Főmenü megnyitása

Arany Pálma

A cannes-i filmfesztivál fődíja

Az Arany Pálma (franciául: Palme d'or) a Cannes-i fesztivál legnagyobb értékű díja, melyet a hivatalos válogatás nagyjátékfilm versenyének győztes alkotásának ítélnek oda. A díjat a film rendezője veheti át a díjkiosztó gála fénypontjaként.

Arany Pálma (Palme d’or)
Az 1979-es cannes-i filmfesztivál Arany Pálmája
Az 1979-es cannes-i filmfesztivál Arany Pálmája
Szervezet neve Cannes-i fesztivál
SzékhelyCannes
Alapítás éve1939
Ország Franciaország
Díjátadók
Első díjátadó 1946. október 5.
Legutóbbi díjátadó 2015. május 24.
Következő díjátadó 2016. május 22.
Hivatalos weboldal
http://www.festival-cannes.fr/

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

1954-ig a fődíjat „A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja” elnevezéssel adták át. A fesztivál szervezőbizottsága 1954. végi ülésén határozta el, hogy az addigi – inkább a rendezőt, mint a filmet elismerő – Nagydíj helyett, amelyet mindig egy fiatal kortárs festőművész vagy szobrász készített el, a film feltalálásának 60. évfordulóján rendezett filmseregszemlén egy arany pálmaágat adnak át a legjobb film alkotóinak. Az ötlet Cannes városának címermotívumából származik. A szervezők pályázatot írtak ki a legnevesebb ékszerészek részére, melyet Lucienne Lazon nyert meg. Az ékszerésznő szobrász barátját, Sébastien-t kérte fel a pálmaág megrajzolására. (Nem helytálló az a máig élő legenda, amely Jean Cocteau-nak tulajdonítja a pálmaág megtervezését.)

A fesztivál logójává vált Arany Pálma az évek során kissé átalakult. Az első változat egy függőleges pálmaág volt, melynek ferdén metszett vége szívalakot formázott. A 24 karátos aranyból készült ágat terrakotta talpazaton helyezték el, melyet Sébastien készített. A talpazat formája előbb kerekített volt, majd egyre szögletesebb lett, míg végül 1984-től piramis-alakúvá vált. A díj részére vörös dobozt készítettek a rendkívül ritka fehér gímszarvas bőréből.

1992-ben Thierry de Bourqueney újrarajzolta a pálmaágat és a talpazatot is, amely ekkortól csiszolt kristály lett. 1997-ben Caroline Scheufele, a svájci Chopard ékszerészet elnöknője modernizálta a Pálmát, amelyet a cég azóta minden évben ingyen szállít. A 24 karátos Arany Pálmát 40 munkaóra ráfordítással, viaszforma kézi kiöntésével készítik el, majd egy csiszolt kristály párnára illesztik. Az elkészült remeket kék bőr ékszertartóba helyezik.[1]

1963-ig kilenc alkalommal ítélték oda az Arany Pálmát. 1964-ben a fesztivál szervezői úgy döntöttek, hogy – a pálmaágat megtartva – ismét Nagydíj, illetve 1969-től A Fesztivál Nemzetközi Nagydíja néven részesítik elismerésben a legjobb filmet. 1975-től napjainkig újra Arany Pálmával jutalmazzák a legjobb alkotásokat. Mindezek ellenére gyakorlatilag Arany Pálma névvel illetik az összes átadott cannes-i fődíjat.

1997-ben – az 50. fesztiválon – egy külön zsűri tekintette át az eltelt félévszázad versenyfilmjeit, hogy azon kiemelkedő alkotások rendezői közül, akik sohasem nyerték el az Arany Pálmát, kiválasszanak egyet, aki megkapja a Pálmák Pálmáját. A díjat Ingmar Bergmannak ítélték. A művész távollétében lánya, Linn Ulmann vette át az elismerést, huszonnyolc arany pálmás rendező jelenlétében.[2] A fesztivál vezetése ezt követően is ítélt oda alkalomszerűen életműdíjat, különféle elnevezéssel, 2011-ben viszont rendszeressé tette. Lásd: Tiszteletbeli Pálma.

