. Francis Ford Coppola is megerősítette, hogy őt akarja a szerepre, és próbafelvétellel igyekezett meggyőzni a Paramount vezetőit. Brando otthon tartott próbákat: papírzsebkendővel kitömte a száját, kisminkelte magát, a tükör előtt dolgozott a szövegen. A felvételek tetszettek a Paramountnak, így ő lett a Keresztapa.
1972-ben a Keresztapában Don Corleone megformálása jelentette a középkorú művész színészi újjászületését. Késő negyvenes éveiben két megigéző alakításával visszaszerezte méltó hírnevét. A Keresztapáért megkapta második Oscar-díját, és szimbolikussá vált az a generációs találkozás is, ahol Brando Al Pacinóval, Robert Duvallal és James Caannel szerepelt egy vásznon. Legendássá vált a díjátadás története: a Keresztapa sikerében való fürdőzés helyett, a díjátadóra maga helyett egy teljes indián ruházatba öltöztetett fiatal nőt küldött el, hogy az ünneplés helyett rávilágítson a bennszülöttek nehéz helyzetére.[18]
Robert Duvall, aki az Apokalipszis mostban (1979) újra találkozott vele, így emlékszik vissza Brandóra: „Ő tényleg a keresztapa volt azoknak a fiatal színészeknek, akik az 1970-es években bukkantak fel, de még a mai új generációnak is. Ő volt számunkra a legnagyobb, még Laurence Olivier-t is megelőzte. Kivételes ember volt, de csodálni valóan és könnyedén tiszteletlen, egészségesen tiszteletlen. Azt hiszem, ez a tiszteletlenség ellazította és teljesen összhangba hozta saját magával. Ez volt a titka, hogy színészként új utakat tudott megtalálni.”
A Keresztapa után Szerkesztés
Az Utolsó tangó Párizsban (1972) című film következett Bernardo Bertolucci rendezésében, melyért Brando megkapta a 7. Oscar-jelölését. A filmben egy, a felesége öngyilkosságát egy szerelmi kapcsolatban feldolgozó férfit alakít.
Larry King, aki egy interjú után összebarátkozott a színésszel, így emlékezik vissza rá: „Nemcsak mondta, hanem csinálta is”. „Ha hitt valamiben, támogatni is hajlandó volt.” Ugyanakkor jelentős sztárgázsikat tett zsebre, így például 1978-ban rekordösszegnek számított az a 3 millió dollár, amit a Supermanben Jor-El szerepéért való 12 napos munka után kapott.
Színészgenerációkra volt hatással a játéka, és miatta választották ezt a szakmát: a Brando által „pocsék életként” jellemzett színészlétet. Hollywood mai legnagyobbjai vallják, hogy az ő hatására léptek erre a pályára, és minden egyes munkájukat most is ő inspirálja. Al Pacino szerint „Brando összehasonlíthatatlanul jobb volt mindnyájunknál. Marlon Brando – egy fogalom. Nem láttam még egyetlen filmjét sem, amikor elkezdtem a színészetet, de most büszkén állítom, hogy a halálom napjáig őt utánozom.”
„A valaha élt legkifinomultabb színész” – vallja Barbra Streisand. „13 éves korom óta a bálványom. Két emberéletnyi munkát végzett. Én pedig bármikor kezdtem új filmbe, feltettem magamban a kérdést: vajon Brando játszana-e velem?”
