George Orson Welles (Kenosha, Wisconsin, 1915. május 6.Los Angeles, Kalifornia, 1985. október 10.) rádiós, színész, színházi és filmrendező, a 20. század első felének talán legkülönösebb közéleti figurája az Egyesült Államokban. A köztudatba elsősorban két korszakalkotó alkotása, egy 1938-as, rádión sugárzott felolvasás, majd az 1941-ben forgatott Aranypolgár című film emelte.

Orson Welles
Orson Welles 1937-ben
Orson Welles 1937-ben
Életrajzi adatok
Születési név George Orson Welles
Született 1915. május 6.[1][2][3][4][5][6][7][8][9][10][11][12][13]
Kenosha[14]
Elhunyt 1985. október 10. (70 évesen)
Los Angeles, Kalifornia
Sírhely Ronda
Házastársa Virginia Nicholson (1934–1940)
Rita Hayworth (1943–1948)
Paola Mori (1955–1985)
Élettárs
Gyermekei Christopher Welles Feder
Rebecca Welles Manning (1944–2004)
Beatrice Welles
Pályafutása
Iskolái
  • Todd Seminary for Boys
  • School of the Art Institute of Chicago
Aktív évek 19311985
Tevékenység rádiós, színész, színházi és filmrendező
További díjak

Orson Welles aláírása
Orson Welles aláírása

Orson Welles weboldala
Orson Welles IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Orson Welles témájú médiaállományokat.

FiatalkoraSzerkesztés

1915. május 6-án született George Orson Welles néven. Apja, Richard Head Welles (1872–1930) sikeres feltaláló és anyja, Beatrice Ives Welles (1881–1924) zongoraművész volt. Apai nagyapja Orson S. Head ügyvéd volt.

Szülei hamar elváltak, és édesapja Chicagóba költözött, ahol tovább folytatta a feltalálói munkáját, addig, amíg az alkoholizmusa miatt abba nem hagyta. 1924-ben Welles kilencéves volt, amikor az édesanyja 42 évesen meghalt egy chicagói kórházban.

Alkoholista apja ezután elvitte magával Jamaicába és Távol-Keletre. Amikor visszatértek, letelepedtek egy szállodába, ami az apja tulajdonában volt. Amikor a hotel leégett, apjával együtt kénytelen volt ismét útnak indulni.

Rövid ideig járt állami iskolába Madisonban (Wisconsin), ahova negyedik osztályosként beiratkozott.

1926. szeptember 15-én lépett be a Todd Seminary for Boys magániskolába, ahonnan a bátyját, Richard Ives Wellest tíz évvel korábban kizárták helytelen viselkedése miatt. Welles itt Roger Hill tanár befolyása alá került, aki felbecsülhetetlen tapasztalatokkal gazdagította, lehetővé téve, hogy olyan témákra összpontosítson, amelyek érdekelték.

Ebben az iskolában rendezéssel is próbálkozott, a Julius Cesar előadással elnyerte a chicagói Színházi Társaság díját a vidék legjobb iskolai rendezéséért. Összesen négy évig járt ebbe az iskolába.

15 éves volt, amikor az apja 1930. december 28-án, 58 éves korában meghalt, egyedül egy chicagói szállodában. Végakaratában megnevezte a gyámját a család egyik barátja, Bernstein doktor személyében.

1931-ben, tizenhat évesen otthagyta az iskolát, és elutazott Európába. Szamárháton bejárta Írországot, s még ugyanebben az évben egy dublini színház tagja lett.

1934-ben fesztivált rendezett Woodstockban, melyre meghívta a dublini Gate Theatre-beli barátait.

New York (1930-as évek)Szerkesztés

Welles 1937-ben saját színházat alapított New Yorkban Mercury Theater néven. 1938-tól kollégáival közösen heti rendszerességű műsoridőt kapott a CBS országos rádiófrekvenciáján Mercury Theater On The Air címmel. A műsorban Welles és társulata klasszikus és modern regények rádiós adaptációját adta elő. Még ugyanazon év utolsó októberi adásának keretében H. G. Wells Világok harca című klasszikus fantasztikus regényéből készült rádiójáték került terítékre – olyan átérzéssel, hogy néhány hallgató komolyan vette.[15] Egyes korabeli cikkek szerint pánik tört ki – ez a mítosz ma is tartja magát –, a valóságban azonban nem volt ilyesmiről szó.[16] Welles rádióműsorát felvásárolta a Campbell Soup nagyvállalat.

