Főmenü megnyitása

Zách János (Budapest, 1909. február 11. – Budapest, 1979. október 24.) magyar színész, színházi rendező, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója.

Zách János
Életrajzi adatok
Született 1909. február 11.[1]
Budapest[2]
Elhunyt 1979. október 24. (70 évesen)[2][1]
Budapest[2]
Házastársa Almássy Judit
Gyermekei Zsámbéki Gábor

Zách János az IMDb-n

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

1933-ban végzett az Országos Színészegyesület iskolájában. A fővárosban kabarékban, kisebb színházakban kapott szerepet. 1940-ben Szegedre, majd Pécsre szerződött. 1945-től ismét Pesten - a Madách, a Művész és az Úttörő Színházakban - játszott. 1949-ben szerződtette a Madách Színház; 1953-tól -két évtizeden át- a Vígszínház illetve az egy időre "átkeresztelt", Magyar Néphadsereg Színház[3] tagja. Rendszeresen szerepelt az Irodalmi Színpadon, találkozhatunk nevével a Thália Színház színlapján is. A Farkasréti temető 25. parcellájában nyugszik (1-54).[4]

Elsősorban epizódszerepek hiteles alakítója volt. Egyik legismertebb alakítása az Indul a bakterház dühös susztere.

Az 1956/57-es szezonban elvállalta a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatását. Két évtizeddel később fia, Zsámbéki Gábor is betölthette ezt a posztot.

SzerepeibőlSzerkesztés

SzínházSzerkesztés

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma (1949-): 96, ugyanitt 43 archív, színházi felvételen is látható.[5]

  • Princec: Csodák országa (Aszokin) (1949)
  • Mihalkov: Ilja Golovin (Sztyepán Petrovics) (1950)
  • Szigligeti Ede:
    • Liliomfi (Szilvai Professzor)(1950)
    • II. Rákóczi Ferenc fogsága (Bucellini) (1951)
  • Sztyepán Petrovics: Tamás bátyja kunyhója (Clayton) (1950)
  • Rostand: Cyrano de Bergerac (Guiche gróf) (1952); (Ligniére) (1967)
  • Sándor Kálmán: A harag napja (Bartos Géza) (1952)
  • Molière: Tartuffe (Cléante) (1952)
  • Schiller: Tell Vilmos (Rösselmann) (1954)
  • Kipphardt: Shakespeare kerestetik (Dr. Müller) (1955)
  • Shaw: Szent Johanna (Cauchon) (1955)
  • Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (Miska) (1956)
  • Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (Tudós) (1956)
  • Thornton Wilder: A mi kis városunk (A rendező) (1957)
  • Hubay Miklós: C'est la guerre (A férj) (1958)
  • Kohut: Ilyen nagy szerelem (Főpincér) (1958)
  • Nash: Az esőcsináló (Noah Curry) (1959)
  • Tolsztoj:
    • Háború és béke (Szergej Kuzmics) (1959)
    • Anna Karenina (Tábornok) (1964)

FilmSzerkesztés

SzinkronSzerkesztés

Az Internetes Szinkron Adatbázis 24, általa szinkronizált filmet katalogizál.

TelevízióSzerkesztés

  • A világ közepe (1980)*[7]
  • IV. Henrik király (1980)
  • A szerelem bolondjai (1976)
  • Indul a bakterház (1976)
  • Sakk, Kempelen úr! (1976)
  • Tornyot választok (1975)
  • Aranyliba (1972)
  • Tizennégy vértanú (1970)
  • Halász doktor (1968)
  • Tüskevár (1967)
  • A sas meg a sasfiók

RádióSzerkesztés

  • Új Zrínyiász (1972)

RendezésiSzerkesztés

  • A szent láng (Kaposvár 1957)
  • Valaki hazudik (Vígszínház-Ódry Színpad 1961)

KitüntetésekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Discogs. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b c Freebase-adatdump
  3. Az 1949-es államosításkor megalapították a Állami Bányász Színházat. A társulat elsősorban vidéken turnézott, de játszottak a Kálvária (Kulich Gyula) téren is. 1950-ben Honvéd Színház néven működtek tovább, vidéki laktanyákban, Budapesten a Honvédség Házában és a Dohány utcában játszottak. 1951. december 21-én kibővített társulattal birtokba vehették a Vígszínház felújított épületét. 1960-ig működtek ezen a néven
  4. A Farkasréti temető 2003-ban (adattár #4). [2012. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 20.)
  5. 2010. szeptember 13.-i lekérdezés
  6. Az utolsó regisztrált előadás a Színházi Adattárban. A bemutató 1978. január 6-án volt a Szolnoki Szigligeti Színházban.
  7. Halála után bemutatott alkotások

ForrásokSzerkesztés