Wikipédia

1987-es cannes-i filmfesztivál

a 40. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. április 6.
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. Indoklás: rengeteg nevezetes filmről, illetve filmrendező nevéről hiányzik a belső hivatkozás
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
 Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

A 40. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált 1987. május 7. és 19. között rendezték meg, Yves Montand francia színész elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 19 nagyjátékfilm és 11 rövidfilm szerepelt; versenyen kívül 28, míg az Un certain regard szekcióban 22 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 19 nagyjátékfilm és 14 kisfilm vetítésére került sor.

40. cannes-i nemzetközi filmfesztivál
Rendezvény
Dátum1987. május 7–19.
ElnökYves Montand
Filmek száma120
NyitófilmEgy szerelmes férfi
ZárófilmÁria
Díjazottak
Arany PálmaA Sátán árnyékában
Külön nagydíjVezeklés I-II.
40. évfordulós díjInterjú
Fesztiválok
Előző39. cannes-i filmfesztivál (1986)
Következő41. cannes-i filmfesztivál (1988)
Hivatalos weboldal
www.festival-cannes.fr

Az 1987. évi fesztivál

szerkesztés
 
A „maestro”, Federico Fellini (1965)

A jubileumi fesztivál keretében tisztelegtek a „grande maestro”, Fellini előtt. A megnyitón megjelent Károly herceg és Diána hercegnő, a filmcsillagok közül a meghívott fővendég Elizabeth Taylor volt.

A jubileum alkalmat adott arra, hogy operafilmeket állítsanak a figyelem középpontjába. A nagyjátékfilmek versenyében indították az Ária című alkotást, melyet neves rendezők sora készített korhű, vagy aktualizált operarészleteket dolgozva fel Verdi, Lully, Rameau, Wagner, Puccini, Charpentier és Leoncavallo operáiból; versenyen kívül pedig a filmtörténet több operafilmjét tűzték műsorra. Ily módon látható volt Sophia Loren az Aida, Saljapin a Don Quichotte, és Plácido Domingo a Pagliacci főszerepében. Felcsendült a vásznon Muszorgszkij Borisz Godunovja, Verdi Macbethje és Rigolettója, továbbá Menottitól A médium(wd), Charpentier-től a Louise, valamint Wagner és Liszt zenéje a Richard Wagner és Cosima szerelmét feldolgozó Wahnfriedben.

Az Arany Pálmát illetően a zsűri meglepetést okozott és vitát provokált: sem a kritikusok sem pedig a nézők nem értékelték nagyra Maurice Pialat A Sátán árnyékában(wd) című művét. Az évfordulós díjat Fellini kapta, a rendezés díját pedig Wim Wenders, aki berlini angyalaival besorolhatatlanná vált: műve egyfajta keveréke a költészetnek, a mágiának és a könnyed bájnak. Tengiz Abuladze ugyancsak sikeresnek mondhatta magát: a Vezeklés megkapta a zsűri külön nagydíját és elnyerte a FIPRESCI díját is. A zsűri értékelése szerint a fesztiválhoz művészileg leginkább Stephen Frears járul hozzá, Hegyezd a füled! című vígjátékával. Dean Stockwell és Jack Lemmon után Marcello Mastroianni is feliratkozott a fesztivál legjobb előadói díját másodízben besöprő színészek szűk listájára.

1987-ben díjaztak először afrikai filmet Cannes-ban: Souleymane Cissé(wd) mali rendező hivatalos versenyprogramban indított Yeelen(wd) című filmje a zsűri díját kapta. A Technikai Főbizottság nagydíját Gilles Jacob és Laurent Jacob montázsfilmje (Le cinéma dans les yeux(wd)) kapta, melyet a cannes-i fesztivál 40. születésnapjára készítettek.