Hollywood (1940-es évek)Szerkesztés

1939-től Welles (és a Mercury Theater stábja) Los Angelesbe tette át székhelyét. Kiszállt híressé vált rádióműsorának szerkesztéséből, és Herman Mankiewicz forgatókönyvíró közreműködésével 1941-ben elkészítette az Aranypolgár című filmet. A mozgókép forradalmi koncepcionális újdonsága, hogy egy főszereplő egyidejűleg történő rendkívül sokféle megítélésére törekszik a történet különböző szereplőinek szemszögéből.

A film főszereplőjét Welles a nagy hatalmú sajtómágnásról, William Randolph Hearstről mintázta, aki azonnal támadást indított a film ellen. A Hearst-konszern minden lapja hevesen kritizálta és elutasította a munkát, ami hamarosan megbukott a jegypénztáraknál. Habár az alkotás számos Oscar-jelölés közül elnyerte a legjobb eredeti forgatókönyv díját, az RKO és a hollywoodi filmvilág bukásnak tekintette. Csupán később – a fiatal francia filmkritikusok, elsősorban André Bazin érdemének köszönhetően – fedezték fel Welles mesterművét, és ismerték el annak filmtörténeti jelentőségű érdemeit. 1958-ban a brüsszeli világkiállítás alkalmából minden idők 12 legjobb filmje közé választották. Fél évszázaddal később, az ezredforduló globális szavazásain pedig minden idők legjobb filmjévé választották.

Egyedül születünk, egyedül élünk, egyedül halunk meg. Csak a barátság és a szerelem keltheti azt a röpke és mulandó illúziót, hogy nem vagyunk egyedül.
– Orson Welles-idézet[17]

MagánéleteSzerkesztés

Háromszor házasodott, feleségeitől három lánya született.

1934. november 14-én feleségül vette Virginia Nicolson (1916–1996) chicagói születésű színésznőt, 1940. február 1-jén véget ért a házasságuk. Egy lányuk született, Christopher Welles Feder.

Később beleszeretett Dolores del Río mexikói színésznőbe, akinél tíz évvel volt fiatalabb. Akkor lett szerelmes belé, amikor meglátta egy filmjében. Ez az élettársi viszonya négy évig tartott (1938–1942). Del Rio 1943-ban visszatért Mexikóba, röviddel azután, hogy Welles ismét megnősült.

Második neje Rita Hayworth amerikai színésznő lett. Megszületett a második lánya, Rebecca Welles Manning (1944–2004). Vele együtt szerepelt az 1943-ban készült Utazás a félelembe c. filmben. Közben Welles újra kapcsolatot tartott Doloresszel, amikor a házassága Hayworthtal teljesen boldogtalanná vált. 1947. november 10-én végleg elváltak.

1955. május 8-án feleségül vette harmadik nejét, az olasz származású Welles Paola Mori (született grófnő Paola di Girifalco) színésznőt. Ekkor született meg a harmadik lánya, Beatrice Welles. Ez a házasság a haláláig tartott.

HalálaSzerkesztés

1985. október 9-én este, egy nappal a halála előtt már rosszul érezte magát, miközben interjút készítettek vele. Szívpanaszokkal és súlyos cukorbajjal is küzdött, szívroham végzett vele. Holttestét elhamvasztották.

Válogatott filmográfiaSzerkesztés

RendezéseiSzerkesztés

 
Az óra körbejár (1946) című filmben: Edward G. Robinson, Richard Long, Loretta Young, Martha Wentworth, Orson Welles, Philip Merivale, Byron Keith
  • Hearts of Age (1934) – Welles első filmje, 18 évesen készítette némafilmjét.
  • Too Much Johnson (1938)
  • Aranypolgár (Citizen Kane) (1941) – Oscar-díj a legjobb eredeti forgatókönyvért; jelölték még a legjobb férfi főszereplő, legjobb film és legjobb rendezés kategóriában. A Brüsszeli tizenkettő egyike.
  • Az Ambersonok ragyogása (The Magnificent Ambersons) (1942) – Oscar-jelölés a legjobb film díjára; Welles kívánsága ellenére lerövidítették és megvágták, illetve több részt újraforgattak, az eredeti változat elveszett

Egyéb filmjeiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Enciclopédia Itaú Cultural (portugál nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  11. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  12. NooSFere (francia nyelven)
  13. Vegetti Catalog of Fantastic Literature (olasz nyelven)
  14. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Уэллс Орсон, 2015. szeptember 28.
  15. Orson Welles and the Birth of Fake News. New York Times, 2018. október 30. (Hozzáférés: 2020. április 7.)
  16. The Myth of the War of the Worlds Panic. Slate, 2013. október 28. (Hozzáférés: 2020. április 7.)
  17. Orson Welles idézetek

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Orson Welles című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés