Andrej Szergejevics Koncsalovszkij

orosz filmrendező és forgatókönyvíró

Andrej Szergejevics Mihalkov-Koncsalovszkij, (Андрей Сергеевич Михалков-Кончаловский, eredetileg: Андрей Сергеевич Михалков), (Moszkva, 1937. augusztus 20. –) orosz filmrendező.

Andrej Koncsalovszkij
(Андрей Сергеевич Кончаловский)
Andrei-Konchalovskiy-2.jpg
Született Andrej Szergejevics Mihalkov-Koncsalovszkij
1937augusztus 20. (85 éves)
Moszkva Szovjetunió
Állampolgársága
Nemzetisége orosz
Házastársa
Gyermekei Jegor Andrejevics Koncsalovszkij
SzüleiNatalia Konchalovskaïa
Szergej Vlagyimirovics Mihalkov
Foglalkozása filmrendező
Iskolái
Kitüntetései
  • Special Jury Prize
  • Honored art worker of the Russian Soviet Federative Socialist Republic (1974)
  • Cannes-i fesztivál, a zsüri nagydíja (1979)
  • A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Művésze (1980)
  • Nika-díj (1989, 2017)
  • Vasilyev Brothers State Prize of the RSFSR (1990)
  • A Haza Szolgálatáért-érdemrend, IV. osztály (1997)
  • Primetime Emmy Award for Outstanding Directing for a Limited Series, Movie, or Dramatic Special (1997)
  • Order "Danaker" (2003)
  • Művészetek és Irodalom tisztje (2005)
  • Művészetek és Irodalom tisztje (2006. január 12.)[1]
  • a francia Becsületrend lovagja (2011. szeptember 22.)[2]
  • Ezüst Oroszlán díj (2014, 2016)
  • Arany Sas díj (2017)
  • Government Prize in Culture (2017)
  • Knight of the Order of Merit of the Italian Republic (2018)

A Wikimédia Commons tartalmaz Andrej Koncsalovszkij témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szergej Vlagyimirovics Mihalkov fia, Nyikita Mihalkov testvérbátyja.

ÉleteSzerkesztés

1937-ben Szergej Mihalkov író, a szovjet/orosz himnusz költője és Natalja Koncsalovszkaja első gyermekeként, Moszkvában született. Anyai nagyapja Pjotr Petrovics Koncsalovszkij festőművész volt. Eleinte zenész szeretett volna lenni, és igazi zongorista lett. De aztán a Szovjetunió vezető állami filmes iskolájába, a VGIK-be járt, ahol Mihail Rommnál tanult. Ott ismerkedett meg Andrej Tarkovszkijjal, akivel több filmet is készített.

Debütáló játékfilmjében, a „Pervüj ucsitel” („Az első tanár”, 1965) Mihalkov-Koncsalovszkij Csingiz Ajtmatov regényét forgatott a forradalom utáni Dél-Oroszországról. Az 1966-ban készült „Isztorija Aszij Kljacsinoj, kotoraja ljubila, da nye vüsla szamus” („Ázsia boldogsága”) című fekete-fehér filmet csak egy évtizeddel később mutatták be, mert nem felelt meg a szigorú szovjet cenzúra követelményeinek. A „Dvorjanskoje gnyezdo” („A nemesség fészke” (1969) – tanulmány a 19. századi arisztokráciáról) híres volt képeinek szépségéről, de kritizálták is túlzott modorossága miatt. Az Csehov-darab Ványa bácsi (1970) adaptáció sokak szerint az a legjobb orosz nyelvű filmek közé tartoznak.

Mihalkov-Koncsalovszkij azonban csak a „Romansz o vljubljonnüh” (“Romance for Lovers”, 1974) és a „Sibiriade” (1979) című filmekkel került a világhírű filmesek közé. Ettől kezdve az USA-ba költözött, és angol nyelvű Arthouse filmeket készített, köztük a Maria's Lovers (1984), a Runaway Train (1985), a Duet for One című filmeket. (1986) és Homer és Eddie (1989).