A díj odaítéléseSzerkesztés

A fesztivál története során több alkalommal is osztottak ki Arany Pálmát más jelentősebb díjjal együtt (legjobb rendezés díja, legjobb női és férfi alakítás díja stb.). A 2000-es évek elején a fesztivál vezetése úgy döntött, hogy a Nagydíj és a legjobb rendezés díja mellett az Arany Pálma sem járhat együtt másik jelentős elismeréssel. Ugyanígy nem lehet két alkotást győztesként jutalmazni. A megkötés csak a hivatalos válogatás díjaira vonatkozik, azokra nem, amelyekkel több szekció filmjeit is elismerhetik (Arany Kamera, FIPRESCI-díj, ökumenikus zsűri díja).

A díj alapítása óta egy alkalommal ítéltek oda nőnek Arany Pálmát: 1993-ban Jane Campion vehette át a Zongoralecke című alkotásáért. 2013-ban a fesztivál történetében először ítélték oda az Arany Pálmát a filmrendezőnek és az alkotás két főszereplőjének: a zsűri úgy ítélte meg, hogy a nyertes Adèle élete sikeréhez egyenrangúan járult hozzá Abdellatif Kechiche rendező művészi munkája, és a két főhőst alakító Adèle Exarchopoulos és Léa Seydoux színészi teljesítménye.

2017-ig nyolc filmrendező kapta meg két ízben Arany Pálmát:

Magyar nagyjátékfilm még nem részesült ebben az elismerésben; 1947 és 2017 között a hivatalos válogatásba meghívott mintegy 42 magyar alkotás egyike sem kapta meg a fődíjat.

DíjazottakSzerkesztés

A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja (1939–1954)Szerkesztés

Év Magyar címe Eredeti címe Rendező Ország
1939 Acélkaraván [3] Union Pacific Cecil B. DeMille   Egyesült Államok
1946 Örjöngés Hets Alf Sjöberg   Svédország
Férfiszenvedély The Lost Weekend Billy Wilder   Egyesült Államok
   ––– De røde enge Bodil Ipsen és Lau Lauritzen   Dánia
   ––– Neecha Nagar Chetan Anand   India
Késői találkozás Brief Encounter David Lean   Egyesült Királyság
   ––– María Candelaria Emilio Fernández   Mexikó
Döntő fordulat Velikij perelom (Великий перелом) Fridrih Markovics Ermler   Szovjetunió
Elveszett boldogság La symphonie pastorale Jean Delannoy   Franciaország
Utolsó pillanat Die Letzte Chance Leopold Lintberg   Svájc
   ––– Muži bez křídel František Čáp   Csehszlovákia
Róma, nyílt város Roma, città aperta Roberto Rossellini   Olaszország
1947      A fesztivál fődíját nem osztották ki.
1948      A fesztivált pénzügyi nehézségek miatt nem rendezték meg.
1949 A harmadik ember The Third Man Carol Reed   Nagy-Britannia
1950      A fesztivált pénzügyi nehézségek miatt nem rendezték meg.
1951 Júlia kisasszony Fröken Julie Alf Sjöberg   Svédország
Csoda Milánóban Miracolo a Milano Vittorio De Sica   Olaszország
1952 Othello, a velencei mór tragédiája Othello: The Moor of Venice Orson Welles   Egyesült Államok
Két krajcár reménység Due soldi di speranza Renato Castellani   Olaszország
1953 A félelem bére Le salaire de la peur Henri-Georges Clouzot   Franciaország
1954 A pokol kapuja Dzsigokumon Kinugasza Teinoszuke   Japán

Arany Pálma (1955–1963)Szerkesztés

Év Magyar címe Eredeti címe Rendező Ország
1955 Marty Delbert Mann   Egyesült Államok
1956 A csend világa Le monde du silence Jacques-Yves Cousteau és Louis Malle   Franciaország
1957 Szemben az erőszakkal Friendly Persuasion William Wyler   Egyesült Államok
1958 Szállnak a darvak Letjat zsuravli (Летят журавли) Mihail Konsztantyinovics Kalatozov   Szovjetunió
1959 Fekete Orfeusz Orfeu Negro Marcel Camus   Franciaország
1960 Az édes élet La dolce vita Federico Fellini   Olaszország
1961 Ilyen hosszú távollét Une aussi longue absence Henri Colpi   Franciaország
Viridiana Luis Buñuel   Spanyolország
1962 Fogadalom O Pagador de Promessas Anselmo Duarte   Brazília
1963 A párduc Il Gattopardo Luchino Visconti   Olaszország