 
Ornella Muti (2000)

A leginkább várt és legtöbbet fotózott bevonulás az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája(wd) főszereplőié, az Ornella Muti – Anthony Delon – Rupert Everett trióé volt. A hírességek között megjelent Cannes-ban Bernardo Bertolucci, az akkortájt forgatott nagyszabású filmje, Az utolsó császár előzetes képkockáival. A maga 94 évével a rendezvény legidősebb aktív művésze az amerikai némafilm egykori sztárja, Lillian Gish színésznő volt, aki utolsó szerepét alakította a Bálnák augusztusban című versenyfilmben. Végig a fesztiválvárosban tartózkodtak a fődíjas alkotás főszereplői: Gérard Depardieu, Sandrine Bonnaire(wd), valamint maga a rendező, Maurice Pialat. A nézők megcsodálhatták a Fekete szemek főszerepében Mastroiannit, gyönyörködhettek a Törzsvendégben naponta alkoholba merülő Mickey Rourke és Faye Dunaway játékában. Ismét bizonyított a fiatal Melanie Griffith új filmje (Valami vadság) főszerepében. Emlékezetes alakítással rukkolt elő Peter Falk és Bruno Ganz (Berlin felett az ég), Stefania Sandrelli, Vittorio Gassman és Fanny Ardant (A család), Vanessa Redgrave és Gary Oldman (Hegyezd a füled!), valamint Mia Farrow és Diane Keaton (A rádió aranykora).

A nemzetközi filmseregszemle Rendezők Kéthete párhuzamos rendezvénye keretében több rövidfilmmel nyújtottak áttekintést a dél-afrikai független filmművészet helyzetéről; közülük a legérdekesebb a későbbi irodalmi Nobel-díjas Nadine Gordimer Allen Boesak: Choosing for Justice című dokumentumfilmje volt.[1] Heaven című alkotásával rendezőként is bemutatkozott Diane Keaton amerikai színésznő. A szekció meglepetésfilmként tűzte műsorára Ken Friedman Made in USA című alkotásának eredeti, a rendező által vágott változatát; a filmforgalmazásba került filmet ugyanis a producer – a rendező akarata ellenére – teljesen újravágatta. Említésre méltó alkotás volt még Michel Khleifi Esküvő Galileában, David Leland Bárcsak itt lennél, Jerry Schatzberg A hamis riport, valamint John Sayles Azok a véres napok című filmje.

A magyar filmművészetet ez évben két alkotás képviselte a hivatalos válogatásban: Makk Károly Déry-novellából készített, Az utolsó kézirat című játékfilmje, valamint Nagy Gyula animációs kisfilmje, az Ujjhullám. A Rendezők Kéthete szekcióba kapott meghívást Gazdag Gyula Hol volt, hol nem volt és Maár Gyula Malom a pokolban című filmdrámája. A fesztiválra kiküldött hivatalos magyar filmdelegáció tagja volt Makk Károly, Bacsó Péter, Gazdag Gyula és Maár Gyula filmrendező, valamint Nagy-Kálózy Eszter színésznő.[2]

Az évforduló alkalmából a szervezők Cannes-i évek (Les années Cannes) címmel külön kiadványt is megjelentettek, melynek bevezetőjét Jean-Marie Gustave Le Clézio, a kortárs francia irodalom egyik legnagyobb alakja, a későbbi irodalmi Nobel-díjas író jegyezte. Ez évben közvetítették először a díjátadást élőben, műholdakon keresztül az egész világon.[3]

A fesztivál 1987-ben sem kerülhette el a botrányt: Maurice Pialat díjátvételét hangos nemtetszés-nyilvánítás és fütty kísérte, amire a művész köszönet helyett azt válaszolta, „Ha Önök nem szeretnek engem, azt mondhatom, hogy én sem szeretem Önöket…” és ökölbe szorított kézzel többször a levegőbe csapott. Nem sokkal rá, amikor Souleymane Cissének nyújtották át a zsűri díját, egy néző felrohant az emelvényre, és megkérdezte a rendezőtől: „Na, koszos néger, minek köszönhető, hogy díjat kaptál?” A vérig sértett Cissé elvette tőle a mikrofont és az illető arcába vágta. Maurice Pialat francia rendező, akit nem sokkal előtte éppen Cissé bátorított, amikor a közönség kifütyülte, közéjük lépett. Ez volt az első alkalom, hogy két filmrendező együttesen lépett fel a cannes-i fesztivál egy nézőjével szemben[4]