Brando ugyanakkor nehéz természetű ember volt, ismert volt arról, hogy nem tanulta meg a szövegét, helyette nagyrészt improvizált, vagy „puskázta” a szövegét a neki tartott táblákról. Richard Harris, aki a Lázadás a Bountynban szerepelt együtt vele egy 1973-as talkshow-ban Brandót parodizálva mesélte el, hogy a rá jellemző oldalranézéseivel valójában a feltartott szövegét olvassa le. A színészi tehetségét viszont ő sem vitatta.[19] Önfejűsége kelletlenséggel is hajlamos volt párosulni, mint amikor időközben jelentős túlsúlyt felszedve alakította Kurtz ezredest Francis Ford Coppola híres háborús filmjében, az 1979-es Apokalipszis mostban, aminek sem a szövegét, sem a forrásául szolgáló regényt nem olvasta el, Coppola pedig alkata miatt javarészt csak sötétben merte filmezni, mindezzel pedig nehéz helyzetbe hozta a problémás forgatás miatt amúgy is majdnem becsődölt film rendezőjét.[20][21]
Nyolcvanas évek Szerkesztés
A nyolcvanas évek nagy részében Brando nem játszott. 1989-ben jelent meg újra az antirasszista Forrongó évszak című filmben, amelyért ismét Oscarra jelölték – ez volt az utolsó hasonló elismerés, amit kapott. Ebben az évben érte a súlyos családi tragédia is. Fia, Christian bíróság elé került féltestvére, Cheyenne szeretőjének meggyilkolásáért, amiért szerinte a fiú kábítószerekre szoktatta a lányt, ezért emberölésért 10 év börtönre ítélték. Cheyenne – aki tagadta a drograszoktatást – az eset után depressziós lett, majd 1995-ben, 25 éves korában öngyilkos lett.
Az utolsó tangó Szerkesztés
Brandón idős korára világtól elzárkózó természete elhatalmasodott és erre súlyproblémái is ráerősítettek. Utolsó éveiben a Don Juan DeMarco, a Dr. Moreau szigete és a A szajré című filmekben tűnt fel. Az újonc című filmjében még híres karakterének, Don Corleonénak egyfajta paródiáját is eljátszotta. Brando természete a Dr. Moreau szigete zűrzavaros forgatásán is kiütközött, amit egy külön dokumentumfilmben is feldolgoztak, ebbe lánya öngyilkossága is belejátszhatott.[22] A Don Juan DeMarcoban Johnny Deppel játszott együtt, akit annyira megkedvelt, hogy Depp első rendezésében, A halál árában is szerepet vállalt 1997-ben. Utolsó filmje a 2001-es A szajré című közepes krimi lett,[23] ugyanekkor viszont feltűnt Michael Jackson You Rock My World című számának videóklipjében is. Élete végén eladósodott és egészségtelen ételeken élt.
Barátja, Jack Nicholson is őt tekintette példaképének: „Brando a legjobb, akire mindnyájan felnézünk. Ha ő elmegy, mindnyájan egy helyiértékkel feljebb kerülünk a ranglistán.” Brando 81. életévében ez bekövetkezett. Brando Nicholsont jelölte ki utódjául, akit végakaratában felkért a gyászbeszédre. Mivel a színész nem szerette a nagy felhajtást, egyszerű temetést rendeztek neki, testét elhamvasztották és kérésére szétszórták a sivatagban.
