Veszprémi Petőfi Színház

magyar színház
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 1.

A Veszprémi Petőfi Színház a város színházainak egyike. Főépülete (tervezője: Medgyaszay István) a belvárosban, az Óvári Ferenc utcában, a Színházkert északi végében található, műemléki védettség alatt áll, szecessziós stílusú.

Veszprémi Petőfi Színház
A Petőfi Színház épülete (fotó: Kiss Tamás, 2004)
A Petőfi Színház épülete (fotó: Kiss Tamás, 2004)
Általános adatok
NévadóPetőfi Sándor
Alapítva1908
Státusaktív
AlapítóSzeglethy György, Dr. Óvári Ferenc
FenntartóVeszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata
Tagozatokegytagozatos
ÉpületekÓvári Ferenc utca 2., Iskola utca 2.
JátszóhelyekNagyszínház
Latinovits–Bujtor Játékszín
Személyzet
FőigazgatóOberfrank Pál
IgazgatókOberfrank Pál Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes-kreatív menedzser
Művészeti titkárNagypál Anita

Színészek19
Technikai személyzet52
Adminisztratív személyzet17
Elérhetőség
Cím8200, Óvári Ferenc utca 2.
Postacím8201, Pf.: 133
Telefonszám88/564-220
Honlaphttp://www.petofiszinhaz.hu
E-mailtitkarsag@petofiszinhaz.hu
Veszprémi Petőfi Színház (Veszprém vármegye)
Veszprémi Petőfi Színház
Veszprémi Petőfi Színház
Pozíció Veszprém vármegye térképén
é. sz. 47° 05′ 31″, k. h. 17° 54′ 25″47.091944°N 17.906889°EKoordináták: é. sz. 47° 05′ 31″, k. h. 17° 54′ 25″47.091944°N 17.906889°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Veszprémi Petőfi Színház témájú médiaállományokat.

Felújítása és korszerűsítése az 1980-as években történt meg. Az épület műemléki jelentőségét tekintve gondos, szakmai vitáktól sem mentes feladatot jelentett. A rekonstrukciós munkákra 1977 és 1988 között került sor. A felújítási terveket a Középülettervező Vállalat tervezői, Szendrő Péter és Szenes István építész és belsőépítész, valamint további (statikus, gépész, szcenikus stb.) társtervezők – közreműködésével készítették el. A megújult épület több tekintetben is eltér eredetijétől.

A Színház 1961 óta rendelkezik önálló társulattal, valamint saját bérletezésirendszerrel, mely a mai napig él.

A Veszprémi Petőfi Színházhoz tartozik a Latinovits Zoltánról és Bujtor Istvánról elnevezett Latinovits–Bujtor Játékszín is az Iskola utcában.

A színház története

szerkesztés
 
Színház az Óvári utca felől

Veszprém színháza, létesítésének körülményei és sorsa egyaránt kultúr-, illetve építészet- és művészettörténeti jelentőséggel bír. Ezért nem csodálható tehát az, hogy az 1980-as években végrehajtott bővítés és felújítás munkálatai is élénk közfigyelmet váltottak ki.

Születéskori kultúrtörténeti körülmények

szerkesztés

A magyarországi kulturális és társadalmi élete a 19. század végi megélénkülése a reformkorhoz hasonlóan újabb közösségi funkciókat kiszolgáló épülettípusok megjelenését segítette elő. Ezek közé tartozik a színház is, mint a polgári társasági élet legfontosabb nyilvános színhelye. Magyarországon a legtöbb színház a dualizmus néhány évtizede alatt épült: színházépítési láz vonult végig az országon. A magyar építészek nagy bánatára zömében külföldi versenytársak nyerték a színházak tervezésére vonatkozó pályázatokat. Ez együtt járt a nemzetközi szervezési és tervezési elvek átvételével funkcionálisan, szerkezetileg és stílusban egyaránt. A Fellner és Helmer tervezők által képviselt elvek azonban egyre elavultabbá váltak. A századfordulón már nagyobb hangsúlyt kapott az új színházi rendszerek kialakításának igénye, ezen belül a fejlődését jobban kiszolgáló, az újdonságokat alkalmazó, a nézőtéri adottságokat (jó látás, akusztikai igényesség) javító megoldások alkalmazása. A századforduló korszerű törekvései közt a legjelentősebb hazai próbálkozás Medgyaszay István vasbetonból épített veszprémi színháza volt, melynek színvonalát az egy évvel későbbi soproni színház átalakítása során sem tudta túlhaladni.

