Utolsó tangó Párizsban

Bernardo Bertolucci 1972-es filmje

Az Utolsó tangó Párizsban (Ultimo tango a Parigi) egy 1972-ben bemutatott filmdráma, Bertolucci filmje. Egy amerikai özvegy férfi és egy fiatal párizsi lány szexuális kapcsolatát mutatja be Marlon Brando és Maria Schneider főszereplésével.

Utolsó tangó Párizsban
(Ultimo tango a Parigi)
1972-es francia–olasz film

Alternatív cím: Az utolsó tangó Párizsban[1]
RendezőBernardo Bertolucci
ProducerAlberto Grimaldi
Műfaj
ForgatókönyvíróBernardo Bertolucci (ötlet és forgatókönyv)
Franco Arcalli (forgatókönyv)
Agnès Varda
FőszerepbenMarlon Brando
Maria Schneider
Jean-Pierre Léaud
ZeneGato Barbieri
OperatőrVittorio Storaro
VágóFranco Arcalli
Roberto Perpignani
JelmeztervezőGitt Magrini
DíszlettervezőFerdinando Scarfiotti
Gyártás
GyártóProduzioni Europee Associati (PEA)
Les Productions Artistes Associés
Ország Olaszország
 Franciaország
Nyelvfrancia
angol
Forgatási helyszínrue Marietta-Alboni
Játékidő136 perc
Költségvetés$1 250 000[2]
Forgalmazás
ForgalmazóThe Criterion Collection
USA United Artists
BemutatóOlaszország 1972. december 15.
USA 1973. február 7.
KorhatárUSA NC-17
BevételUSA $36 144 000[2]
Kronológia
ElőzőUnder Fire (album)
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Utolsó tangó Párizsban témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az alapötlet Bertolucci saját szexuális fantáziájából született: egy az utcán látott gyönyörű, ismeretlen nővel szeretkezni.[3] A forgatókönyvet Franco Arcallivel együtt írta. A szerepre eredetileg korábbi filmjének – A megalkuvónak (1970) – két főszereplőjét Jean-Louis Trintignant-t és Dominique Sandát szerette volna felkérni, de mindketten nemet mondtak. Így esett a választás Brandóra és a fiatal Schneiderre. Brando már befejezte A Keresztapa (1972) forgatását, mely később az Utolsó tangóval együtt a nagy visszatérést jelentette számára. Mindkét alakításáért Oscar-díjra jelölték. A forgatási munkálatok 1972 elején kezdődtek és nem egészen három hónapig tartottak.[4] A jeleneteket Párizsban vették fel.

Történet szerkesztés

  Alább a cselekmény részletei következnek!

Paul felesége elvesztése után Párizs utcáin próbál megnyugvást találni. A középkorú férfi egy régi bérházban, kiadó lakás után kutatva, összefut a fiatal egyetemista Jeanne-nal. A találkozás szenvedélyes szeretkezésbe torkollik. Paul és Jeanne számára a lakás válik a találkozás helyszínévé, ahol sajátos kapcsolat bontakozik ki közöttük, melyben a testiség jelentős szerepet tölt be. Kiszakadva saját életükből és a mindennapokból az üres lakás falai között. A férfit a menekvés, a lányt a felfedezés vágya hajtja. Azonban Paul elzárkózik attól, hogy Jeanne igazán megismerhesse. Zsarnoki módon uralja viszonyukat, szinte megalázza a fiatal lányt. Paul a névtelenség biztonságában, identitás nélkül próbál a kapcsolatban létezni. De a viszony nem bizonyul működőképesnek: mikor Paul már kezdene megnyílni Jeanne előtt, a lány megrémül Paultól és a kapcsolattól. Jeanne lelövi a férfit.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Főbb szereplők szerkesztés

Szerep Színész[5] Magyar hangja
(1. szinkron)[6]
Paul Marlon Brando Tordy Géza
Jeanne Maria Schneider Györgyi Anna
Rosa anyja Maria Michi Kassai Ilona
Prostituált Giovanna Galletti Némedi Mari
Jeanne anyja Gitt Magrini Dallos Szilvia
Tom Jean-Pierre Léaud Háda János
Marcel Massimo Girotti Barbinek Péter

Fogadtatás szerkesztés

A film bemutatásakor hatalmas botrányt keltett, Spanyolországban nem engedték levetíteni,[7] Olaszországban pornográfia vádjával a filmet betiltották, ráadásul még a kópiák megsemmisítését is elrendelték. A bolognai bíróság Bertoluccit 5 évre eltiltotta a közügyektől.[3] A film a botrányok miatt, vagy annak ellenére nagy sikernek örvendett. Schneider később a szereppel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy „Nem akartam sztár lenni, még kevésbé botrányos színésznő. [...] Később döbbentem rá, hogy Brando és Bertolucci manipuláltak.”[8] Schneider annyira rossz emlékeket őrzött a forgatásról, hogy pl. a nemi erőszak-jelenet forgatásakor is sokkot szenvedett el, amit később sem tudott kiheverni.[9] A színésznőt később is hasonló kellemetlenségek érték. 1976-ban vele kezdték a máig hírhedt és számos rejtéllyel övezett Caligula c. Tinto Brass-film forgatását. Amikor viszont egy szexjelenetet vettek fel a készítők Schneider egyszer csak se szó, se beszéd távozott a forgatásról. Amikor a sajtóban kérdezték miért tette, kurtán annyit válaszolt, hogy színésznő és nem prostituált. A film egyéb jeleneteit elnézve, amelyeket utóbb vagy cenzúráztak, vagy hatalmas botrányt csaptak, csak gyanítani lehet, hogy mit akartak Schneidertől a filmesek. És mivel Schneidert már az Utolsó tangó Párizsban c. film is megviselte nyilván nem is lehet csodálkozni döntésén.

A filmet Magyarországon csak a nyolcvanas években mutatták be.

Érdekességek szerkesztés

  • A film eredeti változata több mint négy órás volt.
  • A film nyitójelenetét Párizs Passy negyedében található Bir-Hakeim hídon rögzítették. Ennek közelében van a lakás is, ahol a belső jeleneteket forgatták.

Díjak, jelölések szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Az utolsó tangó Párizsban az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  2. a b Ultimo tango a Parigi - IMDb - Box office/business
  3. a b Ultimo tango a Parigi – Trivia (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2009. szeptember 22.)
  4. A pontos időszakot illetően a források nem egységesek.
  5. Szereposztás az IMDb.com szerint
  6. Az utolsó tangó Párizsban (Ultimo tango a Parigi, 1972) 1. szinkron, 1996/97. Videovox Stúdió (Kft.), megrendelő Intercom (Rt.) az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  7. Barna Imre. „Az utolsó t...” (magyar nyelven). Filmvilág 1983 (11), 34-35. o.  
  8. Maria Schneider (angol nyelven). Internet Movie Database
  9. Az utolsó tangó Párizsban hírhedt erőszakolós jelenetéről Maria Schneider semmit sem sejtett (konyvesmagazin.hu)

További információk szerkesztés