Filmjei Szerkesztés
Bemutató | Cím | Magyar cím | Szerep | Rendező |
---|---|---|---|---|
1950 | The Men | Férfiak | Kenneth 'Ken' Wilcheck/'Bud' | Fred Zinnemann |
1951 | A Streetcar Named Desire | A vágy villamosa | Stanley Kowalski | Elia Kazan |
1952 | Viva Zapata! | Viva Zapata! | Emiliano Zapata | Elia Kazan |
1953 | Julius Caesar | Julius Caesar | Marcus Antonius | Joseph L. Mankiewicz |
The Wild One | A vad | Johnny Strabler/Narrator | László Benedek | |
1954 | On the Waterfront | A rakparton | Terry Malloy | Elia Kazan |
Desiree | Desiree | Bonaparte Napóleon | Henry Koster | |
1955 | Guys and Dolls | Macsók és macák | Sky Masterson | Joseph L. Mankiewicz |
1956 | The Teahouse of the August Moon | Teaház az augusztusi holdhoz | Sakini | Daniel Mann |
1957 | Sayonara | Szajonara | Maj. Lloyd 'Ace' Gruver, USAF | Joshua Logan |
1958 | The Young Lions | Oroszlánkölykök | Lt. Christian Diestl | Edward Dmytryk |
1959 | The Fugitive Kind | Orfeusz alászáll | Valentine 'Snakeskin' Xavier | Sidney Lumet |
1961 | One-Eyed Jacks | A félszemű Jack | Rio | Marlon Brando |
1962 | Mutiny on the Bounty | Lázadás a Bountyn | 1st Lt. Fletcher Christian | Lewis Milestone |
1963 | The Ugly American | A csúnya amerikai | Ambassador Harrison Carter MacWhite | George Englund |
1964 | Bedtime Story | Dajkamesék hölgyeknek | Freddy Benson | Ralph Levy |
1965 | Morituri | Morituri | Robert Crain | Bernhard Wicki |
1966 | The Chase | Üldözők | Calder seriff | Arthur Penn |
The Appaloosa | Kaland Mexikóban | Matt Fletcher | Sidney J. Furie | |
Meet Marlon Brando | ||||
1967 | A Countess from Hong Kong | A hongkongi grófnő | Ogden Mears | Charles Chaplin |
Reflections in a Golden Eye | Tükörkép egy aranyos szempárban | Maj. Weldon Penderton | John Huston | |
1968 | Candy | Grindl | Christian Marquand | |
The Night of the Following Day | Lidércnyomás | Chauffeur | Hubert Cornfield | |
1969 | Queimada | Queimada | Sir William Walker | Gillo Pontecorvo |
burn! | Felperzselt sziget | Sir William Walker | Gillo Pontecorvo | |
1970 | King: A Filmed Record …Montgomery to Memphis" | |||
Fire | "Tűz" | |||
1972 | The Nightcomers | Az éjszakai jövevények | Peter Quint | Michael Winner |
The Godfather | A Keresztapa | Don Vito Corleone | Francis Ford Coppola | |
Last Tango in Paris | Utolsó tangó Párizsban | Paul | Bernardo Bertolucci | |
1976 | The Missouri Breaks | Missouri fejvadász | Robert E. Lee Clayton | Arthur Penn |
1978 | Raoni | |||
Superman | Superman | Jor-El | Richard Donner | |
1979 | Apocalypse Now | Apokalipszis most | Colonel Walter E. Kurtz | Francis Ford Coppola |
1980 | The Formula | A képlet | Adam Steiffel, Chairman Titan Oil | John G. Avildsen |
1987 | Superman IV - The Quest for Place | Superman IV. – A sötétség hatalma | Jor-El (archív felvétel, törölt jelenet) | Sydney J. Furie |
1989 | A Dry White Season | Forrongó évszak | Ian McKenzie | Euzhan Palcy |
1990 | The Freshman | Az újonc | Carmine Sabatini | Andrew Bergman |
1991 | Hearts of Darkness: A Filmmaker's Apocalypse | |||
1992 | Christopher Columbus: The Discovery | Kolumbusz, a felfedező | Tomas de Torquemada | John Glen |
1995 | Don Juan DeMarco | Don Juan DeMarco | Dr. Jack Mickler | Jeremy Leven |
1996 | The Island of Dr. Moreau | Dr. Moreau szigete | Dr. Moreau | John Frankenheimer |
1997 | The Brave | A halál ára | McCarthy | Johnny Depp |
1998 | Free Money | Dolcsi Vita | The Swede | Yves Simoneau |
2001 | The Score | A szajré | Max | Frank Oz |
2006 | Big Bug Man | hang (Brando még a 2004-ben bekövetkezett halála előtt befejezte a hangfelvételeket) | ||
Superman II: The Richard Donner Cut | Superman II.: A Richard Donner-változat | Jor-El (a Superman II 1980-as moziváltozatából kimaradt jelenetek kerültek vissza) | Richard Donner | |
Superman Returns | Superman visszatér | Jor-El, archív felvételekről | ||
2007 | Brando | archív felvételek |
Jelentősebb díjai Szerkesztés
- Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, A Keresztapa, 1973
- Golden Globe-díj, legjobb drámai filmszínész, A keresztapa, 1973
- Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, A rakparton, 1955
- BAFTA-díj, legjobb férfi főszereplő, A rakparton, 1955
- Golden Globe-díj, legjobb drámai filmszínész, A rakparton 1955
- BAFTA-díj, legjobb férfi főszereplő, Julius Caesar, 1954
- BAFTA-díj, legjobb férfi főszereplő, Viva Zapata, 1953
- Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál, legjobb színész, Viva Zapata, 1953
Műve magyarul Szerkesztés
- Marlon Brando: E dalra tanított anyám; közrem. Robert Lindsey, ford., jegyz. Upor László; Európa, Bp., 2006 ISBN 9789630779678
Jegyzetek Szerkesztés
- ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Marlon Brando (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ a b Freebase (angol nyelven)
- ↑ https://m.imdb.com/name/nm0660327/trivia, 2022. szeptember 14.