A város színházkultúrája

szerkesztés

A városban a színházkultúra a 19. század elejétől folyamatosan jelen volt. A vándorszínjátszás második nagy hulláma idején – az 1870-es évektől – évente több társulat is felkereste a várost. Nagy jelentőségű a „Székesfehérvári Nemzeti Színjátszó Társaság” rendszeres vendégszereplése, továbbá, hogy a városban az ország legkiválóbb művészei is (Blaha Lujza, Jászai Mari, Kűry stb.) játszottak, és Veszprémnek is voltak ez időbeli színész szülöttei (Bánóczy, Tamássy, Szigeti stb.). A századfordulón egyre szélesebb helyi társadalmi mozgalom bontakozott ki, hogy a régi, „nagy korcsma kocsiszínéből”, a Korona Szálló tűzveszélyes nagyterméből a színjátszás új otthonba költözhessék. 1905-ben Szeglethy György polgármester és dr. Óvári Ferenc képviselő szervezésével Színpártoló Egyesületet alapítottak állandó színház létesítése és a színházi élet fellendítése érdekében. Az új színház elhelyezésére kezdetben a Piac téren álló ez időben már elavult Úri Kaszinó helyét szemelték ki, de később a Korona Szálló melletti Püspökkertre esett a választás. Itt egy érdekes, az akkori város nagyságához igazodó többfunkciós együttes létrejöttének programja alakult ki, melyben helyet kapott a meglévő szálló, egy hozzá kapcsolódó új kaszinóval, valamint a többfajta társasági rendezvény befogadására alkalmas színház. Tervezésére Medgyaszay István (1877–1959) kapott megbízást.

 
Jellegzetes Medgyaszay-stílus

A színház tervezése és élete

szerkesztés

Medgyaszay családi hagyományt követve vált építésszé. Bécsi, budapesti, párizsi tanulmányok és tervezői gyakorlat, a Malonyai Dezső-csoporttal végzett székelyföldi népművészeti gyűjtőút tapasztalatai, Hennebique vasbeton-építési praxisának ismeretei álltak ekkor már rendelkezésére ahhoz, hogy a tervezési feladatot új szellemben sajátos szecessziós stílusban teljesítse. Első vázlatait még párizsi tartózkodása alatt (1907) készítette: a színházat úgy kellett megterveznie, hogy az kapcsolódjék az áttervezendő Korona Szállóhoz, az étterem és a nézőtér azonos szintre kerüljön, a terem vetítésekre és bálok rendezésére is alkalmas legyen. Meghatározták azt is, hogy a főbejárat a Megyeház felőli püspökkerti részre kerüljön, sőt az épület másik végén is (mai Óvári F. u.) megközelíthető legyen. Medgyaszay elismert újítási hajlama mellett a megadott feszes tervezési programnak is komoly szerepe volt abban, hogy a kor legizgalmasabb megoldása született. A programban megadott igényeket kielégítő tervének alapkoncepciója az, hogy a nézőtér alatt alakítja ki az előcsarnokot, a bejáratot pedig a színpad alatt helyezte el, s a főlépcső az épület ellentétes végére került.

Az épület szerkezete stílusa

szerkesztés

Az épület – a körítő falaktól eltekintve – teljes egészében vasbetonból készült, így az első vasbeton szerkezetű magyar színházként tartjuk számon, s ez nemzetközi viszonylatban is nagy feltűnést keltett. Tervezője egy 1908-ban tartott bécsi konferencián építészeti, szerkezet- és stílusalakítási elveit e színházon alkalmazott megoldásaival illusztrálta. Lényege az, hogy a vasbetont, mint új, korszerű szerkezeti anyagot, „szilárdsági viszonyait minél világosabban jellemezzük, művészeink a mai népünk formanyelvén beszéljenek és azokban a mi korunk gyermekeinek lelke, a mai világnézetünk tükröződjék”. Ezt Medgyaszay a már említett sajátos alaprajzi rendszer mellett számos, itt alkalmazott újításával érte el. Ilyenek: a páholysort tartó, népi formaelemeket alkalmazó, előre gyártott vasbeton konzolgerendák, az ugyancsak népművészeti ihletésű vasbeton ablakok, a sajátos, felfekvési helyen elvékonyodó oszlopok, a központi fűtő-szellőzőrendszer stb. Épületének varázsát, a külső és belső megjelenést egyaránt meghatározó lágy, gömbölyded hatás, él nélküli tömegalakítás, felfelé sudarasodó falsíkok, az ellentétek hatására építő, az alkalmazott elemeket díszítés rangjára emelő építészeti formálás adja meg. A színházépület kortársak által is elismert értékeit nagymértékben növelik Nagy Sándor (1869–1950) Veszprém vármegyei születésű művész alkotásai: a Megyeháza felőli homlokzaton „Hunor és Magor” című sgrafittója, illetve a főlépcsőház ovális színes üvegablaka: „A népművészet dicsérete”.

