Louis Malle

francia filmrendező
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 27.

Louis Malle (Thumeries, 1932. október 30.Beverly Hills, 1995. november 23.) háromszoros César- és kétszeres BAFTA-díjas francia filmrendező, forgatókönyvíró, operatőr, a francia újhullám egyik jeles alakja.

Louis Malle
Született1932. október 30.[1][2][3][4][5]
Thumeries[6][7][8]
Elhunyt1995. november 23. (63 évesen)[1][2][3][4][5]
Beverly Hills[9][10]
Állampolgárságafrancia
Házastársa
  • Anne-Marie Deschodt (1965–1967)
  • Candice Bergen (1980. szeptember 27. – 1995. november 23.)
Foglalkozása
Tisztségea Cannes-i fesztivál zsűrijének elnöke
Iskolái
Kitüntetései
Halál okalimfóma
Rendezői pályafutása
Aktív évek1953–1995
Díjai
BAFTA-díjak
Legjobb rendező
Atlantic City (1982)
Viszontlátásra, gyerekek! (1989)
César-díjak
Legjobb rendező
Viszontlátásra, gyerekek! (1988)
Legjobb eredeti vagy adaptált forgatókönyv
Viszontlátásra, gyerekek! (1988)
Legjobb film
Viszontlátásra, gyerekek! (1988)

A Wikimédia Commons tartalmaz Louis Malle témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

Hét testvér között a harmadikként született. Édesanyja Béghin cukorgyáros leánya volt, édesapja egy gyárat igazgatott. Szigorú katolikus nevelési környezetben nőtt fel. Az ezzel szemben kialakult elutasítása határozta meg a művész gondolkodását.

Középiskolai tanulmányait egy párizsi jezsuita kollégiumban végezte, majd közgazdasági egyetemre járt, de ezzel egy időben a filmművészeti főiskolára is beiratkozott. 1953-ban találkozott Cousteau-val. Malle abbahagyva iskoláit csatlakozott egy expedíciójukhoz, három évig velük volt, a tenger alatt forgatott: így született meg A csend világa című, az egész világon bemutatott első filmje. A film 1956-ban Cannes-ban Arany Pálma díjat kapott.

Első játékfilmje a Felvonó a vérpadra volt, ami egy bűnügyi-szerelmi dráma. A film zenéje Miles Davis munkája. A filmet díjazták (Delluc-díj), a zene az év lemeze lett, Jeanne Moreau csodálatos pályája e filmmel indult el.

A Szeretők című filmje, ami különdíjat kapott Velencében, az újhullám születésének egyik első jele volt.

Összesen harminc filmet forgatott, melyek közül tíz dokumentumfilm.

További információk

szerkesztés