Rajongói és a nemzetközi filmkritikusok nagy csalódására 1989-ben mainstreamet váltott, akciófilmet forgatott a Tango és Casht Sylvester Stallone és Kurt Russell főszereplésével.

Az 1990-es évek elején visszatért Oroszországba, és számos színházi produkciót rendezett, köztük Csehov Sirály és August Strindberg produkcióját, a Miss Julie-t. Korábban több európai városban rendezett színdarabokat és operákat.

Ma Mihalkov-Koncsalovszkij ismét Moszkvában él, és alkalmanként rövid kirándulásokat tesz Hollywoodba, a fősodratú tévés produkciók (Odüsszeusz kalandjai (1997), 'Az oroszlán télen' (2003)) kedvéért.

2002-ben az Csecsen háború című orosz–francia koprodukciója, a 'The Madhouse' című alkotása a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon díjat kapott. 2017. június végén életművéért megkapta a Friedenspreis des Deutschen Films – Die Brücke megtisztelő kitüntetést.[3]

2020-ban újabb nemzetközileg is elismert játékfilmet készített a Dorogie tovarisi! című történelmi drámával. A milliárdos vállalkozó Alizer Uszmanov, az orosz kulturális minisztérium, a "Művészetek, Tudomány és Sport" non-profit alapítványa támogatásával készült film az Arany Oroszlán díjat, a Velencei Filmfesztivál fődíját hatodik alkalommal kapta meg. A verseny zsűrije az orosz pályaműnek ítélte a különdíjat. Ezen túlmenően Koncsalovszkij filmjét a 2021-es Oscar-díj legjobb nemzetközi filmjének járó pályaművek listája kategóriában jelölte az Oscar-díj a legjobb nemzetközi játékfilmnek 2021-ben[4] és bekerült a Golden Globe-díj 2021 közé is.

Kollégája, Ivan Alekszandrovics Viripajev 2022 nyarán azt mondta Mihalkov-Koncsalovszkijról, hogy társadalmi nézeteinek gyökeres megváltozása után gyakorlatilag az ellenkezőjét mondja annak, amit 2013-ban mondott.[5]

FilmjeiSzerkesztés

  • 1965 – Az első tanító (Первый учитель)
  • 1967 – Aszja Kljacsina története, aki szeretett, de nem ment férjhez (История Аси Клячиной, которая любила, да не вышла замуж)[6]
  • 1969 – Nemesi fészek (Дворянское гнездо)
  • 1970 – Ványa bácsi (Дядя Ваня)
  • 1974 – Szerelmesek románca (Романс о влюблённых)
  • 1978 – Szibériáda (Сибириада)
  • 1982 – Сломанное вишневое деревце (Split Cherry Tree) – amerikai
  • 1983 – Mária szerelmei (Maria’s Lovers) – amerikai
  • 1985 – Szökevény vonat (Runaway Train) – amerikai
  • 1986 – Szólóduett (Duet for One) – amerikai
  • 1987 – Félénk emberek (Shy People) – amerikai
  • 1989 – Tango és Cash (Tango & Cash) – amerikai
  • 1989 – Homer és Eddie (Homer and Eddie) – amerikai
  • 1992 – The Inner Circle
  • 1994 – Rjaba, tyúkocskám (Курочка Ряба)
  • 1997 – Odüsszeia – amerikai tévéfilm
  • 2002 – Őrültek háza (Дом дураков)
  • 2003 – Az oroszlán télen (The Lion in Winter) – amerikai
  • 2004 – Jurij Andropov – dokumentumfilm
  • 2004 – Гейдар Алиев – dokumentumfilm Heydər Əliyevről
  • 2007 – Tündöklés (Глянец)
  • 2007 – Dans le noir – rövidfilm
  • 2010 – Diótörő 3D
  • 2014 – Белые ночи почтальона Алексея Тряпицына
  • 2016 – Рай
  • 2019 – Грех
  • 2020 – Дорогие товарищи!

MagyarulSzerkesztés

  • Andrej Koncsalovszkij–Andrej Tarkovszkij: Az ikonfestő. Andrej Rubljov; ford. Rab Zsuzsa; Gondolat, Bp., 1972

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés