Szergej Vlagyimirovics Mihalkov

szovjet (orosz) író, költő (1913–2009)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 24.

Szergej Vlagyimirovics Mihalkov (oroszul: Сергей Владимирович Михалков), (Moszkva, 1913. február 28. (március 13.)[1] – Moszkva, 2009. augusztus 27.) szovjet (orosz) író, költő, a szovjet és a mai orosz himnusz szövegírója.

Szergej Vlagyimirovics Mihalkov
2003-ban
2003-ban
Élete
Született1913. március 13.
Moszkva
Elhunyt2009. augusztus 27. (96 évesen)
Moszkva
SírhelyNovogyevicsi temető
SzüleiOlga Glebova
Vladimir Alexandrovich Mikhalkov
HázastársaNatalia Konchalovskaïa (1936–1988)
GyermekeiNyikita Mihalkov, Andrej Koncsalovszkij
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers, próza, forgatókönyv
Kitüntetései
Szergej Vlagyimirovics Mihalkov aláírása
Szergej Vlagyimirovics Mihalkov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Vlagyimirovics Mihalkov témájú médiaállományokat.

Nemesi családból származott. Tengernagyok, kormányzók és hercegek tartoztak ősei közé. Népszerű íróvá az 1930-as években vált különböző gyermekkönyvek és szatirikus mesék szerzőjeként. Sztálin 1942-ben bízta meg a szovjet himnusz szövegének megírásával, ami az Internacionálét váltotta fel. (A zenét Alekszandr Alekszandrov[* 1] szerezte). Az új himnuszt 1943-ban mutatták meg Sztálinnak, és 1944. január 1-jével vált a Szovjetunió hivatalos himnuszává.

Az általa írt új szöveggel 1977. május 27-én hagyta jóvá a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, az alkotmány pedig 1977. október 7-én hivatalossá is tette.

87 éves korában, Putyin megbízásából új szöveget írt. 2001 óta ez a Mihalkov szöveg az orosz himnusz hivatalos szövege. (Jelcin idejében a régi cári himnusz volt a hivatalos.)

Mihalkov munkássága természetesen jóval gazdagabb ennél. Sikeres szatirikus színdarabokat, meséket, filmforgatókönyveket is írt szép számmal. Háromszor kapott értük Sztálin-díjat (1941, 1942, 1950), Lenin-díjat, Állami díjat stb. Gyerekkönyvei közül több megjelent magyarul is (Állatmesék, Álom folytatásban, Miénk a világ).[2]

Kilencvenedik születésnapján Vlagyimir Putyin a lakásán tüntette ki. 53 évet élt első feleségével, Natalja Koncsalovszkajával (szintén ismert író), Pjotr Koncsalovszkij festőművész lányával, Vaszilij Szurikov klasszikus orosz festő unokájával. Koncsalovszkaja halála után (1997) feleségül vette Julija Szubbotyina fizikust.

Szergej Mihalkov Nyikita Mihalkov Oscar-díjas orosz filmrendező és Andrej Koncsalovszkij (ma már inkább amerikai) filmrendező apja volt. Utolsó kitüntetését is Putyin elnöktől kapta a 95. születésnapján.

  • A vörös nyakkendő. Színmű; ford. Kiss József; Athenaeum, Bp., 1950
  • A vörös kendő. Színmű; ford. Laták István; Bratsztvo-Jedinsztvo, Noviszád, 1950 (Színpadunk)
  • Így; ford. Gortvai Tivadar, ill. A. Pahomov; Ifjúsági, Bp., 1951
  • A Lenin-múzeumban; ford. Lator László; Ifjúsági, Bp., 1952
  • Öt kis cica; ford. V. Rab Zsuzsa, ill. Lebegyeva; Ifjúsági, Bp., 1953
  • Rákok. Szatirikus vígjáték; ford. Rákos Ferenc; Új Magyar Kiadó, Bp., 1954 (Szovjet színpad)
  • Botcsinálta revizorok. Szergej Mihalkov [et al.] vidám jelenetei; ford. Zoltán Lajos et al.; Népszava, Bp., 1955 (Színjátszók könyvtára)
  • Négy vidám egyfelvonásos; ford. Székely András, Zoltán Lajos; Népszava, Bp., 1956 (Színjátszók könyvtára)
  • A három kismalac. Angol mese nyomán; ford. Szirmai Marianne, ill. K. Rotov; Gyetgiz, Moszkva, 1959
  • Sombrero. Vígjáték; ford. Csoma Sándor; Gondolat, Bp., 1960 (Játékszín)
  • Állatmesék; ford. Rab Zsuzsa, ill. Róna Emy; Móra, Bp., 1974
  • Miénk a világ avagy A rakoncátlanság ünnepe; ford. Ágai Ágnes, ill. T. Ogorodnyikova; Móra, Bp., 1977
  • Bodri; ford. Migray Emőd, ill. A. Szavcsenko; Móra, Bp., 1982
  • Álom folytatásokban; ford. Petrovácz István, ill. Bódi Ágnes; Móra, Bp., 1985

Megjegyzések

szerkesztés
  1. Február 28.: az akkor használatos Julián naptár szerint. Március 13.: az 1918-ban bevezetett Gergely-naptár szerint.
  2. Ki kicsoda? Klasszikusok: Szergej Vlagyimirovics Mihalkov (magyar nyelven). Gyermek- és ifjúsági irodalom. (Hozzáférés: 2015. március 29.)

További információk

szerkesztés