- ↑ https://walkoffame.com/marlon-brando/, 2023. március 22.
- ↑ http://www.theatreworldawards.org/past-recipients.html
- ↑ a b https://www.goldenglobes.com/person/marlon-brando, 2023. március 22.
- ↑ https://www.emmys.com/bios/marlon-brando, 2023. március 22.
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. január 10.)
- ↑ Darwin Porter: Brando Unzipped: A Revisionist and Very Private Look at America's Greatest Actor (Blood Moon Productions, 2006) ISBN 0-9748118-2-3
- ↑ Gary Carey: Marlon Brando: The Only Contender (St Martins Press, 1985) ISBN 0-312-51543-X
- ↑ a b Fotó bizonyítja Marlon Brando biszexualitását (Velvet, 2009. április 18.)
- ↑ Oscar
- ↑ VIDEÓ: Így élcelődött Richard Harris azon, hogy Marlon Brando nem tanulta meg a szövegeit, és a két színészóriás nem is jött ki jól egymással ign.com, 2023. augusztus 26.
- ↑ 10 dolog, amit nem tudtál az Apokalipszis mostról port.hu, 2019. szeptember 6.
- ↑ 10 tény, amit talán nem is tudtál az Apokalipszis mostról port.hu, 2021. október 10.
- ↑ A VILÁG LEGNAGYOBB BUKÁSAI: A film, amit színészlegendák tettek tönkre, avagy 25 éves a Dr. Moreau szigete ign.com, 2021. augusztus 23.
- ↑ A szajré Moziplussz, 2004. február 8.
Források Szerkesztés
- ↑ Oscar: (1973). Marlon Brando's Oscar win for „The Godfather”. Academy of Motion Picture Arts and Sciences. (Hozzáférés ideje: 2016-02-01.)
- Berkes Ildikóː Marlon Brando; Múzsák–Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1984 (Filmbarátok kiskönyvtára)
- Marlon Brando: E dalra tanított anyám; közrem. Robert Lindsey, ford., jegyz. Upor László; Európa, Bp., 2006 ISBN 9789630779678
További információk Szerkesztés
- Hivatalos oldal
- Marlon Brando a Facebookon
- Marlon Brando a PORT.hu-n (magyarul)
- Marlon Brando az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Marlon Brando az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Marlon Brando a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Marlon Brando az AlloCiné weboldalán (franciául)
- Marlon Brando Profile. famousfix.com. (Hozzáférés: 2021. július 2.)
- Marlon Brando: „A dalok, amelyeket anyámtól tanultam” című önéletrajzi regénye
- a Time magazin összeállítása a színészről
- Filmklub cikke
- Nem játszotta el Marlon Brandót, hanem élte
- Marlon Brando, az öntörvényű színészóriás, akinek senki sem parancsolt