Zsűri

szerkesztés

Versenyprogram

szerkesztés

Arany Kamera

szerkesztés

Hivatalos válogatás

szerkesztés

Nagyjátékfilmek versenye

szerkesztés

Nagyjátékfilmek versenyen kívül

szerkesztés

Un Certain Regard

szerkesztés

Rövidfilmek versenye

szerkesztés
  • Academy Leader Variations – rendező: Jane Aaron, Skip Battaglia, Csang Kuang-hszi, A. Da, Jen Ting-hszian, Piotr Dumala, David Ehrlich, Paul Glabicki, George Griffin, Hu Csin-csing, Al Jarnow, Krzysztof Kiwerski, Jerzy Kucia, Stanislaw Lenartowicz, Claude Luyet, Georges Schwizgebel, Daniel Suter, Martial Wannaz, Lin Ven-Hsziao és Ho Jü-men
  • Imagine – rendező: Zbigniew Rybczynski
  • Iznenadna i prerana smrt pukovnika K.K. – rendező: Milos Radovic
  • L’homme qui plantait des arbres (Az ember, aki fát ültetett) – rendező: Frédéric Back
  • Les quatre vœux – rendező: Michel Ocelot
  • Maestro – rendező: Alex Zamm
  • Palisade – rendező: Laurie McInnes
  • Transatlantique – rendező: Bruce Krebs
  • Ujjhullám – rendező: Nagy Gyula
  • Vol van gratie – rendező: Nicole Van Goethem
  • Your Face (Az arcod) – rendező: Bill Plympton

Párhuzamos rendezvények

szerkesztés

Kritikusok Hete

szerkesztés
  • Angelus novus – rendező: Pasquale Misuraca
  • Du mich auch – rendező: Helmut Berger, Anja Franke és Dani Levy
  • Ngati – rendező: Barry Barclay
  • Où que tu sois – rendező: Alain Bergala
  • Piszma mjortvogo cseloveka (A halottember levelei) – rendező: Konsztantyin Lopusanszkij
  • To dendro pou pligoname (A megsebzett fa) – rendező: Dimos Avdeliodis
  • Yam Daabo – rendező: Idrissa Ouedraogo

Rendezők Kéthete

szerkesztés

Nagyjátékfilmek

szerkesztés
  • Andjeo Cuvar – rendező: Goran Paskaljevic
  • Dagboek van een oude dwaas – rendező: Lili Rademakers
  • Dilan – rendező: Erden Kiral
  • Heaven – rendező: Diane Keaton
  • Hol volt, hol nem volt – rendező: Gazdag Gyula
  • Home of the Brave: A Film by Laurie Anderson – rendező: Laurie Anderson
  • I fotografia – rendező: Nikos Papatakis
  • I've Heard The Mermaids Singing (Hallottam a szirének énekét) – rendező: Patricia Rozema
  • Made in U.S.A. – rendező: Ken Friedman
  • Malom a pokolban – rendező: Maár Gyula
  • Mascara – rendező: Patrick Conrad
  • Matewan (Azok a véres napok) – rendező: John Sayles
  • Urs al-jalil (Esküvő Galileáben) – rendező: Michel Khleifi
  • Rita, Sue And Bob Too ! (Rita, Sue és Bob is) – rendező: Alan Clarke
  • Street Smart (Hamis riport) – rendező: Jerry Schatzberg
  • The Surfer – rendező: Frank Shields
  • Un Zoo, la nuit – rendező: Jean-Claude Lauzon
  • Varjoja Paratiisissa (Árnyak a paradicsomban) – rendező: Aki Kaurismäki
  • Wish You Were Here (Bárcsak itt lennél) – rendező: David Leland

Rövidfilmek

szerkesztés
  • Panorama du cinéma sud-africain indépendant[8]
    • Allan Bpesak : Choosing for Justice - rendező: Hogo Cassirer és Nadine Gordimer
    • And Now We Have No Land - rendező: Hennie Serfontein
    • Gretting for the Attitude - rendező: John Hookham
    • Last Supper at Hortsley Street - rendező: Lindy Wilson
    • My Country, My Hat - rendező: David Bensusan
    • Reasonable Man - rendező: Robyn Aronstramp és Néria Cohen
    • Re tla bona, [We Will See] - rendező: Elaine Proctor
    • Sales Talk - rendező: William Kentridge
    • Sharpevelle Spirit - rendező: Elaine Proctor
    • South African Male - rendező: Robyn Aronstram és Néria Cohen
    • The Struggle for Within - rendező: Kevin Harris
    • This We Can Do for Justice and Peace - rendező: Kevin Harris
    • The Two Rivers - rendező: mark Newman, Edwin Wes és Rashaka Ratshitanga
    • Vetoek - rendező: William Kendridge

Díjak

szerkesztés

Nagyjátékfilmek

szerkesztés

Rövidfilmek

szerkesztés
  • Arany Pálma (rövidfilm): Palisade – rendező: Laurie McInnes
  • Második díj (animációs rövidfilm): Academy Leader Variations – rendező: Jane Aaron, Skip Battaglia, Csang Kuang-hszi, A. Da, Jen Ting-hszian, Piotr Dumala, David Ehrlich, Paul Glabicki, George Griffin, Hu Csin-csing, Al Jarnow, Krzysztof Kiwerski, Jerzy Kucia, Stanislaw Lenartowicz, Claude Luyet, Georges Schwizgebel, Daniel Suter, Martial Wannaz, Lin Ven-Hsziao és Ho Jü-men
  • Harmadik díj (fikciós rövidfilm): Iznenadna i prerana smrt pukovnika K.K. – rendező: Milos Radovic

Arany Kamera

szerkesztés

Egyéb díjak

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Films africains sélectionnés au festival de Cannes (liste exhaustive). Actualité. Radio France International, 2005. február 24. [2008. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 10.) (franciául)
  2. ↑ Magyar filmdelegációk külföldi rendezvényeken. In Filmévkönyv 1987: A magyar film egy éve. Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum. 1988. 382. o. arch Hozzáférés: 2021. január 5. PDF (58,5 MB) ISSN 0230-2047  
  3. ↑ V. C. Thomas: 1987 – Sous le soleil de Montand. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. október 10.)[halott link] (franciául)
  4. ↑ 1987: premier film africain en compétition. Les plus beaux moments. AlloCiné, 2007. április 14. [2007. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 10.) (franciául)
  5. ↑ a b c d Zárójelben a magyarországi filmbemutató, illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: PORT.hu, Interaktív filmkatalógus és kritikus tömeg), kiegészítve a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  6. ↑ a b DVD forgalmazásban Dark Eyes címen szerepel.
  7. ↑ Előfordul Vének szövetsége címmel is.
  8. ↑ Dél-afrikai független filmesek alkotásainak gyűjteményes címe, melyen belül 14 rövidfilmet mutattak be. Közli: Films africains sélectionnés au festival de Cannes (liste exhaustive). Actualité. Radio France International, 2005. február 24. [2008. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 10.) (franciául)
  9. ↑ a b c A Rendezők Kéthete szekcióban mutatták be.

További információk

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz 1987-es cannes-i filmfesztivál témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1987-es_cannes-i_filmfesztivál&oldid=27040003”