A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja (1964–1974)Szerkesztés

Év Magyar címe Eredeti címe Rendező Ország
1964 Cherbourgi esernyők Les Parapluies de Cherbourg Jacques Demy   Franciaország
1965 A csábítás trükkje The Knack Richard Lester   Egyesült Királyság
1966[4] Egy férfi és egy nő Un homme et une femme Claude Lelouch   Franciaország
Hölgyek és urak Signore és signori Pietro Germi   Olaszország
1967 Nagyítás Blowup Michelangelo Antonioni   Egyesült Királyság
1968        Az 1968. májusi zavargások miatt félbeszakadt rendezvény.
1969 Ha… If…. Lindsay Anderson   Egyesült Királyság
1970 MASH Robert Altman   Egyesült Államok
1971 A közvetítő The Go-Between Joseph Losey   Egyesült Királyság
1972 A munkásosztály a Paradicsomba megy La classe operaia va in paradiso Elio Petri   Olaszország
A Mattei-ügy Il Caso Mattei Francesco Rosi   Olaszország
1973 A Lady sofőrje The Hireling Alan Bridges   Egyesült Királyság
Madárijesztő Scarecrow Jerry Schatzberg   Egyesült Államok
1974 Magánbeszélgetés The Conversation Francis Ford Coppola   Egyesült Államok

Arany Pálma (1975-től napjainkig)Szerkesztés

Év Magyar címe Eredeti címe Rendező Ország
1975 Parázsló évek krónikája Chronique des années de braise Mohammed Lakhdar-Hamina   Algéria
1976 Taxisofőr Taxi Driver Martin Scorsese   Egyesült Államok
1977 Apámuram Padre padrone Paolo és Vittorio Taviani   Olaszország
1978 A facipő fája L'Albero degli zoccoli Ermanno Olmi   Olaszország
1979 Apokalipszis most Apocalypse Now Francis Ford Coppola   Egyesült Államok
A bádogdob Die Blechtrommel Volker Schlöndorff   NSZK
1980 Mindhalálig zene All That Jazz Bob Fosse   Egyesült Államok
Az árnyéklovas Kagemusa (影武者) Kuroszava Akira   Japán
1981 A vasember Człowiek z żelaza Andrzej Wajda   Lengyelország
1982 Eltűntnek nyilvánítva Missing Costa-Gavras   Egyesült Államok
Az út Yol Yilmaz Güney   Törökország
1983 Narajama balladája Narajama-busi kó (楢山節考) Imamura Sóhei   Japán
1984 Párizs, Texas Paris, Texas Wim Wenders   NSZK
1985 A papa szolgálati útra ment Otac na službenom putu Emir Kusturica   Jugoszlávia
1986 A misszió The Mission Roland Joffé   Egyesült Királyság
1987 A Sátán árnyékában Sous le soleil de Satan Maurice Pialat   Franciaország
1988 Hódító Pelle Pelle erobreren Bille August   Dánia
1989 Szex, hazugság, videó Sex, Lies, and Videotape Steven Soderbergh   Egyesült Államok
1990 Veszett a világ Wild at Heart David Lynch   Egyesült Államok
1991 Hollywoodi lidércnyomás Barton Fink Joel és Ethan Coen   Egyesült Államok
1992 Legjobb szándékok Den goda viljan Bille August   Dánia
1993 Isten veled, ágyasom! Bàwáng Bié Jī Chén Kǎigē   Kína
Zongoralecke The Piano Jane Campion   Új-Zéland
1994 Ponyvaregény Pulp Ficton Quentin Tarantino   Egyesült Államok
1995 Underground Emir Kusturica   Szerbia
1996 Titkok és hazugságok Secrets & Lies Mike Leigh   Egyesült Királyság
1997 A cseresznye íze Ta'm-e gīlās (طعم گيلاس) [5] Abbas Kiarostami   Irán
Az angolna Unagi Imamura Sóhei   Japán
1998 Az örökkévalóság meg egy nap Mia aioniotita kai mia mera Theo Angelopoulos   Görögország
1999 Rosetta Jean-Pierre és Luc Dardenne   Belgium
2000 Táncos a sötétben Dancer in the Dark Lars von Trier   Dánia
2001 A fiú szobája La stanza del figlio Nanni Moretti   Olaszország
2002 A zongorista The Pianist Roman Polański   Franciaország
2003 Elefánt Elephant Gus Van Sant   Egyesült Államok
2004 Fahrenheit 9/11 Michael Moore   Egyesült Államok
2005 A gyermek L'enfant Jean-Pierre és Luc Dardenne   Belgium
2006 Felkavar a szél The Wind That Shakes the Barley Ken Loach   Egyesült Királyság
2007 4 hónap, 3 hét, 2 nap 4 luni, 3 săptămâni şi 2 zile Cristian Mungiu   Románia
2008 Az osztály Entre les murs Laurent Cantet   Franciaország
2009 A fehér szalag Das weiße Band Michael Haneke   Ausztria
2010 Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire Loong Boonmee Raleuk Chat Apichatpong Weerasethakul   Thaiföld
2011 Az élet fája The Tree of Life Terrence Malick   Egyesült Államok
2012 Szerelem Amour Michael Haneke   Ausztria
2013 Adèle élete – 1–2. fejezet La vie d'Adèle Abdellatif Kechiche   Franciaország
2014 Téli álom Kış Uykusu Nuri Bilge Ceylan   Törökország
2015 Dheepan – Egy menekült története Dheepan Jacques Audiard   Franciaország
2016 Én, Daniel Blake I, Daniel Blake Ken Loach   Egyesült Királyság
2017 A négyzet The Square Ruben Östlund   Svédország
2018 Bolti tolvajok Manbiki kazoku Koreeda Hirokazu   Japán
2019 Élősködők 기생충 (Kiszengcshung) Pong Dzsunho   Dél-Korea