A megépült színház élete

szerkesztés

A színház Veszprém legjelentősebb szecessziós stílusú épülete, mely korának szakmai élvonalába került. Funkcióalakítás, az alkalmazott szerkezetek sajátosságaiból kiinduló tér- és építészeti forma képzés, díszítés, és képzőművészet ritkán sikerült egységének megnyilvánulása, melyet az 1984–88 között végrehajtott rekonstrukció során döntő mértékben sikerült megóvni. Az a kívánság, hogy a színház „komoly, nemes hivatásával” valóban a felnőttek főiskolájának helyét foglalja el, a megépültekor, 1908-ban, de még sok éven át csak óhaj maradt. Változó társulatok, ingadozó színvonalú, egyre gyérülő előadások jellemezték évtizedekig a színi-kultúrát.

Az építkezések fennmaradt adósságainak csökkentése érdekében mozielőadások, hangversenyek és gyűlésrendezvények váltották egymást falai között. 1920-ban vette fel a Petőfi Színház nevet. Végül 1961-ben jött létre az önálló társulat, a színházkultúra megteremtése érdekében, különösen az ifjúság nevelését elősegítendő céllal. Az épület hányatott sorsa, az építéskor felhasznált gyenge minőségű anyagok, továbbá a korszerű színháztechnika igénye a nyolcvanas évekre megérlelte az épület rekonstrukcióját és átalakítását.

 
Üvegmozaik a dísz-lépcsőházban (Nagy Sándor)

A színházépület rekonstrukciós felújítása

szerkesztés

A felújítás az épület műemléki jelentőségét tekintve gondos, vitáktól nem mentes feladatot jelentett. A munkálatokat 1977-ben kezdték meg, a teljes rekonstukciót 1988-ban fejezték meg. A terveket a Középülettervező Vállalat tervezői, Szendrő Péter és Szenes István készítette el a társtervezők – statikus, gépész, szcenikus stb. – közreműködésével. A megújult épület több tekintetben eltér eredetijétől. Legjelentősebb, hogy míg az 1908-ban megépült színház egy többcélú épületegyüttes elemeként született, a mai funkcionálisan és építészetileg önállósult létesítmény. Másik jelentős változás méretének növekedésében nyilvánul meg. A korszerű technika és működés területigényei csak egy félig földbe süllyesztett üzemi szárny hozzáillesztésével voltak kielégíthetők. A belső funkcionális kapcsolatok bővülése és átértékelése, de a környék időközben megváltozott városépítészeti körülményei is visszahatottak az eredeti alaprajzi rendszerre, s annak átalakítását eredményezték. A nézőtér, az előcsarnok és a kettőt összekötő lépcsőház eredeti megoldását megőrizve, a volt Püspökkert (ma Színházkert) felöli bejárat kialakítására került sor. A földszint büfével, stúdiószínpaddal bővült, teljesen megújult a színpadtechnika és az épületgépészet is.

A társművészetek jelenléte

szerkesztés

A látogató ma a Színházkertben kialakított téren át közelít az épülethez. Itt – mintha a színházba igyekezne – Marton László Petőfi-szobra áll. Az előcsarnok tágas terének építészeti érdekességei a sajátos fejezetű pillérek, a mennyezetről csüngő lámpatestek (Horváth Márton és Simai Lajos), a szecessziós utánérzésű falburkoló kerámia (Szekeres Károly). Az előcsarnokhoz építészetileg szervesen kapcsolódik a díszlépcső, melyet Nagy Sándor eredeti színes üvegablaka, Horváth Márton és Simai Lajos lámpakompozíciói és Albert András korlát- és ötvösmunkái gazdagítják. A nézőtér felújítása során a tervezők a leghűségesebb, eredeti térélményre törekedtek a korszerű színpadtechnikai elemek egyidejű alkalmazása mellett. A nézőtér kétségkívüli gazdagítását eredményezte a Medgyaszay tervből eddig meg nem valósult oldalfal-díszítés, (Gönczi András és Szenes Zsuzsa textil faliképei) és a korábban már említett, itt akusztikai szerepet is játszó kerámia falburkolat.

A Veszprémi Petőfi Színház jelentősége napjainkban

szerkesztés

Állandó színtársulata 1961. október 13-án tartotta első előadását, amikor Jókai Mór és Földes Mihály A kőszívű ember fiai című drámáját vitték színpadra. 1971-ben Latinovits Zoltán volt a színház rendezője.

A színházat születésekor az építészeti, művészeti igényesség, korszerűség jellemezte. Napjainkban ehhez a történelmi hűséghez való olyan törekvés társul, mely a kor színháztechnikájának befogadására is képessé teszi az épületet. A népességszámában, városi és regionális funkcióiban meggazdagodott város pezsgő színházi élete ma már méltóan csatlakozik a színház építészeti- és társművészeti gazdagságához.

A Veszprémi Petőfi Színház kiemelt színházként működik a királynék városában. Veszprém városának és a megyének legjelentősebb kulturális attrakciója, hiszen átlagban évadonként 100 ezer néző fordul meg színvonalas, feltöltést kínáló előadásainkon. Két kiemelt fesztiválja – Veszprémi Rátonyi Róbert Operettfesztivál, Lélektől-lélekig Színház Gyógyító Erejének Fesztiválja – hagyományosam minden évben megrendezésre kerül, melynek látogatottsága jelentős. Évről-évre egyre több nézőt fogadnak szerte az országból és határon túlról egyaránt előadásaik során. 2021 nyarától kezdődően Balatonalmádiban, a Vörösberény Kolostor kertjében és a Kerényi Imre Kult-Magtár termében és pincéjében is kiemelt kedvezménnyel, feltöltő előadásokkal és zenés estekkel várják nézőiket.

Minden évadban új kínálattal 5 nagyszínházi-, 5 játékszíni-, 2 gyermek- és az ifjúsági korosztálynak szóló bemutatókkal készülnek. Előadásaikról bővebben honlapjukon lehet olvasni: https://www.petofiszinhaz.hu/Eloadasok/Aktualis-evad

A Veszprémi Petőfi Színház jellegzetessége, hogy alaptevékenységén túl társadalmi szerepvállalása is nagyon élénk. Szlogenükhöz hűen – Minden helyzetben közösségben a közönséggel – a legfőbb törekvésük a közönség igényeinek magas színvonalú kiszolgálása, a kultúra közvetítése, a színház gyógyító, feltöltő erejének átadása.

A Veszprémi Petőfi Színház igazgatói

szerkesztés
 
Színház: Sgraffito homlokzatdísz, (Nagy Sándor)


A Veszprémi Petőfi Színház örökös tagjai

szerkesztés
 
Latinovits Zoltán domborműve a színház homlokzatán
 
Bujtor István domborműve a színház homlokzatán

Társulat (2024/2025)

szerkesztés
  • Igazgató: Oberfrank Pál
  • Igazgató helyettes: Kellerné Egresi Zsuzsanna
  • Gazdasági vezető: Nyul Krisztina
  • Műszaki vezető: Kovács Ferenc

Színészek

szerkesztés

Források és szakirodalom

szerkesztés
  • Kiss Tamás: Veszprém, Megyeház-Színház-Múzeum (TKM könyvtár) – Budapest OMF-Veszprém VT. – ISBN 963-555-680-2
  • Szerk. B.: Színházépítés Veszprémben 1908-1988. – Veszprém, Petőfi Színház, 1988. – ISBN 963-718-502-X
  • Gerle-Kovács-Makovecz: A századforduló magyar építészete – Budapest1991. Szépirodalmi K. – ISBN 963 15 42785
  • Szerk. Németh L.: Magyar Művészet 1890-1919. – Budapest 1981. Akadémiai K. – ISBN 963-05-2542-9
  • Szerk. Éri-Jobbágyi: A Golden Age – Art and society in Hungary 1896-1914 – 1989. október 25. London (Barbican); Miami (C. Fine Arts) – ISBN 0-946372-15-2
  • Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák–Magyar Monarchiában 1896-1918. – ISBN 963-13-2096-0
  • Merényi Ferenc: Magyar Építészet 1867-1967.- Műszaki K. Budapest 1970.

További információk

szerkesztés