Különleges Arany PálmaSzerkesztés

A 2018-ban a Cannes-i fesztivál vezetése első alkalommal ítélt oda Különleges Arany Pálmát (Palme d'or spéciale) egy alkotásnak.[6]

Év Magyar címe Eredeti címe Rendező Ország
2018 Le livre d’image Jean-Luc Godard   Svájc


JegyzetekSzerkesztés

  1. Petite histoire de la Palme. L'histoire du Festival. Site officiel du Festival de Cannes. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 19.) (angolul), (franciául)
  2. Híven önmagához Bergman nem ment el a díjátadásra; üzenetét lánya olvasta fel: „Maga az élet végül is javított rajtam s késztetett félénkségre és hallgatásra.” Lásd: Éric Neuhoff: Ingmar Bergman, dans l'intimité du génie. Le Figaro, 2008. november 14. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 19.) (franciául)
  3. Az 1939. évi 1. filmfesztivál a második világháború kitörése miatt elmaradt. 2002-ben az 1939-es tervezett versenyfilmek közül levetítették az Acélkaraván, A négy toll, Boefje, Isten vele, tanár úr! , Lenin v 1918 godu, Óz, a csodák csodája és La loi du nord című filmeket, hogy utólag kárpótolhassák azokat, illetve alkotóikat. Az „1939-es szakmai zsűri” egyhangú szavazással ítélte oda a nagydíjat.
  4. Az évforduló miatt A Nemzetközi Filmfesztivál 20. születésnapjának nagydíja elnevezéssel.
  5. A fesztiválon Taste of Cherry nemzetközi angol címmel szerepelt.
  6. Tout le Palmarès du 71e Festival de Cannes. festival-cannes.fr. Festival de Cannes (2018. máj. 19.) (Hozzáférés: 2018. máj. 20.) arch

ForrásSzerkesztés

  • Petite histoire de la Palme. festival-cannes.fr. Festival de Cannes (2014) (Hozzáférés: 2016. máj. 14.) arch (angolul), (franciául), (arabul), (japánul), (kínaiul), (oroszul), (portugálul), (spanyolul).

További információkSzerkesztés